| ~ főoldal ~ | ~ tartalomjegyzék ~ | ~ hamarosan ~ | ~ cserék ~ | ~ egyéb ~ | ~ a blogról ~ |

Summer Paradise #05

– 5 –
Vicious Love

– És, mik a terveitek az éjszakára? – kérdezte Alex, ám a hangja csupán érdeklődésről árulkodott, nem volt benne hátsó szándék, nem úgy, mint Jack gondolataiban.
– Volt szállásunk foglalva, de gyanítom, oda még a délután folyamán be kellett volna jelentkezünk, és amúgy se tudom, hogy pontosan merre van. Gyanítom, valahol a város másik végében – vonta meg a vállát Zizi, nemtörődömséget tettetve, de némileg azért aggasztotta, hogy alig két perce álltak a szabad ég alatt, miután leszálltak a Simple Plan buszáról, de lényegében már most rommá áztak a szakadó esőtől.
– Szóval felteszem, egész éjszaka a szállásunkat keressük majd, és megpróbáljuk mégiscsak bekönyörögni magunkat. Az ázott kutya kinézet, gyanítom, sokat dob majd az esélyeinken – kommentálta a helyzetet Tina a megszokott szkepticizmusával.
– Miért nem jöttök hozzánk? – tette fel a kérdést az énekes, mire a másik három rögvest felé kapta a pillantását. Tina és Zizi meglepetten, Jack pedig túlcsorduló lelkesedéssel.
– Meglep, hogy neki jutott előbb eszébe, és nem nekem – hümmögött a gitáros. – De Alexnek igaza van. Itt van a hotel tízpercnyire, hely van bőven, akár mellettem is – kacsintott Tinára, aki csak látványosan megforgatta a szemét, de azért belül elvigyorodott. Határozottan kezdte megkedvelni Jacket, és kifejezetten élvezte az évődésüket.
A két lány tanácstalanul pillantott egymásra. Legszívesebben azonnal rábólintottak volna a dologra, egyrészről, mert nem sűrűn invitálja meg az ember lányát a kedvenc bandája – még ha csak a fele is –, hogy szálljon meg nálunk. Másrészt, a zárt helyiség, egy puha ágy, egy bögre meleg tea, és egy esetleges forró fürdő reménye már önmagában kecsegtető volt. De mindketten tartottak kissé attól, hogy a meghívás magában rejt némi titkos záradékot, meg feltételeket az ott alvást illetően. Ők pedig nem az egy éjszakás kalandokról voltak híresek, és a saját maguk alkotta szabályokhoz igazodva, már azzal is nagyon vékony jégen táncoltak, hogy hagyták Pierre-éknek, hogy elhozzák őket.
– Mi a mély elgondolkodás oka? – kérdezte Jack félrebiccentett fejjel, amitől az ábrázata kísértetiesen emlékeztette Tinát egy összpontosító kölyökkutyára. Ezúttal úgy tűnt, semmi rosszra nem gondol, csupán érdeklődik.
– Hát, szóval… – vakargatta meg a tarkóját a szőke elgondolkodva.
– Attól tartunk, hogy ellenszolgáltatást vártok az ott alvásért cserébe – hadarta le Zizi egy szuszra, amiért barátnőjétől kapott egy hálás pillantást, hogy nem neki kellett kimondania.
Alex először összevonta a szemöldökét, amitől homlokát apró ráncok szőtték át. Aztán egyszerre csak kisimultak a vonásai, ajka mosolyba húzódott, és jóízűen felnevetett. – Butusok vagytok. Azért ajánlottuk fel, mert nem tudunk parancsolni a lovagiasságunknak. Mármint, én az enyémnek, Jacknek olyan már rég nincs. Nincs hátsó szándék, csak nem bírnánk aludni a tudattól, hogy ti ketten egy éjszakán át kódorogtok egy városban, a szakadó esőben.
– Ami mellesleg tele van részeg fesztiválozókkal – bólogatott bőszen Jack is, láthatóan elengedve a füle mellett Alex megszólalását.
– Akik amúgy lényegében sokban nem különböznek tőled – mérte végig Tina a zenészt, széles vigyorral az arcán.
