A blogról
Volt itt régen egy bemutatása a blognak, egészen pontosan arról, hogy honnan és miből lett. Ennek sokáig volt is létjogosultsága, most már úgy érzem, nem nagyon van. Egyrészt, mert már a Drop in the oceant, mint számcímet sem Ron Pope-hoz kötik (akinek a dala amúgy a névadója volt a régi blogomnak), hanem Omihoz, másrészt szerintem már nincs olyan ember blogspoton, aki tudná, hogy nekem hajdanán volt egy ilyen című blogom.
Nem megyek itt bele blogtörténelembe, mert gondolom a kutyát nem érdekli, de... Annyit talán érdemes tudni, hogy ez a blog hogyan indult. Nos, elsősorban focis fanficeknek szántam. Aztán jött az Azon a nyáron. Aztán jött az első olyan fanficem, amit nem valós személyek ihlettek, hanem egy film (Just tonight, Star Wars), és erre minden gyerekbetegsége ellenére is nagyon büszke vagyok. Aztán kiléptünk a focisták kényelmes világából, és a zenészek felé vettük az irányt, idő közben megszületett a blog első - és eddig egyetlen már nem egyetlen - slash novellája is (ami egyben songfic is amúgy [Why can't we be like that?]). És most már büszkén jelenthetem ki, hogy drabble-ünk is van. És belecsöppentünk a sorozatok világába, és egyelőre ezt egy nagyon kényelmes világnak érzem, Supernaturallal, meg egy kicsi Arrowverse-szel, és kicsit talán visszatérve a gyökereimhez, a Harry Potter univerzumhoz - ami egyébként nyílt titok, hogy a kiinduló fandomom volt annak idején, időszámításunk előtt. (Más kérdés, hogy a Legendás állatok ficen kívül semmit nem olvastatok tőlem, a témában, de higgyétek el, jobb is így.)
És hogy tulajdonképpen mi ez a blog? Nos, leginkább minden, ami én vagyok. Minden írásomban benne vagyok, vagy így vagy úgy, de valahogy mindhez kötődök. Szóval ha valaki végigrágja magát a blogon akkor az nagyjából be tudja majd lőni, hogy milyen ember is vagyok. Nagyjából kötetlenül tervezek most már mindenféléket felrakni ide, amit csak írok, és elér egy bizonyos szintet - és nem regény. Szóval lesznek még drabble-ök, fanficek tucatjával, és remélhetőleg ténylegesen saját novellák is, amikkel lerázva önmagamat kilépek a romantikus drámák világából.
Igazából nagyon gyakran csak próbálkozások, kísérletek azok, amiket ide írok, a saját határaim feszegetése, és ha egy ilyen kísérlet jól sül el - szerintem - akkor megosztom itt is.
Szeretem ezt a kis blogot, még akkor is, ha túl nagy élet nincsen, és többnyire olyan mintha magammal beszélgetnék, de tök jó dolog végignézni rajta, és látni nagyjából minden rövidebb alkotásomat egy helyen.
Nem megyek itt bele blogtörténelembe, mert gondolom a kutyát nem érdekli, de... Annyit talán érdemes tudni, hogy ez a blog hogyan indult. Nos, elsősorban focis fanficeknek szántam. Aztán jött az Azon a nyáron. Aztán jött az első olyan fanficem, amit nem valós személyek ihlettek, hanem egy film (Just tonight, Star Wars), és erre minden gyerekbetegsége ellenére is nagyon büszke vagyok. Aztán kiléptünk a focisták kényelmes világából, és a zenészek felé vettük az irányt, idő közben megszületett a blog első -
És hogy tulajdonképpen mi ez a blog? Nos, leginkább minden, ami én vagyok. Minden írásomban benne vagyok, vagy így vagy úgy, de valahogy mindhez kötődök. Szóval ha valaki végigrágja magát a blogon akkor az nagyjából be tudja majd lőni, hogy milyen ember is vagyok. Nagyjából kötetlenül tervezek most már mindenféléket felrakni ide, amit csak írok, és elér egy bizonyos szintet - és nem regény. Szóval lesznek még drabble-ök, fanficek tucatjával, és remélhetőleg ténylegesen saját novellák is, amikkel lerázva önmagamat kilépek a romantikus drámák világából.
Igazából nagyon gyakran csak próbálkozások, kísérletek azok, amiket ide írok, a saját határaim feszegetése, és ha egy ilyen kísérlet jól sül el - szerintem - akkor megosztom itt is.
Szeretem ezt a kis blogot, még akkor is, ha túl nagy élet nincsen, és többnyire olyan mintha magammal beszélgetnék, de tök jó dolog végignézni rajta, és látni nagyjából minden rövidebb alkotásomat egy helyen.
