| ~ főoldal ~ | ~ tartalomjegyzék ~ | ~ hamarosan ~ | ~ cserék ~ | ~ egyéb ~ | ~ a blogról ~ |

Díj

A személyes blogom után a Final Masquerade-re is kaptam díjat, szám szerint kettőt - Tinától és Titaniától. Köszönöm csajok, tündérek vagytok! ♥♥:)

Feladatok
- Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!
- Írj 10 dolgot magadról!
- Válaszolj 10 kérdésre!
- Tegyél fel 10 kérdést!
- Küldd tovább 10 embernek!

Azon a nyáron #00

Sziasztok!
Ahogy ígértem, meg is érkezett az Azon a nyáron Előhangja. Ne gondoljatok sokra, nagyon rövidke, 250 szó csupán - tényleg csak egy előhang, egy felvezetés a történethez. Nem véletlenül nem hívom őt prológusnak - nemes egyszerűséggel azért, mert nem az. Idén már egészen biztosan nem érkezik meg az első fejezet, de mondjuk egyezzünk meg abban, hogy január első hetében. Megpróbálom idén befejezni, hogy átküldhessem Livinek. De azt vegyétek számításba, hogy nekem is és neki is - főleg neki - zsúfolt a januárja vizsgák terén. 

De most felkerül ennek a bejegyzésnek a végére egy kis meglepi, és a Tartalom menüpontban megtaláljátok az Azon a nyáron leírását, a fontosabb szereplőket, és a borítóját. Az első fejezettel kapcsolatban pedig arra kérlek Titeket, hogy várjatok türelemmel. Ha pedig úgy érzem, hogy nagyon megcsúszok, akkor hozok valami régit - tudom, tudom, azt valószínűleg már olvastátok, de...

Szóval én ezzel a bejegyzéssel kívánok nagyon boldog és békés karácsnyi ünnepeket és boldog, sikerekben gazdag új évet minden olvasómnak! :)

Előhang

Azt mondják, hogy a szerelmet az ember vagy érzi az első találkozásnál, vagy nem, és hogy ha nincs meg elsőre a szikra, akkor már nem is lesz… Ez a világ legnagyobb ostobasága! A szerelem kialakul – a kölcsönös ismeretségből, az egymásba vetett bizalomból, a másik feltétel nélküli szeretetéből, tiszteletéből. Ha kitárulkozunk előtte, ha megmutatjuk neki a legsötétebb titkainkat, ha beavatjuk a múltunk legrútabb eseményeibe. Ha beengedjük a komfortzónánkba, ha természetessé válik a jelenléte, ha a lényünk egy kiszakíthatatlan részévé válik.
Néha olyannyira érezni akarjuk ezt az érzést, hogy mindenhova belelátjuk. Néha rossz emberben keressük a másik felünket és szentül hisszük, hogy ő lesz az igazi. Aztán idővel rájövünk, hogy igazából végig tévúton jártunk. Realizáljuk, hogy megint nem a megfelelő személyt találtuk meg. Megértjük a jeleket, rájövünk, hogy rossz helyen keresgéltünk, és folytatjuk a kutatást. Aztán lassan ráébredünk, hogy nem kell keresni, mert a biztonság, a megbecsülés, a szerelem lehetősége végig ott volt a közvetlen közelünkben.
Én becsvágyó voltam és az otthonomtól messze kerestem a szerelmet, sokadszorra is. Kétségbeesetten hajszoltam azért, hogy végre érezzem, hogy végre szeressenek, és viszontszeressek, de ismét csalódás lett a vége. Mígnem a nap végén aztán onnan érkezett a szerelem, ahonnan a legkevésbé sem számítottam rá, akkor, amikor már feladtam a reményt. Tudván tudta, hogy mit vesz a nyakába, akkor, amikor a kezemért nyúlt, és mégsem visszakozott egy másodperce sem, mikor dönteni kellett. Ott volt, és segített. Bízott és biztatott. Hitt. Megbecsült. Szeretett.
Minden azon a nyáron történt. Amikor megismertem Őt. Amikor először lettem szerelmes.
video

You drive (me) crazy

Sziasztok!
Tudom, nagyon régen jelentkeztem, de egyrészről tanultam, mint valami elmeroggyant - aminek meglett az eredménye, mert megvan a megajánlott növényettanból (#mégmindignemhiszemel). Másrészt pedig lelkesen dolgoztam az Azon a nyáronon. A terv az volt, hogy karácsonykor jön az Előhang, és ez így is lesz, ez az egy biztos. Viszont a történet lényegi részét csak akkor akarom elkezdeni feltölteni, ha már az egész készen van. Jelenleg úgy állunk, hogy tudom, hogy a történet pontosan 13 napot ölel majd fel, de úgy a közepéről hiányzik még pár. Az eleje és a vége már megvan, már csak a közepén tátongó űrt kell majd kitöltenem - és ki is fogom, becsszó. Az eredeti terv az lett volna, hogy december 31.-én jön majd az első fejezet, de ezt nem tudom garantálni, mert bár valószínűleg készen leszek vele addigra, de ez mindenképpen átfut majd még egy ember kezén - név szerint Livién, szóval majd csak bétázás után kerül fel, legrosszabb esetben január első hetében. Legalábbis nagyon remélem.

