| ~ főoldal ~ | ~ tartalomjegyzék ~ | ~ hamarosan ~ | ~ cserék ~ | ~ egyéb ~ | ~ a blogról ~ |

Díj

A személyes blogom után a Final Masquerade-re is kaptam díjat, szám szerint kettőt - Tinától és Titaniától. Köszönöm csajok, tündérek vagytok! ♥♥:)

Feladatok
- Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!
- Írj 10 dolgot magadról!
- Válaszolj 10 kérdésre!
- Tegyél fel 10 kérdést!
- Küldd tovább 10 embernek!

Azon a nyáron #00

Sziasztok!
Ahogy ígértem, meg is érkezett az Azon a nyáron Előhangja. Ne gondoljatok sokra, nagyon rövidke, 250 szó csupán - tényleg csak egy előhang, egy felvezetés a történethez. Nem véletlenül nem hívom őt prológusnak - nemes egyszerűséggel azért, mert nem az. Idén már egészen biztosan nem érkezik meg az első fejezet, de mondjuk egyezzünk meg abban, hogy január első hetében. Megpróbálom idén befejezni, hogy átküldhessem Livinek. De azt vegyétek számításba, hogy nekem is és neki is - főleg neki - zsúfolt a januárja vizsgák terén. 

De most felkerül ennek a bejegyzésnek a végére egy kis meglepi, és a Tartalom menüpontban megtaláljátok az Azon a nyáron leírását, a fontosabb szereplőket, és a borítóját. Az első fejezettel kapcsolatban pedig arra kérlek Titeket, hogy várjatok türelemmel. Ha pedig úgy érzem, hogy nagyon megcsúszok, akkor hozok valami régit - tudom, tudom, azt valószínűleg már olvastátok, de...

Szóval én ezzel a bejegyzéssel kívánok nagyon boldog és békés karácsnyi ünnepeket és boldog, sikerekben gazdag új évet minden olvasómnak! :)

Előhang

Azt mondják, hogy a szerelmet az ember vagy érzi az első találkozásnál, vagy nem, és hogy ha nincs meg elsőre a szikra, akkor már nem is lesz… Ez a világ legnagyobb ostobasága! A szerelem kialakul – a kölcsönös ismeretségből, az egymásba vetett bizalomból, a másik feltétel nélküli szeretetéből, tiszteletéből. Ha kitárulkozunk előtte, ha megmutatjuk neki a legsötétebb titkainkat, ha beavatjuk a múltunk legrútabb eseményeibe. Ha beengedjük a komfortzónánkba, ha természetessé válik a jelenléte, ha a lényünk egy kiszakíthatatlan részévé válik.
Néha olyannyira érezni akarjuk ezt az érzést, hogy mindenhova belelátjuk. Néha rossz emberben keressük a másik felünket és szentül hisszük, hogy ő lesz az igazi. Aztán idővel rájövünk, hogy igazából végig tévúton jártunk. Realizáljuk, hogy megint nem a megfelelő személyt találtuk meg. Megértjük a jeleket, rájövünk, hogy rossz helyen keresgéltünk, és folytatjuk a kutatást. Aztán lassan ráébredünk, hogy nem kell keresni, mert a biztonság, a megbecsülés, a szerelem lehetősége végig ott volt a közvetlen közelünkben.
Én becsvágyó voltam és az otthonomtól messze kerestem a szerelmet, sokadszorra is. Kétségbeesetten hajszoltam azért, hogy végre érezzem, hogy végre szeressenek, és viszontszeressek, de ismét csalódás lett a vége. Mígnem a nap végén aztán onnan érkezett a szerelem, ahonnan a legkevésbé sem számítottam rá, akkor, amikor már feladtam a reményt. Tudván tudta, hogy mit vesz a nyakába, akkor, amikor a kezemért nyúlt, és mégsem visszakozott egy másodperce sem, mikor dönteni kellett. Ott volt, és segített. Bízott és biztatott. Hitt. Megbecsült. Szeretett.
Minden azon a nyáron történt. Amikor megismertem Őt. Amikor először lettem szerelmes.
video

You drive (me) crazy

Sziasztok!
Tudom, nagyon régen jelentkeztem, de egyrészről tanultam, mint valami elmeroggyant - aminek meglett az eredménye, mert megvan a megajánlott növényettanból (#mégmindignemhiszemel). Másrészt pedig lelkesen dolgoztam az Azon a nyáronon. A terv az volt, hogy karácsonykor jön az Előhang, és ez így is lesz, ez az egy biztos. Viszont a történet lényegi részét csak akkor akarom elkezdeni feltölteni, ha már az egész készen van. Jelenleg úgy állunk, hogy tudom, hogy a történet pontosan 13 napot ölel majd fel, de úgy a közepéről hiányzik még pár. Az eleje és a vége már megvan, már csak a közepén tátongó űrt kell majd kitöltenem - és ki is fogom, becsszó. Az eredeti terv az lett volna, hogy december 31.-én jön majd az első fejezet, de ezt nem tudom garantálni, mert bár valószínűleg készen leszek vele addigra, de ez mindenképpen átfut majd még egy ember kezén - név szerint Livién, szóval majd csak bétázás után kerül fel, legrosszabb esetben január első hetében. Legalábbis nagyon remélem.

De hogy mégis mit hoztam most nektek? Nos, talán hallottátok a hírt, ami amúgy szerintem az év sztorija, ezt így alig pár nappal 2014 vége előtt már ki merem jelenteni. Szóval Marco Reust megbírságolták, mert három évig (HÁROM ÉVIG) jogsi nélkül vezetett. Én ezt nem tudtam feldolgozni, hogy lehet valakinek ennyi esze. Aztán elgondolkoztam azon, hogy ez hogyan történhetett - ennek a következménye olvasható alább. 

Ismételten egy fanfic következik hát, ezúttal Marco Reus főszereplésével. Idegen terepen járok, duplán is, egyrészt, mert E/3-ban íródott - egy ilyen pár oldalas valamit még be merek így vállalni -, másrészt ezúttal próbáltam kerülni a drámázást, és inkább a sokak által alulértékelt humoromat bevetni. Ha csapnivaló, akkor elnézést, ígérem többet nem próbálkozok majd vele. :D

Szóval itt ez a rövid kis valami, aminek egy szavát se tessék komolyan venni. Az elején egy rendkívül jó gifet kaptok, a végén pedig egy olyat, ami illik a történethez. Nagyon. És aminek a felkutatásáért hálás köszönet illeti Livit.

Írás közben elképzelhető , hogy maradandó halláskárosulást szenvedtem, mert azonosulva Reusszal én is Justin Biebert hallgattam. Nem kívánom senkinek, még a legnagyobb ellenségeimnek sem. :D

A címről ejtenék még pár szót... A "you drive me crazy" szóösszetétel önmagában annyit tesz, hogy megőrjítesz, az agyamra mész, a me nélkül viszont egy őrülten vezetsz jelentéssel bír - fogjuk rá, tudom hogy nem minden szempontból korrekt nyelvtanilag, de na.

A véleményeteket mint mindig, ezúttal is szívesen várom, tessék savazni, jöhet mindent. :) És akkor a rizsa végére érve, jó készülődést karácsonyra, és jó olvasást ehhez a kis valamihez. Jöjjön hát a nagyon szőke, nagyon német Marco Reus.