A szerző
A közeli ismerőseim Dórinak, Dorcinak, vagy Dorkának hívnak, maradjunk a Dorkánál. Ez egyébként az a név, amire valószínűleg át fogok váltani, itt bloggeren is, vagy Nagy Dorkára. Merthogy a focis fanficek esetében még ült az, hogy Dora G. Most már nem érzem magamhoz közelinek ezt a nevet. Egy kedves ismerős a múltból, de semmiképp sem az, aki ma vagyok.
De hogy ki vagyok? Egy 22 éves egyetemista, aki közgazdász lesz majd (papíron, de az ég óvjon bárkit attól, hogy én közgazdászként dolgozzak neki) és aki félig Debrecenben, félig Pesten lakik, és soha nem tudott normális bemutatkozást írni. Fölösleges olyanokat leírnom, hogy sorozatfüggő vagyok, zenerajongó, meg foci-fan, mert ezt az írásaimból úgyis tudjátok. (Bár azt talán nem, hogy van egy gitárom, Julio, akit az első tényleges fizetésemből vettem, és erre nagyon büszke vagyok).
Fontosabb talán az, hogy tudjátok, egyszerre vagyok borzasztó maximalista, és iszonyatosan lusta. Gyűlölöm a középszerűséget, és a legrosszabb rémálmom azzá válni - csak nagyon remélem, hogy nem vagyok az. Szeretek mindent hatszázszor átolvasni, átjavítani, kihúzni, visszaírni, átrendezni, aztán ugyanúgy hagyni ahogy volt - általában ezért tart ezer évig, mire valamiből friss lesz, mert szentül vallom, hogy a jó munkához idő kell.
Bár ezen a blogon ez annyira nem ütközik ki, de nem szeretem a felszínes dolgokat. Ha valamibe egyszer belekezdek, akkor szeretem nem csak a felszínt megkapargatni, hanem ténylegesen a mélyére ásni. Adott esetben, még egy könnyű romkomnál is. Szeretek alapos lenni, és órákon át elvagyok azzal, hogy olyan nyelvű zenét hallgatok, amilyen nemzetiségű a szereplőm, vagy a helyszínről képeket nézni..
Annak idején, az időszámításunk előtt kezdtem el írni, még általánosban egy barátnőmmel közösen írtunk lovas meséket. Fél oldalas csodákat, alatta rajzos illusztrációkkal. Zseniálisak voltak. Aztán írtunk menő vámpírregényt, saját magunkról - hé, a vámpírok megtámadták a sulit, és egyesével rabolták el a barátainkat, 9 évesen ez égető probléma volt. Ez után még mindig ugyanezzel a barátnőmmel volt egy szintén közös "regényünk", ahol fejezetenként váltottuk, hogy ki mit ír, és amúgy ez meglepően sokáig elélt, és borzasztóan bánom, hogy nem mentettem meg, amikor a gépem újrarakták, mert egész jó ötletek is voltak benne. Aztán soha be nem fejezett, felnőtt fejjel nevetséges lovas regényeket írtam, és G-portálon lelkesen publikáltam is, aztán meguntam az ottani világot, a kódolgatást, meg kezdett kihalni a hely, és egyébként is az akkor írt - egyébként első ténylegesen befejezett - regényemnek úgy gondoltam, kell a környezetváltozás. Ezt egy időben nagyon szerettem, és borzasztó büszke voltam rá, de így 6 és fél év távlatából azért már borzasztó egyszerűnek hat, tele rengeteg logikai bakival, de ez a történet adta a késztetést ahhoz, hogy újra maffiás történetbe fogjak (évekkel később, 2014-ben, a Vérbosszúba, amit viszont már tényleg teljes vállszélességgel szeretek, és amire tényleg büszke vagyok.) Közben próbáltam kikacsintani a Harry Potter univerzumba, de egy-két novella kivételével csak szánalmas próbálkozások maradtak, és aztán... Aztán beszippantott a foci világa, és tucat szám kezdtem el gyártani a focis fanficeket, és akkor. Akkor megszületett a Final Masquerade, és a többi pedig már történelem.
Tényleg pocsék vagyok bemutatkozásokban, de ha van bármi, amit feltétlen tudni szeretnétek rólam, csak rajta, állok rendelkezésetekre, itt ez alatt a bekezdés alatt ott van az e-mail címem, az ask elérhetőségem, csak nyugodtan. :)
De hogy ki vagyok? Egy 22 éves egyetemista, aki közgazdász lesz majd (papíron, de az ég óvjon bárkit attól, hogy én közgazdászként dolgozzak neki) és aki félig Debrecenben, félig Pesten lakik, és soha nem tudott normális bemutatkozást írni. Fölösleges olyanokat leírnom, hogy sorozatfüggő vagyok, zenerajongó, meg foci-fan, mert ezt az írásaimból úgyis tudjátok. (Bár azt talán nem, hogy van egy gitárom, Julio, akit az első tényleges fizetésemből vettem, és erre nagyon büszke vagyok).
