♦ final masquerade ♦

Sziasztok!  Ezen a héten egy Teen Wolf rövidet hoztam – ami egyébként az első ficem a fandomból (aminek kábé két hete vagyok a tagja). Szóval, aki nézte a sorozatot, annak tutira megvan az 5. évad 9. része, az ominózus Scott-Stiles szakítási jelenet, ami kábé kitépte a szívemet – és legszívesebben a villáskulccsal vertem volna értelmet Scottba, de Stiles nem volt olyan agresszív, mint én. Ez a rövid kis szösz azt hivatott bemutatni, hogy Stiles nagyjából hogyan élte meg a szakítást, meg úgy összességében Scott rendkívül durva szavait. (btw nekem ezek ketten így két hét alatt kábé a valahavolt legkedvencebb sorozatos barátaimmá nőtték magukat, just sayin’). Hangulatát tekintve – szerintem – angst. Írás közben meg ezt a remekművet hallgattam főképp. x Teen Wolf x szösz x poszt-5x09 x Sclies!breakup x Stiles Stilinski x angst x 460 szó Mindig van más lehetőség „Képzeld, nem lehetünk mind igazi alfák! Vannak, akiknek hibáznia kell! Vannak, akiknek néha be kell m...

Sziasztok! Bár tudom, azt ígértem, legközelebb SP jön már – és tudom, hogy amúgy már azt se hiszitek el, amit kérdezek –, de a következő már tényleg az lesz, de ez közbejött, mert… Nem tudtam elmenni az Odaát 10. évadának eleje mellett, és tegnap a vonaton félig-meddig megszületett ez, a lentebb linkelt zenét hallgatva. Szóval megszületett ez, és már mondom is a részleteket, előtte meg csak annyit, hogy ne utáljatok. Légyszi. x Supernatural, 10. évad körül x angst x szösz, 767 szó x démon!Dean x slash, Destiel x ajánlott zene Egyedül „Egyedül születünk, egyedül élünk, egyedül halunk meg. Csak a barátság és a szerelem keltheti azt a röpke és mulandó illúziót, hogy nem vagyunk egyedül.” /Orson Welles/ Castiel haldoklott. Erőtlenül és gyengén feküdt a lepukkant motelszoba sötét és piszkos sarkában, az omladozó vakolat mellett. Az angyali ereje fogytán volt, olyannyira, hogy tudta, nem hogy napjai, talán órái sincsenek hátra. Nyugtalan volt, és félt. Nem attól, ...

Ahogy ígértem, a vasárnappal együtt itt van az a majdnem ezer szavas kis szösszenet, amiről beszéltem. Egy hét múlva pedig – ha minden jól megy – érkezik a Summer Paradise soron következő, 6. fejezete - meglehetősen jól áll pillanatnyilag. Addig is jó olvasást Gravebone -ékhoz! Ja, igen. Ide is él az, hogy ha nem láttad a filmet, de szeretnéd megnézni, akkor menj el egy moziba, és utána várlak szeretettel vissza a novellához ^^ x trigger warning : self-harm, unhealthy relationship, abuse (említés és utalgatás szintjén) x fogyasztásra éppen ezek miatt, minimum 14 éves kor felett, de inkább 16 felett ajánlanám x post-FBAWTFT – de igazából kábé az előzménytörténetük (szerintem) x angst x szösz, 983 szó x slash , Gravebone / Gradence [Percival Graves x Credence Barebone] Szabadíts fel! Egy fekete tincs szörnyen zavarta Percival Graves szemét, így egy határozott mozdulattal nyújtotta a kezét, hogy kikotorja Credence homlokából. A fiú azonban riadtan húzódott el, és reszk...

A Stella által hirdetett Nagy Songfic Kampány (erről bővebben ITT ) hozta meg a kedvem ahhoz, hogy írjak egy songfic et a Little Mix - Secret Love Song című dalából. És aztán arra, hogy ebből milyen jó Muke Clemmings fanfic lenne. Szóval kábé egy nap alatt megszületett. Szükségesnek érzek egy-két figyelmeztetést: slash , tehát fiú-fiú szerelmet mutat be, a tőlem megszokott "gyerekbarát" módon, de azért fontosnak tartottam felhívni rá a figyelmet, hogy aki nem bírja az ilyesmit, az hozzá se fogjon. Remélem azért lesz valaki, akinek tetszik, a hozzászólást, mint mindig, most is szívesen várom. Why can't we be like that? Egyedül ült az öltözőben, az arcát a tenyerébe temette, hogy aztán ujjaival végigszántsa a szanaszét álló világosszőke tincseket. A helyiségbe beszűrődött a rajongók sikítása az arénából – a hangorkán, ami máskor mindig boldoggá tette, de ezen az estén nem érzett mást, csak ürességet. Pedig ez a nap is ugyanúgy indult, mint a többi a turnén, valami ...