De hogy mégis mit hoztam most nektek? Nos, talán hallottátok a hírt, ami amúgy szerintem az év sztorija, ezt így alig pár nappal 2014 vége előtt már ki merem jelenteni. Szóval Marco Reust megbírságolták, mert három évig (HÁROM ÉVIG) jogsi nélkül vezetett. Én ezt nem tudtam feldolgozni, hogy lehet valakinek ennyi esze. Aztán elgondolkoztam azon, hogy ez hogyan történhetett - ennek a következménye olvasható alább. 

Ismételten egy fanfic következik hát, ezúttal Marco Reus főszereplésével. Idegen terepen járok, duplán is, egyrészt, mert E/3-ban íródott - egy ilyen pár oldalas valamit még be merek így vállalni -, másrészt ezúttal próbáltam kerülni a drámázást, és inkább a sokak által alulértékelt humoromat bevetni. Ha csapnivaló, akkor elnézést, ígérem többet nem próbálkozok majd vele. :D

Szóval itt ez a rövid kis valami, aminek egy szavát se tessék komolyan venni. Az elején egy rendkívül jó gifet kaptok, a végén pedig egy olyat, ami illik a történethez. Nagyon. És aminek a felkutatásáért hálás köszönet illeti Livit.

Írás közben elképzelhető , hogy maradandó halláskárosulást szenvedtem, mert azonosulva Reusszal én is Justin Biebert hallgattam. Nem kívánom senkinek, még a legnagyobb ellenségeimnek sem. :D

A címről ejtenék még pár szót... A "you drive me crazy" szóösszetétel önmagában annyit tesz, hogy megőrjítesz, az agyamra mész, a me nélkül viszont egy őrülten vezetsz jelentéssel bír - fogjuk rá, tudom hogy nem minden szempontból korrekt nyelvtanilag, de na.

A véleményeteket mint mindig, ezúttal is szívesen várom, tessék savazni, jöhet mindent. :) És akkor a rizsa végére érve, jó készülődést karácsonyra, és jó olvasást ehhez a kis valamihez. Jöjjön hát a nagyon szőke, nagyon német Marco Reus.

Szavazás és részlet

Sziasztok!
Nem, sajnos még mindig semmi érdemlegeset nem hoztam nektek, csak egy pár infót. Kezdjük azzal, hogy nagyon-nagyon hálás vagyok nektek, amiért beszavaztátok a Nyári záport a következő fordulóba, ráadásul első helyen jutva tovább. A második forduló úgyszint szavazós, úgyhogy ismét arra kell kérjelek Titeket, hogy amennyiben úgy gondoljátok, megérdemlem, akkor nyomjatok egy szavazatot a Nyári záporra - a harmadik csoportba sorsolták. Ezen a linken tudtok szavazni: 


De cserébe, egyrészt, hogy lássátok, én sem lazsálok, másrészt, hogy megköszönjem az előző szavazatokat - tényleg el sem hiszem azt a 37 voksot - hoztam egy kis részletet a készülő Azon a nyáronból. Ez a darabka a közepe felé van, és túl sok minden nem is derül ki belőle, de nekem ez egy szívemhez közel álló szelete a történetnek. Egyébként talán hosszabb lesz a történet, mint terveztem, négy-öt fejezet biztos, bár egyelőre csak három fejezetig van beosztva, a többi majd adja magát. Viszont ha kész lesz - és Livi lebétázza nekem, és áldását adja rá, amit előre is köszönök neki - akkor hetente lesznek részek, nagyjából két hónapig. Az alatt pedig talán be is tudom majd fejezni két novellámat. De most térjünk a részletre, remélem tetszeni fog! :)