– Na, mindjárt visszavonom a meghívást – tettetett sértődést Jack, mire Tina mosolya kiszélesedett.
– Te nem vonhatod vissza, mert nem te hívtál meg minket.
– De én itt hagyhatlak mindkettőtöket az esőben – vigyorodott el Alex is. Tina és Jack egyaránt úgy néztek, mint akiket leforráztak, Zizi pedig hátravetett fejjel, jóízűen felnevetett.
– Azt hiszem, akkor élnénk a lehetőséggel – mosolygott az énekesre. És bár továbbra is pillangók röpdöstek a gyomrában, valahányszor rápillantott, vagy hozzászólt, úgy volt vele, hogy ha ez az ára annak, hogy Alex Gaskarth társaságát élvezhesse, hát áll elébe, jöjjön akár egy egész rajnyi pillangó.
– Remek – csapta össze a kezeit az essexi születésű énekes. – Akkor, gyerekek, kettes sorba rendeződjetek – vigyorgott Tinára és Jackra, amire válaszul a lány látványosan megforgatta a szemeit.
– Egymás kezét ne fogjuk meg? – kérdezte szkeptikusan, mire a gitáros szeme felcsillant.
– Ó, én mást fognék, nem a kezed – kacsintott a szőkére.
– Ez már molesztálásnak minősül? Ha megverem, az önvédelem? – kérdezte a már elindult Alex és Zizi mellé sietve.
– Szerintem történjen bármi, ha Jacket megvered, bárhogy belemagyarázhatod, hogy önvédelem – mormogta kajánul vigyorogva az énekes.
– Szép kis barát vagy, mondhatom – háborodott fel Jack.
– Hagyd csak, igazából arra pályázik, hogy Tina elverjen, és aztán ő ápolgathasson – veregette meg a gitáros vállát együttérzően Zizi.
– Mindig is tudtam, hogy reménytelen romantikus, és titokban odáig van értem – értett egyet Jack elgondolkozva, miközben lecövekelt az út közepén. Úgy tűnt, bár ezt a válaszlehetőséget hajlik elfogadni, a gondolkozás, és a sétálás nem ment egyszerre.
– Na, gyere, te szájhős, mert nem akarom, hogy a gitártokom átázzon – ragadta meg a gitáros karját Tina, és elkezdte húzni. – Apropó, nem akarod lovagiasan felajánlani, hogy hozod helyettem?
Jack csak az égre pillantott, és egy fáradt sóhaj kíséretében valami olyasmit motyogott, hogy „nők”, jó hosszan elnyújtva. De azért nem hagyhatta, hogy csorba essen a becsületén – már ami még megmaradt belőle az évek során –, így hát elvette a gitártokot a lánytól, és megszaporázva lépteit az élénken csevegő Alexék után vetette magát. Tina pedig csak átkozta az eget az eső, a hideg, a csúszós út, és a rövid lábaira húzott, papírvékony, csuromvizes vászoncipő miatt.
Ahogy bőrig ázva beléptek a hotelszobába, két rendkívül kíváncsi szempárral találták szembe magukat. De nem volt szükség arra, hogy olvassanak a tekintetekben, a kíváncsi pillantásokhoz, rövidesen kérdések is tárultak.
– Hát veletek meg mi a pokol történt? – érdeklődte egyből Zack, mire az együttes dobosától kapott egy megrovó pillantást.
– Kit tiszteletünk a hölgyekben? – tette fel azért ő is a kérdését. Választ azonban egyikük sem kapott, mert a rövid sorukat zárva, egy honvédzászlóaljnyi zajt csapva becsörtetett Jack, és hisztisen pillantott körbe.
– El se hinnétek, milyen szívás esőben egy gitártokkal gyalogolni! – Felháborodott kijelentése öt szkeptikus pillantást vont magára.
– Komolyan? Mesélj még! – kérte Tina szarkasztikusan, ahogy kibújt a cipőjéből. A jéghideg, vizes lábbeli után komoly megkönnyebbülést jelentett az alig néhány fokkal melegebb kőre lépni.
