| ~ főoldal ~ | ~ tartalomjegyzék ~ | ~ hamarosan ~ | ~ cserék ~ | ~ egyéb ~ | ~ a blogról ~ |

részlet

Sziasztok!
Szerdán elmaradt, mert lusta voltam, meg mert meccs utáni édes szenvedésben és letargiában és önsajnálatban úsztam, de most pótlom a hiányt, itt a következő részlet. Azt még mindig nem tudom megmondani, hogy mikorra lesz kész a teljes AN, de már van még egy bejezett fejezetem. Szóval tényleg készül, meg közben készül más is - a Hamarosan menüpont alatt olvashattok címeket, amik ugyan még egyáltalán nem biztosak, de vannak. Meg elkezdett novellák is vannak a gépemen. Meg cikkötleteim is vannak a felhőkastélyra. Csak lusta vagyok, de ezen meg már dolgozok :D Szóval itt az új részlet, Szabival a főszerepben :P
puszi, D.

"A körülményekhez képest viszonylag hamar megpillantottam a motorjának támaszkodó szőke srácot. Fehér pólót és khaki térdnadrágot viselt, amik jól kiemelték a nyáron a lovardában ráragadt irtózatos barnaságot. Egy pillanatra elmerengtem azon, hogy vajon én is ennyire barna lehetek-e, de ezt a gondolatot elvetettem abban a pillanatban, ahogy a fakó karomra pillantottam. Hiú ábránd.
Szabi határozottan jól festett a kócos, piszkosszőke hajával, a napsütéstől leheletnyit összeszűkülő zöld szemeivel, és az enyhén szeplős arcával. És persze a motor is rengeteget dobott a látványon. Gyorsan megráztam a fejemet, mert a Szabi kezében szorongatott McDonald’s-os zacskó valahogy sokkalta fontosabbnak bizonyult a legjobb barátom elemezgetésnél. Megkönnyebbült mosollyal az arcomon szeltem át a kettőnk között fennmaradt távolságot, és a nyakába ugrottam.
– Ugye azt nekem hoztad? – motyogtam a zacskót fixírozva, miután elszakadtam Szabitól. A kápolnásnyéki srác iránt érzett hálám túlment a leírható határokon. Abban a percben tényleg úgy éreztem, hogy éppen megmentette az életemet.
Szabi nevetve nyújtotta át a papírzacskót, amit éheztetett oroszlán módjára téptem fel. Az orromat egyből megcsapta a gyorséttermi sült krumpli jellegzetes, olajos illata. Akkor és ott egyáltalán nem érdekelt, hogy mennyire egészségtelen, vagy hogy mennyi köze van a valódi húshoz. Életemben olyan finom Big Macet nem ettem soha máskor, mint ott a Hungaroring parkolójában, Szabi motorjának támaszkodva.
Miután végeztem a Big Mackel, a sajtburgerrel és a nagy adag krumplival, és megittam közel fél liter Fantát, úgy éreztem, talán nem halok éhen az alatt az idő alatt, amíg hazaérünk.
– Mindig újra és újra elcsodálkozok azon, hogy hova tűnik benned ennyi kaja – merengett el Szabi, pimasz mosollyal az arcán.
– Ezt pont te mondod? – kérdeztem, nevetve a vállába bokszolva. Szabi etekintetben nagyon hasonlított rám – egy grammot se hízott, bármennyit evett is. Ő pedig ennek jegyében a lehető legtöbb kaját igyekezett elfogyasztani.
– Indulhatunk? – Vigyorogva vettem a kezembe a kormányra akasztott bukómat, és várakozón pillantottam Szabira.
– Nem rám kellett várni, hogy megegyek egy hadseregnek elegendő gyorskaját – mosolyodott el a srác.
– Ne túlozz, egy hadsereg nem lakott volna jól vele – húztam a fejembe a sisakom.
– Nem, de egy honvédzászlóalj bőven – nevetett fel Szabi, felülve a Yamahára."

részlet

Sziasztok!
Megérkezett az eheti AN-részlet is. Ez a szerda olyan szimpatikus nap, úgyhogy úgy készüljetek, hogy ha majd egyszer elkészül a történet, akkor a fejezetek is szerdánként jönnek majd. És ha már fejezetek... Az eddig megírtakat elkezdtem tagolni, egyelőre úgy néz ki, hogy 12 fejezetünk lesz, + előhang, utóhang. Ez a tizenkettő még változhat, meg a tagolás is - majd Livi áldását adja rá, vagy nem :D - de eddig úgy állunk, hogy 6 fejezet fixen kész, kettő félig - ebből egyet ma tervezek befejezni -, további két fejezetből megvannak részletek, és kettő van, aminek csak a tartalmát tudom. Szóval tényleg haladok, és tényleg megpróbálok minden nap írni hozzá, mert mint azt már mondtam, rengeteg sok az ötlet hozzá, és már tudom is, mi hogyan lesz. Szóval már csak egy kicsi időt kérek. A bétázást - mint mindig - most is köszönöm Livinek. 
Jó olvasást ehhez a kis darabkához! :)
puszi, D.


Az úton végighallgattam a nyár legnagyobb slágereit, és mire leszálltam a Déliben a vonatról, már teljesen visszazökkentem a nyár-hangulatomban – még úgy is, hogy a vonaton a klíma gyakorlatilag halálra fagyasztott. Így tehát kétségek nélkül, lelkesen vártam a Nicóval való találkozást, a meccset, az esti bulit – mert tudtam, hogy az is lesz. Nyéken minden meccs után volt kisebb vagy nagyobb buli, a szezon első bajnokija után értelemszerűen nagyobb.
Amikor felszálltam a metróra a Délinél, írtam egy gyors SMS-t Nicónak, hogy szedelődzködjön, mert negyed óra múlva odaérek. Amolyan zárójeles megjegyzésként hozzátettem, hogy remélem, tudja, mennyire utálok várni. Még beraktam ismételt lejátszásra Aviciitól a Wake me upot, mert tudtam, hogy Nyéken túl sok normális zenét úgysem fogok hallani. Túlságosan vidék volt már az a rész, és túlságosan nagy beleszólása volt a focistáknak a zene kiválasztásába. A lejátszó beállítása után zsebre vágtam a telefonomat, és arcomon mosollyal merültem el a zene nyújtotta élvezetben. Arra azért ügyeltem, hogy véletlen se felejtsek el leszállni a Deák téren, mert akkor lőttek volna a Nicónak beígért negyed órán belüli érkezésemnek.
Mikor a hotel elé értem, Nico már a bejárattól nem messze várt a falnak dőlve, baseball sapkával a fején, napszemüveggel az arca előtt, a telefonját nyomogatva. Egy fekete, térdig érő nadrágot viselt, és a feltűnést kerülendő egy rikító kék pólót. Kétségkívül remekül festett benne, de csak úgy vonzotta a tekinteteket.
Annyira bele volt merülve a mobiljába, hogy gondoltam, meglepem. Óvatosan, és kerülve a feltűnést mellé osontam, és nyomtam egy puszit az arcára.
 – Melyik barátnőddel SMS-ezgetsz? –  kérdeztem vigyorogva, keresve a tekintetét.
–  Basszus, Reni! A szívbajt hoztad rám. És mellesleg miattad meghaltam. –  Felém fordította a telefonja kijelzőjét, amin éppen a Flappy Birds ment. Illetve már nem ment – a játék éppen szerencsétlen madár halálát hirdette.
– Ez a legidiótább játék a világon – jelentettem ki, miután megkaptam az üdvözlő-csókom Nicótól.
– Érdekes, ezt mindig olyan emberek szájából hallom, akik tíz pontot is csak keserves kínok között tudnak összeszedni – nevetett fel, mire megforgattam a szememet.
– Mondja ezt az, akinek tizenkettő a rekordja. – Kacagva ingatta meg a fejét, majd karját lazán átdobva a vállamon a féloldalas ölelésébe vont. 

Broken hearted heartbreaker

Sziasztok!
Ahogy ígértem, itt is van a "meglepetés", ami egy tízoldalas Mario Gomez novellát takar. Még az ősidőkben kezdtem el, valamikor nyáron, és úgy volt, hogy ez lesz az első Livi listájáról. Végülis annyira nem lőttem mellé, mert másodiknak (na jó, harmadiknak, mert Reust is idevesszük) befutott. Szóval ez a novella végre elkészült, és a jó hír, hogy az Azon a nyáron is készülget, tegnap is közel 1000 szó hozzáíródott, szóval sínen vagyunk :D 
Um, pár szót a novelláról... Ez most megint nem az egymás nyakába borulós, szerelmes, romantikus valami. Nem is komoly témákat feszegető, stílusában hasonló, mint a Nyári zápot, bár annál talán komolyabb kicsit. Na jó, csoda történt, képtelen vagyok fél oldalakat magyarázni erről a novelláról. Ez a novella csak úgy van. És Gomez. És Gomez itt elég szöges ellentéte annak, amilyennek képzelem. Meg Mandzu is. Mandzut szeretem :3. Na szóval, abba is hagyom inkább a rizsázást, jöjjön a novella. Vagyis, még előtte két dolog. Az egyik, hogy a bétázásért és formázási tanácsokért ezer hála Livinek ♥. Illetve - bár a bétázásból kifolyólag olvasta már - de a listájáról lévén szó, természetesen neki vagyon ajánlva. És ezzel is sok-sok sikert kívánok a jövőheti vizsgáihoz. :) :3