Fontosabb talán az, hogy tudjátok, egyszerre vagyok borzasztó maximalista, és iszonyatosan lusta. Gyűlölöm a középszerűséget, és a legrosszabb rémálmom azzá válni - csak nagyon remélem, hogy nem vagyok az. Szeretek mindent hatszázszor átolvasni, átjavítani, kihúzni, visszaírni, átrendezni, aztán ugyanúgy hagyni ahogy volt - általában ezért tart ezer évig, mire valamiből friss lesz, mert szentül vallom, hogy a jó munkához idő kell.
Bár ezen a blogon ez annyira nem ütközik ki, de nem szeretem a felszínes dolgokat. Ha valamibe egyszer belekezdek, akkor szeretem nem csak a felszínt megkapargatni, hanem ténylegesen a mélyére ásni. Adott esetben, még egy könnyű romkomnál is. Szeretek alapos lenni, és órákon át elvagyok azzal, hogy olyan nyelvű zenét hallgatok, amilyen nemzetiségű a szereplőm, vagy a helyszínről képeket nézni..
Annak idején, az időszámításunk előtt kezdtem el írni, még általánosban egy barátnőmmel közösen írtunk lovas meséket. Fél oldalas csodákat, alatta rajzos illusztrációkkal. Zseniálisak voltak. Aztán írtunk menő vámpírregényt, saját magunkról - hé, a vámpírok megtámadták a sulit, és egyesével rabolták el a barátainkat, 9 évesen ez égető probléma volt. Ez után még mindig ugyanezzel a barátnőmmel volt egy szintén közös "regényünk", ahol fejezetenként váltottuk, hogy ki mit ír, és amúgy ez meglepően sokáig elélt, és borzasztóan bánom, hogy nem mentettem meg, amikor a gépem újrarakták, mert egész jó ötletek is voltak benne. Aztán soha be nem fejezett, felnőtt fejjel nevetséges lovas regényeket írtam, és G-portálon lelkesen publikáltam is, aztán meguntam az ottani világot, a kódolgatást, meg kezdett kihalni a hely, és egyébként is az akkor írt - egyébként első ténylegesen befejezett - regényemnek úgy gondoltam, kell a környezetváltozás. Ezt egy időben nagyon szerettem, és borzasztó büszke voltam rá, de így 6 és fél év távlatából azért már borzasztó egyszerűnek hat, tele rengeteg logikai bakival, de ez a történet adta a késztetést ahhoz, hogy újra maffiás történetbe fogjak (évekkel később, 2014-ben, a Vérbosszúba, amit viszont már tényleg teljes vállszélességgel szeretek, és amire tényleg büszke vagyok.) Közben próbáltam kikacsintani a Harry Potter univerzumba, de egy-két novella kivételével csak szánalmas próbálkozások maradtak, és aztán... Aztán beszippantott a foci világa, és tucat szám kezdtem el gyártani a focis fanficeket, és akkor. Akkor megszületett a Final Masquerade, és a többi pedig már történelem.
Tényleg pocsék vagyok bemutatkozásokban, de ha van bármi, amit feltétlen tudni szeretnétek rólam, csak rajta, állok rendelkezésetekre, itt ez alatt a bekezdés alatt ott van az e-mail címem, az ask elérhetőségem, csak nyugodtan. :)
blogger profil: Dora G.
e-mail: dori.nagy0728@gmail.com
twitter: dorka_07
ask.fm: dorka_23 (ha a sorozataimról való nyáladzást szeretnétek látni)
instagram: nagydorka23
saját regényem: Vérbosszú
befejezett fanficem: Véletlen szerencse
jelenleg szünetelő focis fanficem: Timeless times
Jogokról
A blogon található mindennemű írásos anyag - novella, regény vagy kisregény az író, azaz Dora G. szellemi terméke és tulajdona. A lapon fellelhető novellák, regények vagy kisregények egyike sem másolható a szerző írásos engedélye nélkül.
A fejléchez felhasznált rókás kép ChristinaMandy fantasztikus munkája, én csak leheletnyit átszíneztem és megvágtam.
A fejléchez felhasznált rókás kép ChristinaMandy fantasztikus munkája, én csak leheletnyit átszíneztem és megvágtam.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése