♦ final masquerade ♦

4. fejezet A csupasz vállamra simuló kéztől egy pillanatra összerezzentem, ám ahogy felnéztem, a német srác arcát pillantottam meg. A tengerkék szemek sok mindenről meséltek – sajnálatról, örömről. A rendezetlenül, és kissé csálén megkötött nyakkendő pedig sietségről árulkodott. – Sajnálom, hogy késtem, de Nico, mármint Rosberg, beállított és negyven percen keresztül, nem viccelek, tényleg annyi volt, karattyolt arról, hogy valami hülyeségen összebalhéztak Viviannel. A menyasszonyával – magyarázta Nico, miközben zavartan a szőke tincseibe túrt. Elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott a sok buta gondolat, ami az elmémben keringett. Óvatosan megráztam a fejemet, aztán alaposan végigmértem a németet. – Félregomboltad az inged – nevettem el magamat, mire Nico nagyon hosszan és nagyon németül elkáromkodta magát. Bár azt hiszem, ezen a nyelven nem lehet semmit se röviden mondani. – Tényleg nagyon siettem, mert tudtam, hogy így is, úgy is késni fogok, de az istennek nem tudtam lerázni ...

Sziasztok! Már meg is érkezett a harmadik fejezet, amihez sok külön hozzáfűznivalóm nincs is. A húsvét vasárnap folyamán érkezik majd egy kis meglepetés, amiről egyelőre azért nem árulok el többet, mert még nincs igazán címe szegénynek. De vasárnapig kitalálok valamit.  Az előző részhez köszönöm a pipákat és a kommentet. Ha van kedvetek, időtök, nyugodtan pötyögjetek pár sort ha tetszett, vagy ha nem, akkor is.  A bétázást - mint mindig - köszönöm  Livi nek! Jó olvasást! puszi, D. 3. fejezet Csütörtök reggel boldogan és kipihenten keltem, pedig nem aludtam valami sokat. Az este ugyanis elkottyantottam Marcinak, hogy megismertem valakit, mire egyből faggatni kezdett, de Nicót meg akartam őrizni magamnak, még egy kis ideig legalább. És bár reméltem, de nem hittem komolyan abban, hogy ebből akármi is lehetne. Viszont úgy voltam vele, hogy minél tovább tartom meg magamnak, annál több időt tölthetek Nico társaságában gondtalanul. Szóval a legjobb barátom...

Sziasztok! Szerda van ismét, így hát itt is van az Azon a nyáron második fejezete. Kicsit jobban megismerjük Nicót, és Reniről is egy kicsit szélesebb körű ismeretekre tehettek szert. Köszönöm a pipákat az előző részhez, illetve az új feliratkozásokat is, és szívesen fogadom a véleményeket erről a fejezetről is. :) A bétázásért - ezúttal is - ezer hála Livi nek! Jó olvasást! 2. fejezet – Szia, sajnálom, hogy így neked jöttem, de rohanok, és öt perc múlva ott kéne lennem, ami fogalmam sincs, hol van. – Ha haragudtam is rá, így, hogy a gépemnek semmi baja nem volt, az érzés hamar elszállt. Az össze-vissza hablatyolt magyarázatán pedig hangosan felnevettem. – Ugye tudod, hogy ebből semmit nem értettem? – kérdeztem vigyorogva. – Az Aréna Plázában kéne lennem. Azt mondták, a Keleti pályaudvarhoz jöjjek, és ide hozattam magam, de itt nincs, nekem pedig három perc múlva már ott kell mosolyognom. – Vegyél egy mély levegőt, fújd ki. Pár perc sétányira van innen, ha akarod, ...