"– Szia, Szabi! – Jó kedélyűen szóltam a telefonomba, mit sem törődve a kijelzőn mutatott idővel.
 – Tudod, hogy imádlak Kicsi, de tudsz róla, hogy fél egy van? – A srác hangja rekedtes volt, némileg álmosan csengett.
 – Ó, bocsi. Felkeltettelek? Nem akartam, csak azt hittem, érdekel, hogy milyen volt a randim – szélesen vigyorogtam, noha tudtam, hogy Szabi nem láthatja – talán pont ezért. Tudtam, hogy az oldalát már félig kifúrta a kíváncsiság, de abban is szinte biztos voltam, hogy ha neki mesélnék Nicóról, akkor pletykásság ide, pletykásság oda, nem adná tovább senkinek – ezért hívtam őt.
A tettetett ártatlanságomra először csak valami artikulálatlan morgást adott válaszul, majd lefordította magyarra is: – Hogy a viharba ne érdekelne, de Rena. Én holnap fél hétkor kezdek kinn a Szamosiban.
 – Ó, tényleg! – Némileg elkeseredtem, mert ez valóban kiment a fejemből. Természetesnek vettem azt, hogy azzal, hogy én eljöttem a loviból szabira, mindenki más is így tett. – Pedig gondoltam átugorhatnál, és akkor elmesélnék mindent… – Igyekeztem olyan hangsúllyal mondani, hogy Szabi érezze, hogy bár úgy adom elő a dolgot, mintha neki tennék szívességet, valójában az én lelki világom ápolásáról lenne szó.
 – Rena… – kezdett bele hosszan elnyújtva a kizárólag általa használt becenevem, és halkan felnyögve. Tudtam, hogy mit jelent ez – akar segíteni, és legszívesebben segítene, de nem fér bele az idejébe.
 – Jól van, semmi gond, majd akkor másodkézből kapod meg az infót – próbáltam elbagatellizálni a dolgot, de elég hiteltelenre sikeredett.
 – Ha Nyéken lennél, mondanám, hogy gyere át, de így…
 – Figyelj, Szabi… Holnap nem akarsz értem jönni Mogyoródra, a Ringre? – Mindennél jobban akartam, hogy valakivel beszélhessek Nicóról, és erre pillanatnyilag anya mellett Szabi tűnt a legalkalmasabbnak. Mert anya, bár meghallgatott, de mindig azt mondta, hogy úgy döntsek, hogy nekem jó legyen. Csak épp fogalmam sem volt arról, hogy nekem hogyan lenne jó. Ráadásul Szabival a nyáron nagyon sokat beszélgettünk, róla, rólam, arról, hogy mennyire egyedül, sőt magányosan érzem magamat, és ő megértett, mert hasonló cipőben járt. De hogyan mondhatná az ember azt, a saját anyjának, hogy egyedül érzi magát? Végtére is, az valami olyasmi üzenet lenne, hogy „rossz munkát végeztél”. 
 – Mikor végzel? – kérdezte sóhajtva, és ezért az egy kérdésért mérhetetlenül hálás voltam neki. Megkönnyebbültem. 
 – Öt körül, legyen fél hat. 
 – És utána mi a program? – érdeklődte.
 – Elmegyünk hozzánk, és elmesélem az egész sztorit a legelejétől – ajánlottam.
 – Ötleted szívet melengető, de kérlek, kalkuláld bele, hogy nekem még vissza kell érnem Nyékre. – Egészen meglepett, hogy félkómásan, hajnalban ilyen összetett mondatokat képes összerakni.
 – Tudom, hogy szombaton szabadnapos vagy, szóval nem kell visszaérned Nyékre – mosolyodtam el. – Itt alhatsz, hely van bőven.
 – Ó, Kicsi, ha én egy csajnál alszok, akkor én ott nem alszok. – Nem láttam, de egészen nagy összegben le mertem volna fogadni, hogy Szabi arcán az a fajta kaján vigyor ül, ami olyankor szokott, mikor az aktuális hódításairól mesél."

Szavazás

Kedves olvasóim!


Szeretném a segítségeteket kérni! 

Neveztem egy versenyre a CsereBereBlogon (http://cserebereblog.blogspot.hu) a Legjobb novella kategóriában a Nyári zápor című novellámmal, illetve a Legjobb fanfiction kategóriában a Véletlen szerencse című befejezett blogommal (http://veletlenszerencse.blogspot.com). Azonban ahhoz, hogy az első fordulón túljussak, a Ti szavazataitokra is szükségem van, így arra kérlek Benneteket, hogy ha szeretitek a Nyári záport, és/vagy a Véletlen szerencsét, és szeretnétek őket egy fordulóval beljebb tudni, akkor szavazzatok az alábbi linken:


Ne felejtsétek:
Legjobb novella: Nyári zápor
Legjbob fanfiction: Véletlen szerencse

Előre is köszönöm mindenkinek, aki veszi a fáradtságot és nyom rájuk egy voksot! :)


Egyébként tudom, Ti ebből semmit nem láttok, de a háttérben lelkes munka folyik, és az Azon a nyáron is készülget, illetve nem annyira az Eljegyzés, mint a Sérült, Pierre-Emil Hojbjerg vendégszereplésével :P Szóval már tényleg nem sokára beindul a buli a blogon! :)

Millió puszi, Dora 

Aida

Sziasztok!

