♦ final masquerade ♦

Bryan Adams – I do it for you Csinos aranylánc, visszafogott, mégis elegáns, és láthatólag méregdrága karóra, enyhén dekoltált, fekete ruha, szolid smink. A kávézóban feketét kortyolgató nő minden bizonnyal randevúra készült. Szőke haját laza, mégis mutatós kontyba fogta, körmeit pedig ízléses francia manikűr díszítette. A megjelenését beárnyaló egyetlen tényező az volt csupán, hogy az érkezésekor arcán ülő elbűvölő mosoly, az idő múlásával fakult, mígnem teljesen eltűnt, a tekintete pedig egyre gyakrabban tévedt a csuklóját díszítő karórára. Nagy reményekkel érkezett ide, hiszen a férfi, akit megismert annyira különlegesnek tűnt, és ettől ő maga is különlegesnek érezte magát. Jó humorú volt, előzékeny és kedves. Műveltségéről és intelligenciájáról rendre számot adott, de soha nem fellengzős, okoskodó hangnemben. Értelmes, szórakoztató beszélgetéseket folytattak, gyakorlatilag a világ bármely témájáról. Zenéről, művészetről, sportról, időjárásról, politikáról, de szóba került

Sziasztok! Tudom, kicsit eltűntem - egy hónapra -, de most visszatértem, hogy megmutassam, élek még. A tervezett novellák egyelőre nem igazán haladnak - a   Bosszú ra fókuszálok elsősorban, illetve az újranyitó   WBR -re -, de ígérem, rövidesen kitalálok valami élhető rendszert, amiben jut időm mindenre - írni ide, írni a Bosszút, írni a WBR-re, tanulni, dolgozni és élni, szórakozni is (tartozzék ide akár az elmászkálás, akár az itthoni videó/sorozat nézegetés). Most, hogy mégse álljon itt üresen az oldal, négy héten keresztül négy egypercest olvashattok majd. Tényleg egypercesek, darabonként mindegyik kb egy oldal Wordben, szóval nem kell világmegváltó irományokra számítani, csak úgy vannak. Jó ha tudjátok, hogy ez minden amit a rémes, és szörnyű tavaly őszöm során alkottam - négyszer 350 szó, három hónap alatt. Nehéz idők voltak, de most szebb napokat élünk, és a Bosszú is haladgat, meg ide is készül valami, ami legyen meglepi egyelőre. ;) Most pedig következzen az egypercesek köz