♦ final masquerade ♦

– 5 – Vicious Love – És, mik a terveitek az éjszakára? – kérdezte Alex, ám a hangja csupán érdeklődésről árulkodott, nem volt benne hátsó szándék, nem úgy, mint Jack gondolataiban. – Volt szállásunk foglalva, de gyanítom, oda még a délután folyamán be kellett volna jelentkezünk, és amúgy se tudom, hogy pontosan merre van. Gyanítom, valahol a város másik végében – vonta meg a vállát Zizi, nemtörődömséget tettetve, de némileg azért aggasztotta, hogy alig két perce álltak a szabad ég alatt, miután leszálltak a Simple Plan buszáról, de lényegében már most rommá áztak a szakadó esőtől. – Szóval felteszem, egész éjszaka a szállásunkat keressük majd, és megpróbáljuk mégiscsak bekönyörögni magunkat. Az ázott kutya kinézet, gyanítom, sokat dob majd az esélyeinken – kommentálta a helyzetet Tina a megszokott szkepticizmusával. – Miért nem jöttök hozzánk? – tette fel a kérdést az énekes, mire a másik három rögvest felé kapta a pillantását. Tina és Zizi meglepetten, Jack pedig túlcso...

–  4  – Everybody talks – Srácok, egy dolgot áruljatok már el nekem – kezdett bele a mondandójába Zizi, aki még mindig kissé félve, és hitetlenkedve mert csak Alex felé pillantani. – Kíváncsian hallgatunk – vigyorgott Seb szélesen, ami tökéletesen hasonlóvá tette egy ötéves kisgyerekhez. – Minden pasi életében van egy idősebb nő? Mármint, egy elérhetetlen rajongás tárgya, akit kamaszkorában imád? Tudjátok, mint a Stacy’s mom – magyarázta a barnahajú lány, miközben kíváncsian jártatta a tekintetét a buszon ülők között. A srácok arca ezt a kérdést meghallva egyből ledermedt, és olyan megrázottan néztek maguk elé, mint akik legalábbis kísértetet láttak. Tina komoly, gigászi küzdelmet vívott magával, hogy ne visítson fel hangosan a nevetéstől, volt ugyanis egy olyan sejtése, hogy barátnője valami nagyon fájó pontba tenyerelt. Még Chuck arca is fájdalmasan rándult, nem beszélve, Pierre, Alex, David, Seb és Jeff siralmas ábrázatáról. Egyedül Jack üldögélt derűsen, se...

– 3 – Return the favor Zizi és Tina maguk sem tudták hogyan, de a délután során valahogy egy Kis Grofo koncertre keveredtek. A féltve őrzött gitárjaikat a srácok gondjaira bízták, hogy aztán belevessék magukat a fesztiválba, és átvegyék kicsit a Strand-hangulatot – ha már a délelőtti eső után végre kisütött kicsit a nap. Ők tulajdonképpen csak be akartak nézni abba a sátorba, mert kíváncsiak voltak, hogy ki fia-borja vonzza ennyire az embereket. Csakhogy két lépés után már nem volt visszaút, magukkal sodorta őket a tömeg, és nem egész négy perccel később a sátor közepén találták magukat, több száz nagy, és kevésbé nagy, józan, és kevésbé józan Kis Grofo rajongó között. Amikor pedig felcsendült a Mert a nézését, meg a járását , már tudták, hogy tulajdonképpen pocsék ötlet volt már az is, hogy egyáltalán a sátor közelébe jöttek. Aztán mikor két istentelenül sörszagú, félmeztelen srác kezdett tőlük két centiméterre veszett ugrálásba, már kezdték azt is bánni, hogy egyáltalán ...