(a novella szokás szerint a tovább mögött)

részlet

Sziasztok!
Ahogy ígértem, itt a heti részlet, egy olyan részből, amit nagyon-nagyon szerettem írni. És ami már eléggé a történet vége felé van. Sok minden nem derül ki belőle, de talán az adott szituációt hitelesen ábrázolja. És talán egy kicsit szórakoztató is :D
Végeztem minden vizsgámmal - és négyes lett a marketing. NÉGYES LETT A MARKETING - szóval most már gőzerővel tudok az AN-re koncentrálni. (Amint megírtam a felhőkastélyra az Aranylabdás cikket, és megnéztem a 2005-ös BL döntőt). De csak hogy ne higgyétek, hogy a vizsgaidőszakban lazsáltam - mert nem így volt -, vasárnap, ha minden jól megy, érkezik valami meglepi. Szóval beleugrottunk a tutiba, mert most már igyekszem majd tartani magamat, ha nem is a szerda-vasárnap rendszerhez, bár egy ideig talán az is mehet még, de heti egyszer mindenképp jelentkezem. És remélem hamarosan az Azon a nyáron is elkészül, mert már tényleg nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre. És ha már Azon a nyáron, akkor jöjjön is a részlet. Benyomásokat, véleményeket, észrevételeket, mint mindig, most is szívesen fogadok. És itt ragadnám meg a lehetőséget arra, hogy köszönetet mondjak a a pipáékért és az eddigi kommentekért, illetve hogy köszöntsem az új feliratkozókat. Most pedig abbahagyom a dumát, élvezzétek a részletet :)



– Baszd meg spori, hülye vagy? Vagy anyádat tán rigó baszta, hogy így fütyülsz? – kiabált Jani, aki egy kicsit tántorgott már. Az elfogyasztott sörmennyiség, a hirtelen felugrás, és az izgalmak megtették a hatásukat, de nem aggódtam érte túlzottan. Tudtam, hogy Jani holnap nem fog emlékezni a csapatát ma ért sérelmekre, és senki nem is fogja emlékeztetni, ugyanis mindig egy kozmetikázott verziót kapott a meccsekből – kivéve, ha nagyon sokgólos győzelmet aratott a Nyék.
Jani üvöltözéséhez többen becsatlakoztak, én csak a kezdeti felhördülésnek voltam részese egyelőre. Persze sértetten ültem vissza a padra, mert ha a csapatom bántották, az olyan volt, mintha engem bántottak volna.
– Hé, Rena! Meccs után megint nekimész a sporinak? – kérdezte Szabi röhögve, és lelkesen csatlakozott hozzá az egész társaság. Nico mellettem értetlenül pislogott, mivel Szabi a kérdését magyarul tette fel. Összeszorított szájjal, és szikrázó szemekkel méregettem a nyéki fiút, aki lelkesen ecsetelni kezdte a sztorit Nicónak – immár angolul.
– Volt egy meccs tavaly ősszel, ahol kikapott a csapatunk, Renát meg meccs végén úgy kellett lefogni, hogy ne menjen neki a sporinak. Nehezen viseli a vereséget, szegény. Azt képzeld el, hogy ő – itt Szabi Janira mutatott, akinek éppen sűrű ráncokba szaladt a homloka a pályán látottak hatására – volt az, aki megállította Renát, és nem engedte, hogy bántalmazza a játékvezetőt. – Mondandója végére Szabi már hangosan nevetett, és Nico arcán is széles vigyor ült.
– Az egy egyszeri alkalom volt, ráadásul csúnya meccs volt, és a bíró is hülye volt, ti meg végig itattatok – morogtam Szabinak angolul, csak hogy Nico is értse a mentegetőzésem.
– Ó, Kicsi, nem kellett téged itatni, magadtól is ittál, mint a kisangyal – röhögött fel Szabi. Direkt magyarul mondta, és nem is terveztem lefordítani Nicónak. Piszkos kis műhelytitkok voltak ezek, amiket nem szívesen engedtem felszínre bukkanni, noha hozzátartoztak az életemhez, és végülis valahol szeretettel tekintettem ezekre az emlékekre. Valahol jó mélyen.
– Te, Reni – fordult felém Nico zavart tekintettel. A pályán a spori éppen megint a nyéki játékosokkal osztozkodott valamiért, amit  el sem követtek.
– Egy pillanat – mosolyogtam Nicóra, majd a pálya felé fordultam, és a korlátra támaszkodtam. – Egy hónapig ingyen pizzát ígértek Ercsiben, mi, te gyökér?! – kiáltottam a pályára, mire Jani bősz egyetértéssel kezdte skandálni, hogy “bundás spori”. Nevetve ültem vissza Nico mellé, de közben azért fél szemmel figyeltem, hogy a játékvezető végül hosszas huzavona után a mi csapatunknak ad szabadrúgást.
– Ez a bíró milyen szabályok alapján vezet? Merthogy nem úgy, ahogy kéne, az egész biztos – fejtette ki Nico bölcsen, mire felnevettem.


