Ugrás a fő tartalomra

részlet

Sziasztok!
Megérkezett az eheti AN-részlet is. Ez a szerda olyan szimpatikus nap, úgyhogy úgy készüljetek, hogy ha majd egyszer elkészül a történet, akkor a fejezetek is szerdánként jönnek majd. És ha már fejezetek... Az eddig megírtakat elkezdtem tagolni, egyelőre úgy néz ki, hogy 12 fejezetünk lesz, + előhang, utóhang. Ez a tizenkettő még változhat, meg a tagolás is - majd Livi áldását adja rá, vagy nem :D - de eddig úgy állunk, hogy 6 fejezet fixen kész, kettő félig - ebből egyet ma tervezek befejezni -, további két fejezetből megvannak részletek, és kettő van, aminek csak a tartalmát tudom. Szóval tényleg haladok, és tényleg megpróbálok minden nap írni hozzá, mert mint azt már mondtam, rengeteg sok az ötlet hozzá, és már tudom is, mi hogyan lesz. Szóval már csak egy kicsi időt kérek. A bétázást - mint mindig - most is köszönöm Livinek. 
Jó olvasást ehhez a kis darabkához! :)
puszi, D.


Az úton végighallgattam a nyár legnagyobb slágereit, és mire leszálltam a Déliben a vonatról, már teljesen visszazökkentem a nyár-hangulatomban – még úgy is, hogy a vonaton a klíma gyakorlatilag halálra fagyasztott. Így tehát kétségek nélkül, lelkesen vártam a Nicóval való találkozást, a meccset, az esti bulit – mert tudtam, hogy az is lesz. Nyéken minden meccs után volt kisebb vagy nagyobb buli, a szezon első bajnokija után értelemszerűen nagyobb.
Amikor felszálltam a metróra a Délinél, írtam egy gyors SMS-t Nicónak, hogy szedelődzködjön, mert negyed óra múlva odaérek. Amolyan zárójeles megjegyzésként hozzátettem, hogy remélem, tudja, mennyire utálok várni. Még beraktam ismételt lejátszásra Aviciitól a Wake me upot, mert tudtam, hogy Nyéken túl sok normális zenét úgysem fogok hallani. Túlságosan vidék volt már az a rész, és túlságosan nagy beleszólása volt a focistáknak a zene kiválasztásába. A lejátszó beállítása után zsebre vágtam a telefonomat, és arcomon mosollyal merültem el a zene nyújtotta élvezetben. Arra azért ügyeltem, hogy véletlen se felejtsek el leszállni a Deák téren, mert akkor lőttek volna a Nicónak beígért negyed órán belüli érkezésemnek.
Mikor a hotel elé értem, Nico már a bejárattól nem messze várt a falnak dőlve, baseball sapkával a fején, napszemüveggel az arca előtt, a telefonját nyomogatva. Egy fekete, térdig érő nadrágot viselt, és a feltűnést kerülendő egy rikító kék pólót. Kétségkívül remekül festett benne, de csak úgy vonzotta a tekinteteket.
Annyira bele volt merülve a mobiljába, hogy gondoltam, meglepem. Óvatosan, és kerülve a feltűnést mellé osontam, és nyomtam egy puszit az arcára.
 – Melyik barátnőddel SMS-ezgetsz? –  kérdeztem vigyorogva, keresve a tekintetét.
–  Basszus, Reni! A szívbajt hoztad rám. És mellesleg miattad meghaltam. –  Felém fordította a telefonja kijelzőjét, amin éppen a Flappy Birds ment. Illetve már nem ment – a játék éppen szerencsétlen madár halálát hirdette.
– Ez a legidiótább játék a világon – jelentettem ki, miután megkaptam az üdvözlő-csókom Nicótól.
– Érdekes, ezt mindig olyan emberek szájából hallom, akik tíz pontot is csak keserves kínok között tudnak összeszedni – nevetett fel, mire megforgattam a szememet.
– Mondja ezt az, akinek tizenkettő a rekordja. – Kacagva ingatta meg a fejét, majd karját lazán átdobva a vállamon a féloldalas ölelésébe vont. 