Az a helyzet, hogy egészen jól haladok az Azon a nyáronnal, kezd összeállni a dolog és én is rettentően lelkes vagyok a történettel kapcsolatban. Nagyon kíváncsi vagyok már, hogy nektek hogy fog tetszeni majd az, ami az Azon a nyáronból kerekedik a végére, de ez még egy kicsit várat magára. Hogy addig se maradjatok olvasnivaló nélkül, megint nosztalgiázunk kicsit. Most egy olyan novellámat hoztam el nektek ismét, aminek a Final Masquerade már a harmadik lakhelye lesz, először még 2011. decemberében látott napvilágot, még a Timeless times oldalán. A sztori és a szereplők változatlanok – na jó, helyenként egy egészen picit hozzátoldottam –, egyedül a címe változott. Elhatároztam ugyanis, hogy leszámolok az angol címekkel, és mindent átmagyarítok. Vagy legalábbis valami olyasmi. Egyszerű, könnyen megjegyezhető címeket szeretnék, az Aida pedig azt hiszem, megint megfelel ennek a követelménynek. 

Tehát ismételten egy fanfictionről van szó, nem más, mint a mindenkori kedvenc focistám, David Villa főszereplésével. Bár igazság szerint ez némileg túlzás, mert a csatár valójában ténylegesen csak a novella végén jelenik meg, azért mégis körülötte forog a történet. Meg persze a főhősnőnk élete körül. Furcsa körülmények között született ez a novella, amolyan kísérleti szinten indult. Olyan érzésekről írtam, amikhez sok közöm akkor nem volt, aztán azóta eltelt három év, én is változtam, meg a világom, az életszemléletem is, de nem akartam sok dolgot átírni. Kicsit kibővítettem, részleteztem, mélyítettem, ahol szükségesnek éreztem, de egyébként zömmel ugyanaz, ami három éve megszületett. Kicsit tartok tőle, hogy minőségileg nem találjátok majd megfelelőnek, de azért bizakodom, és várom szeretettel a véleményeteket odalenn kommentben, vagy pipák formájában. Szóval így zárásképpen, csak jó olvasást! 

Ne szeress belém!

Sziasztok!


Először is szeretném megköszönni a Nyári záporhoz érkezett pipákat, illetve kommenteket, és a feliratkozásokat is. :) Aztán, hogy milyen okból írok most? Túl nagynak ítéltem a pangást itt az oldalon, de azokkal, amiket éppen írok sehogyan nem állok. A terv ugyanis az, hogy befejezem az Azon a nyáron című Hülkenberg fanficemet, és ha kész elkezdem feltölteni, illetve hogy megírom azt a bizonyos Eljegyzés című Marco Reus novellát. Ezek egyelőre készülnek - mi jobban, mi kevésbe.
De hogy addig se árválkodjon itt egyedül Kramer, kijavítgattam, és kicsit kipótoltam egy régi - általatok már minden bizonnyal olvasott - novellámat, amit most ismét felteszek. Ha valaki olvasta régebben, akkor minden bizonnyal tudja, hogy, miről van szó. Ez kicsit kevésbé habos-babos, mint az előző novellánk, olyannyira, hogy inkább hívnám hurt/comfortnak, mint fluffnak. Határozottan keserédes, persze a végére romantikus, happyendbe hajlással.
Természetesen ismételten fanfictionről beszélünk, ám a főszereplőnk ezúttal a svájci válogatott és a Bayern München zseniális középpályása, Xherdan Shaqiri. Fontos leszögezendő még, hogy AU-ficről beszélünk, mert Shaqiri húga, Medina csupán 3 évvel fiatalabb a bátyjánál.
Tovább nem is nagyon húzom a szót, következzék hát Shaqiri.

Nyári zápor

Sziasztok!
Egy egész délutánnyi munka után elkészült az oldal is, illetve az első feltölteni szánt novella is. Az oldalra sok szót nem fecsérelnék, az oldalsávban kinn vannak az alapvető információk, a többi pedig majd kiderül, úgyhogy beszéljünk kicsit a történetről.
Fluff. Nagyon. És tele van közhelyekkel. És büszkén vállalom, hogy mindegyik direkt történet – a közhelyek, és az erőteljes nyálassága is. Ez a novella zömmel egy impresszió, a pillanat megragadása akart lenni. Egy olyan momentum szülte, amikor meg akartam pusztulni itthon éjjel, annyira melegem volt. És eszembe jutott, hogy milyen jó lenne most egy kis eső – mert a nyári záporokat egyszerűen imádom. És három gondolattal később már ott tartottam, hogy megvolt a novella váza. Két nap múlva elkezdtem, öt nap múlva pedig befejeztem.
Fanfiction. Ez a novella egy 12 részes fanfiction-sorozat első darabja. És ez egy sorozat, ahol a részeknek semmi közük egymáshoz azon kívül, hogy én írom őket, és hogy Livi mondta a szereplőket. Nos, akkor csapjunk is bele, és jöjjön Christoph Kramer.