Ugrás a fő tartalomra

részlet

Sziasztok!
Szerdán elmaradt, mert lusta voltam, meg mert meccs utáni édes szenvedésben és letargiában és önsajnálatban úsztam, de most pótlom a hiányt, itt a következő részlet. Azt még mindig nem tudom megmondani, hogy mikorra lesz kész a teljes AN, de már van még egy bejezett fejezetem. Szóval tényleg készül, meg közben készül más is - a Hamarosan menüpont alatt olvashattok címeket, amik ugyan még egyáltalán nem biztosak, de vannak. Meg elkezdett novellák is vannak a gépemen. Meg cikkötleteim is vannak a felhőkastélyra. Csak lusta vagyok, de ezen meg már dolgozok :D Szóval itt az új részlet, Szabival a főszerepben :P
puszi, D.

"A körülményekhez képest viszonylag hamar megpillantottam a motorjának támaszkodó szőke srácot. Fehér pólót és khaki térdnadrágot viselt, amik jól kiemelték a nyáron a lovardában ráragadt irtózatos barnaságot. Egy pillanatra elmerengtem azon, hogy vajon én is ennyire barna lehetek-e, de ezt a gondolatot elvetettem abban a pillanatban, ahogy a fakó karomra pillantottam. Hiú ábránd.
Szabi határozottan jól festett a kócos, piszkosszőke hajával, a napsütéstől leheletnyit összeszűkülő zöld szemeivel, és az enyhén szeplős arcával. És persze a motor is rengeteget dobott a látványon. Gyorsan megráztam a fejemet, mert a Szabi kezében szorongatott McDonald’s-os zacskó valahogy sokkalta fontosabbnak bizonyult a legjobb barátom elemezgetésnél. Megkönnyebbült mosollyal az arcomon szeltem át a kettőnk között fennmaradt távolságot, és a nyakába ugrottam.
– Ugye azt nekem hoztad? – motyogtam a zacskót fixírozva, miután elszakadtam Szabitól. A kápolnásnyéki srác iránt érzett hálám túlment a leírható határokon. Abban a percben tényleg úgy éreztem, hogy éppen megmentette az életemet.
Szabi nevetve nyújtotta át a papírzacskót, amit éheztetett oroszlán módjára téptem fel. Az orromat egyből megcsapta a gyorséttermi sült krumpli jellegzetes, olajos illata. Akkor és ott egyáltalán nem érdekelt, hogy mennyire egészségtelen, vagy hogy mennyi köze van a valódi húshoz. Életemben olyan finom Big Macet nem ettem soha máskor, mint ott a Hungaroring parkolójában, Szabi motorjának támaszkodva.
Miután végeztem a Big Mackel, a sajtburgerrel és a nagy adag krumplival, és megittam közel fél liter Fantát, úgy éreztem, talán nem halok éhen az alatt az idő alatt, amíg hazaérünk.
– Mindig újra és újra elcsodálkozok azon, hogy hova tűnik benned ennyi kaja – merengett el Szabi, pimasz mosollyal az arcán.
– Ezt pont te mondod? – kérdeztem, nevetve a vállába bokszolva. Szabi etekintetben nagyon hasonlított rám – egy grammot se hízott, bármennyit evett is. Ő pedig ennek jegyében a lehető legtöbb kaját igyekezett elfogyasztani.
– Indulhatunk? – Vigyorogva vettem a kezembe a kormányra akasztott bukómat, és várakozón pillantottam Szabira.
– Nem rám kellett várni, hogy megegyek egy hadseregnek elegendő gyorskaját – mosolyodott el a srác.
– Ne túlozz, egy hadsereg nem lakott volna jól vele – húztam a fejembe a sisakom.
– Nem, de egy honvédzászlóalj bőven – nevetett fel Szabi, felülve a Yamahára."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

I got what I needed [Azon a nyáron]

Sziasztok! Kicsit megkésve ugyan, de megérkezett a mai adag karácsony is, amiben Renihez és Szabihoz látogattunk, és erre most egy kicsivel több szót fordítanék. Egyrészről lényegesen hosszabb lett, mint terveztem, de egyszerűen ez az a világ, ami még mindig be tud rántani, és csak írom, és írom, és írom. Másrészről borzasztóan élveztem, hogy visszatérhettem Szabiékhoz, és egyébként bajban vagyok, mert nem tudom, hogy ezt hívjam-e még fanfictiönnek. Merthogy annak ellenére, hogy maga az Azon a nyáron Nico Hülkenberg fanficnek indult, ebben a novellában egy fia említés sincs róla, amit talán lesztek, akik sajnáltok, de őszintén remélem, hogy kárpótol majd benneteket Szabi, és a történet során felbukkanó többiek. Még mielőtt zárnám soraim, pár gondolat a címről. Az előző kettőtől eltérően, ennek most nem egy dalcím a címe, mert az istennek nem találtam ideiilőt. Ez a New Found Glory NothingFor Christmascímű dalának a refrénjéből kiragadott félsor. Mellesleg bitangjó nóta, tessék meghallg…

Mindig van más lehetőség [teen wolf]

Sziasztok! Ezen a héten egy Teen Wolf rövidet hoztam – ami egyébként az első ficem a fandomból (aminek kábé két hete vagyok a tagja). Szóval, aki nézte a sorozatot, annak tutira megvan az 5. évad 9. része, az ominózus Scott-Stiles szakítási jelenet, ami kábé kitépte a szívemet – és legszívesebben a villáskulccsal vertem volna értelmet Scottba, de Stiles nem volt olyan agresszív, mint én. Ez a rövid kis szösz azt hivatott bemutatni, hogy Stiles nagyjából hogyan élte meg a szakítást, meg úgy összességében Scott rendkívül durva szavait. (btw nekem ezek ketten így két hét alatt kábé a valahavolt legkedvencebb sorozatos barátaimmá nőtték magukat, just sayin’). Hangulatát tekintve – szerintem – angst. Írás közben meg ezt a remekművet hallgattam főképp. x Teen Wolf x szösz x poszt-5x09 x Sclies!breakup x Stiles Stilinski x angst x 460 szó Mindig van más lehetőség„Képzeld, nem lehetünk mind igazi alfák! Vannak, akiknek hibáznia kell! Vannak, akiknek néha be kell mocskolni a kezüket! Mert vannak, ak…

Szörnyeteg

Sziasztok! Tudom, utoljára karácsonykor volt bármi is a blogon. Tudom, olyan kihalt volt, mint a sivatag, és most sem azért jöttem, hogy ígérgessek (vagy boldog új évet kívánjak, bár azért kívánok). Lesz majd egy bejegyzés a blog sorsáról, ez egészen biztos, de nem tudom megmondani mikor. Egyelőre annyi biztos, hogyha lesz bármim, ami arra érdemes, hogy ide feltöltsem, akkor az felkerül. Egyébként foglalkozok mással – a felhőkastéllyal, a Bosszúval, és igen, a Timeless Timesszal, még ha ebből ti nem is láttok semmit, azért ez így van. De most nem ezért hoztam ezt a posztot, hanem azért, mert most van valamim, ami megérett arra, hogy felkerüljön ide, ráadásul apropója is van – Vivi szülinapja. Szóval ezúton is boldog szülinapot neked, és értelemszerűen ez a novella – szösz – neki vagyon ajánlva, hiszen szülinapos. Meg hát egyébként is, ki másnak ajánlana az ember lánya egy Antoine Griezmann novellát? A cím ne riasszon el, közel sem arról fog szólni, amiről elsőre gondolnád – bár a kép t…