u.i.: Kitartást mindenkinek, akinek még hátra van a félév végi hajtás vagy a vizsgaidőszak fennmaradó része! :)

A világ tetején

Sziasztok!
  Ígértem nektek egy régi novellát - vagy nevezzük inkább szösszenetnek - amit kicsit leporoltam, ami hiba volt benne, igyekeztem kijavítani, de nagyon nem nyúltam bele - nem is tudtam volna hova. Fontos ez a kis írás nekem, közel áll a szívemhez, mert valami olyat írtam le benne, aminek a bekövetkeztében nagyon bíztam, és bízok mind a mai napig. 
  Massa és Rob (leírom a nevüket, a többségetek úgyis tudja, kiről szól ez a oneshot) munkakapcsolata és barátsága igazán mesés, és tényleg megérdemelnék, hogy egyszer ott álljanak a világ tetején. Massánál jobban ebből a mezőnyből senki nem érdemli meg azt a világbajnoki címet, szóval úgy döntöttem, igazságosztó leszek, és adtam neki egyet én. Többet nem is rizsázok, fogadjátok szeretettel! :)
puszi, D.

Tervekről és részlet

Sziasztok! 
Hát, az a helyzet, hogy január végéig nem valószínű, hogy befejezem az Azon a nyáront, mert mert jövő héten megyek vizsgázni marketinből, és a tanár mindenkit kegyetlenül szopat, úgyhogy addig tanulás lesz ezerrel. De arra gondoltam, hogy - ha nektek az úgy jó - ameddig nem jön az Azon a nyáron a tényleges valójában, addig minden héten hoznék belőle egy rövid részletet. És közben - felelevenítve a "dicső múltat", hoznék egy (vagy kettő) kijavított novellát.

Egyébként tényleg haladok az Azon a nyáronnal, legutóbb, mikor nekiültem, egy ültő helyemben írtam hozzá 1600 szót, ami nem nagyon szokott velem előfordulni. És egyébként az Azon a nyáron utánra is vannak ám terveim. Neveket és címeket (köztük egy új nevet és címet) olvashattok a Hamarosan menüpont alatt, illetve a Tartalomjegyzék menüpontot is érdemes meglesni, mert ott is van egy kis apróság mutatóban, a jövőre tekintve.

Illetve többször kérdeztétek askon is, hogy a Timeless timesszal vannak-e terveim. Nos, olyannyira vannak, hogy amikor fáradt vagyok ahhoz, hogy írjak, olyankor a TT részeit javítgatom, és hosszú órák (napok) munkája, három elkészült lehetséges teljes design után végleges kinézetett kapott a blog, és ha minden jól megy, akkor 2014. február 6.-án megnyitja kapuit. Új fejezeteket egyelőre még nem tudok garantálni, ez nagyban függ majd a következő féléves órarendemtől és óraszámomtól, de mindenképpen szeretnék egyet még februárban hozni nektek. 

Ide pedig az AN mellett készülget a Sérült, készülget az Au revoir, készülget a Broken hearted heartbreaker, és a Vallomás is. Egyelőre ezek a meghatározóbb projektek, aztán majd meglátjuk, mi sül ki belőlük. ;) És most jutalmul, miért végigolvastátok ezt a sok zagyvaságot, és kárpótlásként, amiért mindig csak ígérgetem az AN-t, itt egy viszonylag hosszú részlet belőle, amiben már van egy kis Nico is, de aki a központban van, az itt is Szabi :P Kíváncsian várom egyébként a benyomásaitokat Reniről, Szabiról, Nicóról, a részletekről akár itt, kommentben, akár askon.

(A részletet a tovább mögött találjátok)