♦ final masquerade ♦

Sziasztok! Tudom, utoljára karácsonykor volt bármi is a blogon. Tudom, olyan kihalt volt, mint a sivatag, és most sem azért jöttem, hogy ígérgessek (vagy boldog új évet kívánjak, bár azért kívánok). Lesz majd egy bejegyzés a blog sorsáról, ez egészen biztos, de nem tudom megmondani mikor. Egyelőre annyi biztos, hogyha lesz bármim, ami arra érdemes, hogy ide feltöltsem, akkor az felkerül. Egyébként foglalkozok mással – a felhőkastélly al, a Bosszú val, és igen, a Timeless Times szal, még ha ebből ti nem is láttok semmit, azért ez így van. De most nem ezért hoztam ezt a posztot, hanem azért, mert most van valamim, ami megérett arra, hogy felkerüljön ide, ráadásul apropója is van – Vivi szülinapja. Szóval ezúton is boldog szülinapot neked , és értelemszerűen ez a novella – szösz – neki vagyon ajánlva, hiszen szülinapos. Meg hát egyébként is, ki másnak ajánlana az ember lánya egy Antoine Griezmann novellát? A cím ne riasszon el, közel sem arról fog szólni, amiről elsőre gondolnád – ...

Kedves olvasóim! Szeretnék mindannyiótoknak áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánni, és megkezdeni a novellák sorát ezzel az aprósággal itt, amiben egy éppen egy éve megismert szereplőpároshoz, Mira és Oliver Giroudhoz látogatunk. Jó olvasást, az esti vacsorához pedig jó étvágyat mindenkinek! :) puszi, D. trigger-warning: súúúlyos cukortúltengés, és fulladásveszélyes fluff-tenger. én szóltam. I Won’t Be Home For Christmas Mira Giroud lábán meleg, puha frottírzoknival, arcán széles mosollyal tett-vett a Párizs-széli lakásában. Karácsony este volt, és huszonegy év óta először a lány nem a nagyapja birtokán töltötte, hanem a saját kis lakásában a város szélén. És ez már önmagában óriási boldogsággal töltötte el, és már ez felért volna egy karácsonyi ajándékkal. De Olivier még nagyszerűbbé tette az ünnepet azzal, hogy átbaktatott a lányhoz, és megígérte, hogy segít feldíszíteni a fát, rendelnek kaját, és csapnak egy igazi Giroud-féle filmmaratont. – Mit mondtak az étterem...

Sziasztok! Talán emlékeztek rá, hogy hetekkel ezelőtt magyaráztam arról, hogy lesz itt nagy karácsonyba borulás a blogon. Addig mondjuk terveztem sokkal több mindent, ez nem jött össze, viszont a karácsonyozást ki nem hagynám. És idén az az emelkedett ötletem támadt, hogy mi lenne, hogyha kicsit bekukkantanánk mindazokhoz, akiről eddig valaha ezen a blogon írtam, hogy hogyan töltik a 2017-es karácsonyukat. És bár tudom, még nincs karácsony, de azért az elsőt meghozom most, vagyis hát meghozza a Télapó. Emlékeztek még a kétségbeesett lányra, aki egy zürichi All Time Low koncerten Jack zsebébe csúsztatta a telefonszámát? Hozzájuk látogattunk először, mert talán az eddig elkészült három közül ez áll a legközelebb a szívemhez. Remélem ti is szeretni fogjátok ezt is, és a majd később érkezőket is. Ami már biztosan lesz, az egy Azon a nyáronos karácsony, illetve Giroudékhoz is benézünk. Ha esetleg van bárki, akinek a karácsonyát feltétlen szeretnétek látni az itteni eddigi novellák közü...

Sziasztok! Tudom, hihetetlen, hogy ez a bejegyzés címe, és hogy annyi ígérgetés után, végre tényleg itt van. Bár nem tudom, várta valaki? Jelentkezzen bátran. Alapból amúgy egy rövidebb – sokkal – rövidebb fejezetnek szántam, és alapból tovább tartott volna időben, benne lett volna a tűzijáték is, de azt hiszem, a maga 4295 szavával így is épp elég hosszú lett. A végén végre megjelenik egy régóta ígérgetett szereplő - akit egyébként a montázson láthattok is -, remélem örülni fogtok neki, mert jó eséllyel a következő részben követik majd a pajtijai is. De arról egyelőre ötletem sincs, hogy a következő fejezet mikorra várható. Arról viszont van, hogy a következő friss mikor jön – hétfőn. Egy Supernatural fandomú szösz lesz, valami, amiről egyelőre én se tudom mi. És kizártnak tartom, hogy ez hétfőig változzon. De annyit elárulok, hogy a címe Night Moves lesz, és benne lesz Baby, Sam meg Dean, meg egy nyakkendő, és nem tudom, hogy ilyen létezik-e – de mostantól biztos, mert én kital...