♦ final masquerade ♦

Sziasztok! Tudom, cirka negyed éve volt itt az utolsó poszt, és az se volt valami hű, de hosszú, de a nyáron egyszerűen nem ment az írás. Azt gondoltam, hogy majd ha elkezdem a gyakorlatot, belerázódok, de csak még kevésbé volt időm is, meg kedvem is. (De amúgy nagyjából semmihez nem volt kedvem, még sorozatot nézni se). Aztán augusztusra megbékéltem a sorsommal, vagy fene se tudja, mi lelt, de elkezdtem újra olvasni, visszatértem a sorozataimhoz, és eszembe jutott, hogy mekkora ötlet lenne újra beröffenteni a felhőkastély t. És bár novellák továbbra se mentek, megpróbálkoztam a Timeless times szal, és az viszont ment. És aztán már a novellák is. Jövőbeni dátumokat továbbra sem ígérgetek, de szeretnék heti, max kétheti rendszerességgel részt venni az oldal életében – miután újra leheltem bele egy keveset –, és bár ezt sem mondom biztosra, de jó esély van rá, hogy jövő héten érkezik majd egy Shadowhunter Chronicles fanfic . A mostani ficünkről pedig nincs semmi mondanivalóm, csak...

Sziasztok! „Kisebb” kihagyás után megint itt vagyok, és legközelebbi posztot nem ígérgetek, mert az, hogy vannak elkezdett dolgaim, még nem jelenti azt, hogy záros határidőn belül be is lesznek fejezve (lásd: A zongorista, vagy a Bosszú). De ezt a kis majd 900 szavas szöszt befejeztem a minap, és úgy döntöttem – Vivi hathatós bátorítása után –, hogy megérdemli, hogy felkerüljön. Szóóval, jöjjön, aminek jönnie kell, újabb betekintés a gyötrelmes humoromba. Jajj, még mielőtt belevágnánk, kicsit a keletkezési körülményekről. Az alapötlet onnan jött, hogy van egy barátom, aki egy mozizásból hasonló hisztit levágott, mint a sztoriban Sammy. Az pedig, hogy Sam lesz a Primadonna Girl, onnan jött, hogy van egy zseniális videó youtube-on (életem megrontóján és tönkretevőjén), Samről a Bubblegum bitchre ( videó itt ), onnan pedig csak egy lépés volt a Primadonna Girl, onnan pedig már csak egy lépés ez a szösz. Amiről egyébként kíváncsian várom mindenki, bárki véleményét. *reménykedik*  ...

Sziasztok! Szimpatikus ez a hétfő – nem, nem az, igazából gyűlölöm a hétfőket, de gondoltam talán többen így vagytok vele, és talán jobbá teszi az esetleges pocsék napotokat, ha találtok a blogon valamit. Na, ez pont nem az a novella, ami bárki napját szebbé/jobbá teszi, de egy próbát azért megért. Mindenesetre ez most így van, többé-kevésbé Destiel, és többé-kevésbé az Egyedül folytatása. Az az idézet adta hozzá az ötletet, ami a szösz elejére is be van pakolva, írás közben pedig a Faded piano orchestral verzióját hallgattam rongyosra.  Jövő hétre megpróbálok befejezni egy másik rövidet, a jó hír az, hogy folyamatban most van három Supnat ficem is, és mindhárom csupa vidámság és szeretet lesz – de nem kizárt, hogy közbecsúszik majd valami ehhez hasonló. Mindenesetre, jó olvasást, meg minden egyéb, és az elmúlt hetekben érkezett kommentekért óriási nagy ölelést küldök mindenkinek, komolyan nagyon boldoggá tettek, tesznek.♥ puszi, D. x Supernatural x flangst x Destiel ...

Sziasztok! Megígértem pénteken, és itt is van. Fura, mi? Elhiszem. Igazából sok mondanivalóm nincs, még mindig nem tudom definiálni, hogy mi ez, és még mindig hangulatficnek hívom, ha van ilyen, ha nincs. És én nagyon szerettem írni, és közben állandóan a Night Movest hallgattam, és ennek következményeképp ezt is énekelgettem, minden körülöttem élő legnagyobb örömére ^^ Mindenesetre jó olvasást ehhez a szöszhöz is. x Supernatural x domestic fluff x winchester brothers x egyperces x 434 szó x szolid (khm) utalgatás Destielre x songfic(ish) x ajánlott zene Night Moves – Sammy, nem! – kiáltott Dean az öccse után, ám az arcán széles, kaján vigyorral vágtatott ki a motelszobából, hogy bepattanjon az Impala volánja mögé. Bátyja morogva követte, és a táskáját a csomagtartóba dobva, duzzogva beült az anyósülésre. Hangosan bevágta a kocsi ajtaját, majd bocsánatkérőn pillantott oda, és finoman végigsimított a karosszérián. Samre haragudott, nem a Kicsikéjére. Sam már ...

Sziasztok! Bár tudom, azt ígértem, legközelebb SP jön már – és tudom, hogy amúgy már azt se hiszitek el, amit kérdezek –, de a következő már tényleg az lesz, de ez közbejött, mert… Nem tudtam elmenni az Odaát 10. évadának eleje mellett, és tegnap a vonaton félig-meddig megszületett ez, a lentebb linkelt zenét hallgatva. Szóval megszületett ez, és már mondom is a részleteket, előtte meg csak annyit, hogy ne utáljatok. Légyszi. x Supernatural, 10. évad körül x angst x szösz, 767 szó x démon!Dean x slash, Destiel x ajánlott zene Egyedül „Egyedül születünk, egyedül élünk, egyedül halunk meg. Csak a barátság és a szerelem keltheti azt a röpke és mulandó illúziót, hogy nem vagyunk egyedül.” /Orson Welles/ Castiel haldoklott. Erőtlenül és gyengén feküdt a lepukkant motelszoba sötét és piszkos sarkában, az omladozó vakolat mellett. Az angyali ereje fogytán volt, olyannyira, hogy tudta, nem hogy napjai, talán órái sincsenek hátra. Nyugtalan volt, és félt. Nem attól, ...

Sziasztok!  Kissé félve merészkedek csak ide a blogra, figyelembe véve, hogy mennyi mindent ígértem, és hogy abból milyen szánalmasan kevés valósult meg. Oldalakat tudnék teleírni okokról, arról, hogy sok minden nem úgy alakult, ahogyan terveztem, hogy a technika megint ellenem volt, és hogy kulturáltan gépelni a laptopomon nagyjából december közepe óta nem tudok, és a szakdogám meglévő tizenkét oldalát is keserves kínok közt gépeltem, az "a" betű folyamatos ctrl+v-zgetése mellett. De már szervizben van a Kicsikém, egy hete, a héten remélem, elkészül, és akkor tényleg befejezem, lehetőségeimhez mérten hamar az SP aktuális fejezetét. De addig is, hogy ne pangjon itt a blog üresen, van itt egy apró szösszenet, mert újabban belecsöppentem kissé a Supernatural fandomjába, beleszerelmesedtem Deanbe, Castielbe, az Impalába, meg kábé mindenbe, ami él és mozog a sorozatban. És tele volt a fejem a sorival, és egyik este hazaértem munkából, leültem a régi gépem elé, és lepöty...