– Gondolkoztam már ezen, hogy direkt csináljátok-e, vagy figyelemzavarosak vagytok, vagy csak szimplán nem tudtok értelmezni egy kérdő hangsúlyban feltett mondatot – merengett el Zizi, tekinteté Alex és Jack között jártatva. – Merthogy két kérdés is elhangzott, de olybá tűnik, nektek eszetek ágában sincs megválaszolni őket – ingatta a fejét a lány, majd lerúgva a cipőjét és a táskáját, beljebb sétált a hotelszobában. Na, nem mintha számított volna valamit a vizes vászoncipő levétele – így is nedves lábnyomokat hagyott maga után.
– De csak hogy tudásszomjatok oltsam – pillantott fel a lány az együttes másik két tagjára, akik továbbra is kissé zavartan pislogtak. –, a nevem Zizi, ő pedig Tina – bökött a szőkére, aki épp a pulcsijából próbálta kicsavarni a vizet, Jack feddő tekintetétől kísérve. – És ami azt illeti, kissé eláztunk. Mert nem tudom feltűnt-e, de ömlik kinn az eső.
A lánynak volt egy olyan érzése, hogy nem csak a nevükkel, de a kinti időjárással is újat mondott a Rian-Zack párosnak. Az óriási plazmatévén ugyanis épp egy kaszabolós horrorfilm megállított képkockája virított, a két zenész között pedig egy fél vödör pattogatott kukorica utalt arra, hogy épp egy pasis-mozis estét tartottak. Vagy – de Zizi lehetőleg gondolni se akart erre az eshetőségre, de a mai világban ugye bármi megtörténhet – egy randi közepére trappoltak be.
– Ugye nem szakítottunk félbe semmit? – kérdezte félrebiccentett fejjel, mire Jack visítva nevetett fel, és pacsira nyújtotta a kezét, de Tina egy pillanat alatt leoltotta a gitáros reményeit.
– Belőletek kettőtökből indult ki. Meg abból, hogy mennyire szeretnéd, hogy Alex ápolgasson.
– Ő szeretne ápolgatni engem! – háborodott fel egyből Jack. Végül Zizi volt az, aki egy laza vállrendítéssel kísérve bevitte a győztes tust.
– De te mondtad még a telefonban, hogy Jalex létezése soha nem volt megkérdőjelezhető.
– Abszolút fogalmam sincs, miről maradtunk le – kezdte mondandóját Rian, gyermeki elrévedéssel megvakargatva a tarkóját –, de azt hiszem a magam részéről, szeretnék a boldog tudatlanságban élni.
– Bár nekem is megadatna ez – sóhajtott fel teátrálistan Tina. – Mármint, ami a Jalex titkos, vagy nem annyira titkos, románcot illeti. Azt illetően viszont, hogy hol egy fürdőszoba, ahol letusolhatok, szeretném bővíteni az ismereteimet.
Rian az egyik sötétbarna ajtó felé mutatott, a szőke lány pedig azzal a lendülettel el is indult, ám félútról visszafordult.
– A táskám csutkára elázott, gyanítom az összes ruhám tiszt víz. Tudna kölcsönözni valaki egy pólót meg egy nadrágot? – pillantott végig a zenészeken, így belefutva Jack kaján vigyorába.
– Nem érdemled meg. Meg amúgy is, lehet, jobban bírnálak ruha nélkül.
Tinának már épp a nyelve hegyén volt egy heves visszavágás, amikor Rian feltápászkodott a fotelből, a lány felé indulva: – Gyere, keresek valamit – szólt kedvesen a dobos, megmelengetve Tina kifagyott szívét. Leállt volna tovább vitázni Jackkel, mert kedvére való volt a dolog, de most egy meleg zuhanyt, és száraz ruhát ezerszer jobban értékelt volna, úgyhogy inkább egy kedves mosollyal megköszönte Rian úriemberségét. És persze nem bírta ki, hogy egy utolsót ne szúrjon oda a gitárosnak.
– Látod, Rian egyesekkel ellentétben kedves, és talpig úriember. – Még villantott egy grimaszt, hátradobta a válla felett a víztől csöpögő haját, amitől leginkább egy ázott golden retriever látványát keltette, majd teljes győzelem érzettel a szívében követte Riant az egyik szobába.
– Én nem vennék mérget a becsületes szándékaira – szólt még utánuk Jack, de Tina csak megforgatva a szemét, becsukta az ajtót maga után. – Az ajtó nem hangszigetelt, ha ti hallotok minket, akkor mi is titeket.
– Jelenleg csak téged hallunk, de téged tisztán és érhetően. Tennél egy szívességet? – kiáltott vissza Rian, széles vigyort csalva ezzel a lány arcára. – És, hogy akadtatok ebbe a két marhába? – kérdezte a dobos, előtúrva egy sporttáskából egy kissé gyűrött, fekete pólót, és odadobta a Tinának.
– Hosszú sztori, és meghalok egy zuhanyért. Mármint, komolyan. Már érzem, hogy a nátha beférkőzik a szervezetembe, és lassacskán pusztítja el. De ha végeztem, szívesen elmesélem az elejéről.
– Teljes Tina-eredettörénet? – vigyorodott el a zenész, mire a lány jóízűen felkacagott, és bólintott.
– Akár.
– Rövid vagy hosszú? – kérdezett ismét Rian, felmutatva két szürke nadrágot.
– Félek, a hosszú túl hosszú lenne, szóval legyen a rövid – mosolyodott el Tina, ahogy átvette a felé nyújtott szürke melegítő nadrágot.
*
– Van konyhátok? – érdeklődte Zizi, szinte abban a pillanatban, hogy Tina mögött becsukódott Rian ajtaja. Jack morgását figyelmen kívül hagyva igyekezett Zackre és Alexre összpontosítani a figyelmét.
– Szerintetek mit csinálnak? – kérdezte Jack, mire a lány egy pár pillanatig elgondolkodva meredt rá, aztán hangosan felkacagott.
– Szerintem épp meztelenül rendezik át Rian ágyát. Úristen, mit gondolsz, mit csinálnak? Adott neki ruhát, Tina meg mindjárt elhúz fürdeni. Ne gondold túl – kacsintott a gitárosra, majd ismét Alex Tökéletes Gaskarhtra koncentrált. – Ha már úgyis beköltöztünk, megmutatod a konyhát?
Az énekes elmosolyodott, majd bólintott egyet és a kezét nyújtotta a barnahajú lány felé. Zita izgatottan csúsztatta tenyerét Alexébe, széles vigyorral az arcán.
– Szóval főzni fogsz nekünk? – csillant fel az énekes szeme, ahogy beléptek az apró, a lakosztályhoz tartozó konyharészbe.
– Aha, egy bögre forró teát – vigyorodott el Zizi, ezzel teljesen lelombozva Alexet. – Már feltéve, hogy van teátok. Van teátok?
– Valamelyik szekrényben tuti – vonta meg a vállát az énekes. – Kapok én is? – csillant fel aztán a szeme, mire a lány elmosolyodott.
– Még az is lehet – kacsintott Alexre.
– Most tényleg, szerinted mit csinál Tina meg Rian? – kérdezte az énekes miközben a lány épp bögréket pakolt le a szekrényből. Lerakta a pultra a kezében szorongatott poharat a pultra, majd lassan Alex felé fordult.
– Te komolyan arról akarsz beszélgetni, hogy a barátnőm mit csinál a te barátoddal?
– Nem, nem érted. Jacket tényleg érdekli, és… – kezdte volna, de a barnahajú lány közelebb lépdelt hozzá.
– Nincs és. Jack felnőtt ember, ha érdekli őt Tina, akkor majd ő megoldja. Mellesleg Rian, azt hiszem, okkal lehetne megsértődve rád, amiért azt feltételezed róla, hogy a párja háta mögött, tíz perc ismeretség után összefekszik egy vadidegen lánnyal. És Tina is meg lehetne rád sértődve, amiért azt feltételezed, hogy tíz perc ismeretség után összefekszik egy kvázi idegennel, még akkor is, ha az az idegen a második kedvenc dobosa.
– Második? Ki az első? – ráncolta a homlokát Alex.
– Hát Travis Barker, ki más? A Blink lelke – felelte Zizi, és egy sóhaj kíséretében visszafordult a teakészítéshez. Beletörődött, hogy érdemi reakciót, és látványos sajnálkozást vagy bocsánatkérést nem fog látni az énekestől.
– Azt hittem, hogy Ashton. Tudod, Irwin, a 5SOS-ból.
– Hát már hogyne tudnám! De ő maximum harmadik lehet – szólt a lány, de aztán elgondolkozott kicsit. – Holtversenyben Chuckkal.
– Ez a te listád, vagy az övé? – kérdezte nevetve az énekes.
– Közös. Meglepően sok listánk van, és ezek félelmetesen sok helyen egyeznek.
– Halljuk a listákat – lelkesedett fel Alex, de Tina csak megrázta a fejét, ahogy kitöltötte a bögrékbe az éppen felforrt vizet.
– Sajnálom, de ezekről nem beszélhetek, köt a csaj kódex, meg egyébként, se legyél túl kíváncsi. Inkább ragadj magadhoz két bögrét, és segíts bevinni – biccentett a nappali felé a lány, ahogy fülön ragadott kettőt a forró edények közül.
Ekkora már Tina is frissen, és kevésbé átfagyva ücsörgött a kanapén, élénken csevegve Zackkel és Riannel, amit Jack szúrós szemmel követett figyelemmel. Zizi nem tehetett róla, de a gitáros ábrázatát látva, muszáj volt felnevetnie, és amint letette a bögréket az asztalra.
– Jealousy, yes, jealousy will drive you mad[1]! – kezdett bele a lány, de Tinán kívül jószerivel mindenkitől értetlen pillantásokat kapott. – Ne már, hogy nem ismeritek. When love is for the highest bidder, there can be no trust. Without trust, there can be no love.[2] Még így se? – kérdezte, de még Alex is a fejét rázta. – Műveletlenek – vonta meg a vállát Zizi, ahogy végigmérte az All Time Low tagjait. – Képzeljétek ide a fájdalmasan síró hegedűt, ami úgy sír, ahogy én sírtam, mikor a bátyám játszani tanult rajta. – Roxanne you don't have to put on the red light // Those days are over you don't have to sell // your body to the night // Roxanne you don't have to wear that dress tonight // Walk the streets for money you don't care if it's wrong or if it's right.[3]
– Ha azt mondjátok, hogy még így se ismeritek fel a Mouling Rouge egyik legismertebb dalát, akkor én többet nem beszélek veletek, bármennyire fájdalmas is lesz az elválás. Srácok, ez egy alapmű – fakadt ki Tina, majd elgondolkozott egy kicsit. – És te jó ég, el sem tudjátok képzelni, milyen régóta vártam arra, hogy ezt végre én is kimondhassam. Tényleg állati jó érzés, már értem, miért mondogatta nekem mindig mindenki.
– Ja, hogy az. Láttam a filmet, de szerintem hülyeség – vonta meg a vállát Jack, mire Tina egy olyan pillantással válaszolt, ami szinte keresztülégette Jack koponyáját.
– Hogy lehet azt mondani a Moulin Rouge-ra, hogy hülyeség? – fakadt ki a lány. – A Your song az egyik legszebb szerelmes dal.
– Igen, szép. Szóval uncsi.
– Mélyebb jelentése van a filmnek!
– Ja, persze. A Reszkessetek, betörők!-nek is. Ja, nem. Annak sincs, de az legalább szórakoztató.
– Te tényleg a Reszkessetek, betörők!-kel takarózol a Moulin Rouge-zsal szemben?
– Hé, srácok! Hagyjátok a vitákat. Már a 60-as években is megmondták, hogy szeretkezz, ne háborúzz – szólt közben Rian, kedves lágy hangon, mire Tina és Jack egyaránt megenyhült egy pillanatra. A lány békés mosolya egészen addig tartott, amíg a gitáros arcára ki nem ült a megszokott kaján vigyora, és pacsira nem nyújtotta a kezét Riannek.
– Haver, ez az én mottóm is.
– Kiállhatatlan vagy – ciccegett Tina, amihez Zizi is buzgón bólogatva csatlakozott.
– Hogy tudjátok hónapokon át, nulla-huszonnégyben elviselni egymást? – kérdezte a barnahajú lány, és Zack már épp válaszra nyitotta volna a száját, amikor a lány legyintett. – Ne, tudjátok, mit? Inkább nem akarom hallani. Zuhanyozni viszont akarok. Alex? – pillantott az énekesre, akinek hirtelen olyan széles vigyorba szaladt a szája, hogy az már-már az anatómiai határokat súrolta.
– Szeretnéd, hogy segítsek fürdeni? – kérdezte Alex olyan kaján mosollyal, amit Jack is megirigyelt volna. Ami azt illeti, büszkén, már-már meghatódottan szemlélte az énekest. Ahogy a mester szokta a kiválóan teljesítő tanítványát.
– Ajj, nem, te majom! – csapott a zenész vállára a lány. – Szeretnék valami száraz ruhát, meg törölközőt. – Zizi átváltott bájos kislány üzemmódba, és óriásiakat pislogva pillogott fel Alexre.
– Esetleg lehet róla szó – mosolyodott el az énekes, amitől Zizi lába erőteljesen megremegett, de már lassan kezdett hozzászokni a Gaskarth-effektus ezen hatásaihoz.
– Amúgy miért van az, hogy Rian kivételével mind ilyen rohadt kanosak vagytok? – kérdezte Tina, csak úgy, mellékesen, de rövid gondolkozás után inkább megrázta a fejét. – Nem, azt hiszem, erre a kérdésre se akarom tudni a választ.
*
Tina érdektelen fecsegéssel töltötte az időt, amíg barátnője a fürdőben tartózkodott. Némileg haragudott még Jackre a Moulin Rouge-ról tett kijelentése miatt, de már hajlandó volt újra szóba állni vele. Bár rendre húzta az agyát azzal, hogy elbűvölő mosollyal fordult Rian felé, aki nagy előszeretettel ment bele a lány kisded játékaiba.
– Tudjátok, gondolkoztam, amíg zuhanyoztam – caplatott ki Zizi a fürdőből, feltehetőleg Alex pólójában és nadrágjából, amik némileg, de épp a sikkesség határát súrolva, lógtak rajta.
– Azon, hogy mennyire szeretnéd, hogy Alex megmossa a hátad? – kérdezte Zack szélesen elvigyorodva.
– Haver, ezt én se mondhattam volna szebben – nevetett fel hangosan Jack, és még Alexnek is mosolyba rándult a szája.
– Már te is, fiam? Aljasak vagytok mind! – mérte végig szúrós szemmel a zenészeket a lány, némileg elpirulva, mert valóban megfordult a fejében a gondolat – hazugság lett volna azt mondani, hogy nem.
– Na, de mondd, min gondolkoztál? – kérdezte Tina, miután ő is kellően kiszórakozta magát barátnője nyomorán.
– Hogy énekelhetnénk valamit a majmoknak. Tudod, te meg én, valami giga-mega girl-power dalt.
– Benne vagyok! Carrie Underwood? – Zizi nem is felelt, csak nyúlt a gitárjáért, majd egy hatásvadász pengetés után belekezdett az egyik közös kedvenc daluk elejében. Ebben a dalban benne volt az a rengeteg minden, amit ők is nagyon szívesen megtettek volna az összes exükkel, aki csak megcsalta őket – mert sajnos mindkettejük oldalán akadt jó pár ilyen.
Right now, he's probably slow dancing // With a bleached-blond tramp // And she's probably getting frisky // Right now, he's probably buying // Her some fruity little drink // 'Cause she can't shoot whiskey [4]– kezdte Tina az első versszakkal, erőteljes hangon, ami betöltötte az egész szobát.
I dug my key into the side // Of his pretty little souped-up four-wheel drive // Carved my name into his leather seats // I took a Louisville slugger to both head lights // I slashed a hole in all four tires // Maybe next time he'll think before he cheats.[5] – A refrén, immáron kettejüktől szólt, közösen, néha kicsit karcosan, de épp annyira, hogy a négy rutinos zenészt teljesen lenyűgözze mind a hangjuk, mind pedig az az erő, és eltökéltség, amit a dallal képviseltek.
– Nagyon keményen nyomjátok. – Rian volt az első, aki megtalálta a hangját a produkció után, a másik három egyelőre csak bólogatni tudott.
– Köszönjük szépen – kacsintott a dobosra Tina, mire Zizi fegyelmezőleg oldalba bökte barátnőjét.
– Nem akartok mesélni azokról az exekről, akiknek ezeket címeztétek? – tette fel a nagy kérdést Alex, amiért Zizitől kapott egy összeszűkült szemű pillantást.
– Ti nem beszéltek nekünk exekről, de mi beszéljünk nektek? Vagy hülyének nézel minket, vagy naiv vagy. Nincs sztori. Amúgy is, seggfejek, akik szót se érdemelnek.
– Ámen – értett egyet a szőke lány, rezignáltan. Túl sok ilyen seggfejjel volt dolga már, és ebben egyetlen jó dolog volt csupán, hogy már kilométeres távolságról kiszagolta az ilyeneket. – Amondó vagyok, hogy aludjunk. Én legalábbis állati fáradt vagyok, nem tudom, ti hogy vagytok vele – nézett végig a díszes társaságon.
– Jössz hozzám? – kérdezte Jack végigpillantva a lányon.
– Ez most lánykérés? – vigyorodott el Tina, de a gitáros csak megforgatta a szemét.
– Ó, én azelőtt szeretek megbizonyosodni az áru milyenségéről – kacsintott a férfi.
– Barakat, egyetlen esélyed van. Egyetlen egy. Ha nem bírsz magaddal, otthagylak, és átmenekülök Rianhez. Már ha befogad – pillogott a dobosra Tina, aki csak felnevetett.
– Gyere bátran.
– Viselkedek – sóhajtott teátrálisan Jack, mire Tina egyetértően bólintott.
– Folytatnám még a vitát, de túl fáradt vagyok, szóval inkább menjünk. Ti meg – fordult Alex és Tina felé, akik éppen tökéletesen elvesztek egymás tekintetében, de erre, mint a megzavart galambok, szétrebbentek. – ésszel. Nem készültem még fel arra, hogy a lakásunkban háromóránként gyerekordításra keljek.
– Kikérem magamnak! – háborodott fel Zizi, de barátnője leintette.
– Te csak ne kérj ki magadnak semmit, láttam, hogy elgondolkoztál azon a hátmosás dolgon – szúrós szemmel nézett a megsemmisült barnahajúra, majd a haját meglibbentve megfordult, és Jack után vonult.
– Annyira kíváncsi vagyok, hogy hogy tudjátok egymást elviselni ennyi kegyetlenség mellett. Bár… jobban meggondolva, inkább nem érdekel – vigyorgott a gitáros, Zizi korábbi szavait idézve. Ezúttal Tinán volt a sor, hogy megforgassa a szemeit, majd egy határozott mozdulattal belökdöste Jacket a szobájába.


[1] A féltékenység, igen, a féltékenység, megőrjít majd!
[2] Ahol a szerelemért ígérik a legtöbbet, ott nem lehet bizalom. Bizalom nélkül, nincs szerelem.
[3] Roxanne, nem kell felkapcsolnod a piros fényeket // Azok a napok már véget értek, már nem kell eladnod // a tested az éjszakának // Roxanne, ma éjjel nem kell azt a ruhát viselned // Pénzért járnod az utcákat, nem törődve azzal, hogy ez helyes-e vagy sem. 
[4] Épp most, valószínűleg lassúzik // egy festett szőke ribivel // aki egyre élénkebb lesz. // Most épp, valószínűleg // gyümölcsös italokat vesz a csajnak // mert az nem bírja a whiskeyt.
[5] A kulcsomat belevájtam // a helyes kis feltuningolt kocsijának az oldalába // Belekarcoltam a nevem a bőrülésbe // Egy baseball-ütővel kiütöttem mindkét fényszóróját // Mind a négy gumiba lukat szabtam // Talán legközelebb gondolkozik majd, mielőtt megcsal.