Megjegyzések

  1. Ide is írok, de csak azért, hogy elmondjam, ezen a szerdán nem volt részlet. Pedig megígérted, hogy következőnek valami Szabi lesz végre. :D
    Mellesleg ennek a részletnek a legjobb része a Flappy Bird volt, és bibibííí, nekem, 68 a rekordom, legalább Hülkenbergnél menőbb vagyok, ha már másnál nem. xD
    na szia :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De most már van részlet és tényleg Szabi lett :D
      a Flappy Bird egy hülye játék - már bocsánat xD de légy büszke magadra, hogy menőbb vagy mint Nico :D
      sziaa :D

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

I got what I needed [Azon a nyáron]

Sziasztok! Kicsit megkésve ugyan, de megérkezett a mai adag karácsony is, amiben Renihez és Szabihoz látogattunk, és erre most egy kicsivel több szót fordítanék. Egyrészről lényegesen hosszabb lett, mint terveztem, de egyszerűen ez az a világ, ami még mindig be tud rántani, és csak írom, és írom, és írom. Másrészről borzasztóan élveztem, hogy visszatérhettem Szabiékhoz, és egyébként bajban vagyok, mert nem tudom, hogy ezt hívjam-e még fanfictiönnek. Merthogy annak ellenére, hogy maga az Azon a nyáron Nico Hülkenberg fanficnek indult, ebben a novellában egy fia említés sincs róla, amit talán lesztek, akik sajnáltok, de őszintén remélem, hogy kárpótol majd benneteket Szabi, és a történet során felbukkanó többiek. Még mielőtt zárnám soraim, pár gondolat a címről. Az előző kettőtől eltérően, ennek most nem egy dalcím a címe, mert az istennek nem találtam ideiilőt. Ez a New Found Glory NothingFor Christmascímű dalának a refrénjéből kiragadott félsor. Mellesleg bitangjó nóta, tessék meghallg…

Mindig van más lehetőség [teen wolf]

Sziasztok! Ezen a héten egy Teen Wolf rövidet hoztam – ami egyébként az első ficem a fandomból (aminek kábé két hete vagyok a tagja). Szóval, aki nézte a sorozatot, annak tutira megvan az 5. évad 9. része, az ominózus Scott-Stiles szakítási jelenet, ami kábé kitépte a szívemet – és legszívesebben a villáskulccsal vertem volna értelmet Scottba, de Stiles nem volt olyan agresszív, mint én. Ez a rövid kis szösz azt hivatott bemutatni, hogy Stiles nagyjából hogyan élte meg a szakítást, meg úgy összességében Scott rendkívül durva szavait. (btw nekem ezek ketten így két hét alatt kábé a valahavolt legkedvencebb sorozatos barátaimmá nőtték magukat, just sayin’). Hangulatát tekintve – szerintem – angst. Írás közben meg ezt a remekművet hallgattam főképp. x Teen Wolf x szösz x poszt-5x09 x Sclies!breakup x Stiles Stilinski x angst x 460 szó Mindig van más lehetőség„Képzeld, nem lehetünk mind igazi alfák! Vannak, akiknek hibáznia kell! Vannak, akiknek néha be kell mocskolni a kezüket! Mert vannak, ak…

Szörnyeteg

Sziasztok! Tudom, utoljára karácsonykor volt bármi is a blogon. Tudom, olyan kihalt volt, mint a sivatag, és most sem azért jöttem, hogy ígérgessek (vagy boldog új évet kívánjak, bár azért kívánok). Lesz majd egy bejegyzés a blog sorsáról, ez egészen biztos, de nem tudom megmondani mikor. Egyelőre annyi biztos, hogyha lesz bármim, ami arra érdemes, hogy ide feltöltsem, akkor az felkerül. Egyébként foglalkozok mással – a felhőkastéllyal, a Bosszúval, és igen, a Timeless Timesszal, még ha ebből ti nem is láttok semmit, azért ez így van. De most nem ezért hoztam ezt a posztot, hanem azért, mert most van valamim, ami megérett arra, hogy felkerüljön ide, ráadásul apropója is van – Vivi szülinapja. Szóval ezúton is boldog szülinapot neked, és értelemszerűen ez a novella – szösz – neki vagyon ajánlva, hiszen szülinapos. Meg hát egyébként is, ki másnak ajánlana az ember lánya egy Antoine Griezmann novellát? A cím ne riasszon el, közel sem arról fog szólni, amiről elsőre gondolnád – bár a kép t…