Érzem az arcomba csapó szelet, a kabáton, és a több réteg pulóveren át is a csontomig hatoló hideget. Látom a homályos foltokká egybeolvadó, száraz, kopár fákat. Élvezem a sebesség mámorát, a vasparipám édes búgását, a bukósisak alól kilógó hajamba kapó menetszelet. Kilátástalanság. A szabadság átjárja testem. Felkapna a magasba, de valami a földhöz láncol, és nem enged felszállni onnan. Felkelni, felállni, továbbmenni… Csak menni. Ugyanazon a kanyargós, olykor kiszélesedő, majd beszűkülő, hol árnyékos és erdős, hol kietlen úton minden nap, újra és újra. Magány. A hosszú, végeláthatatlan aszfalton senki nem szegődik társamul, magamban szelem az országutat. Mert kell. Muszáj. Éppen olyan üres az út is, mint a belsőm, és pont olyan végeláthatatlan, mint a lelkemet darabokra szakító szenvedés. Üresség. A belsőmet kiégették a beszürkülő mindennapok, és a tél közeledtével egyre fájóbb minden. Egyre nyomasztóbb a rám szálló sötétség, az álnok módon tőrbe csaló feketéség, ami a...

Sziasztok! Tudom, kicsit eltűntem - egy hónapra -, de most visszatértem, hogy megmutassam, élek még. A tervezett novellák egyelőre nem igazán haladnak - a   Bosszú ra fókuszálok elsősorban, illetve az újranyitó   WBR -re -, de ígérem, rövidesen kitalálok valami élhető rendszert, amiben jut időm mindenre - írni ide, írni a Bosszút, írni a WBR-re, tanulni, dolgozni és élni, szórakozni is (tartozzék ide akár az elmászkálás, akár az itthoni videó/sorozat nézegetés). Most, hogy mégse álljon itt üresen az oldal, négy héten keresztül négy egypercest olvashattok majd. Tényleg egypercesek, darabonként mindegyik kb egy oldal Wordben, szóval nem kell világmegváltó irományokra számítani, csak úgy vannak. Jó ha tudjátok, hogy ez minden amit a rémes, és szörnyű tavaly őszöm során alkottam - négyszer 350 szó, három hónap alatt. Nehéz idők voltak, de most szebb napokat élünk, és a Bosszú is haladgat, meg ide is készül valami, ami legyen meglepi egyelőre. ;) Most pedig következzen az egyper...

Boldog névnapot Livi!  még akkor is ha ez nem egy klasszikusan boldog novella lesz Természetesen nem ennyi a mondanivalóm, de ez a leglényegesebb. Aztán rögtön utána az, hogy ez a legelső írásom a fandomban, és mondhatni igen csekély kis pici szeletkéjét ismerem csak, azt is csak felületesen, ezért rettegek attól, hogy valami fatális, megbocsáthatatlan hibát ejtettem. Ha ilyet tapasztaltok, szóljatok nyugodtan, csak ne csapjátok le a fejem. Merthogy ezt a novellát egyszerűen meg kellett írnom, még a világ ismeretének erőteljes hiányában is, mert Reylo egyszerűen van. Létezik és kész, létezni kell, és nem szabad, hogy ők ketten unokatesók legyenek - ámbár nem ez lenne a világ első példája unokatesók szerelmére... anyway . Szóval mikor láttam a filmet, tudtam, hogy nekem írnom  kell  erről a kettőről, inkább előbb, mint utóbb és nos.. Ennek az eredménye látható itt lentebb egy kicsit. Nem is húzom tovább a szót, csak annyi, hogy kommenteknek nagyon  nagyon ...

Sziasztok! Megérkezett a sokat ígérgetett Mesut Özil novella, amiről – őszinte leszek – fogalmam sincs, mit mondhatnék. Nagyon közel áll hozzám ez az írás, talán a legközelebb az eddigi novelláim közül. Az életem egy elég sötét szakaszában született az első fele, és akkor még nem is olyan szándékkal, hogy egyszer majd novella lesz belőle. De aztán ha már belevágtam, befejeztem, és ezerszer jobban éreztem magamat utána. Mielőtt azonban a lényegre térnék, volna egy olyan közlendőm, hogy szomorúan ugyan, de egy hónap (talán másfél, de szeretném egyben letudni) szünetre megyek, mert egyszerűen semmi időm nincsen írni az egyetem mellett, és megvallom őszintén, kedvem sem. De nyárra összekapom magamat, és majd meglátjuk, mi lesz. Nem szoktam ilyet kérni, tudjátok. De most komolyan fontos lenne a véleményetek, szóval ha valaki elhatározta, hogy csak egyetlen novellámhoz ír kommentet, akkor kérlek benneteket, ez legyen az az egy. Mert függetlenül attól, hogy közel áll hozzám, rém bizony...