Tervekről és részlet

Sziasztok! 

Hát, az a helyzet, hogy január végéig nem valószínű, hogy befejezem az Azon a nyáront, mert mert jövő héten megyek vizsgázni marketinből, és a tanár mindenkit kegyetlenül szopat, úgyhogy addig tanulás lesz ezerrel. De arra gondoltam, hogy - ha nektek az úgy jó - ameddig nem jön az Azon a nyáron a tényleges valójában, addig minden héten hoznék belőle egy rövid részletet. És közben - felelevenítve a "dicső múltat", hoznék egy (vagy kettő) kijavított novellát.

Egyébként tényleg haladok az Azon a nyáronnal, legutóbb, mikor nekiültem, egy ültő helyemben írtam hozzá 1600 szót, ami nem nagyon szokott velem előfordulni. És egyébként az Azon a nyáron utánra is vannak ám terveim. Neveket és címeket (köztük egy új nevet és címet) olvashattok a Hamarosan menüpont alatt, illetve a Tartalomjegyzék menüpontot is érdemes meglesni, mert ott is van egy kis apróság mutatóban, a jövőre tekintve.

Illetve többször kérdeztétek askon is, hogy a Timeless timesszal vannak-e terveim. Nos, olyannyira vannak, hogy amikor fáradt vagyok ahhoz, hogy írjak, olyankor a TT részeit javítgatom, és hosszú órák (napok) munkája, három elkészült lehetséges teljes design után végleges kinézetett kapott a blog, és ha minden jól megy, akkor 2014. február 6.-án megnyitja kapuit. Új fejezeteket egyelőre még nem tudok garantálni, ez nagyban függ majd a következő féléves órarendemtől és óraszámomtól, de mindenképpen szeretnék egyet még februárban hozni nektek. 

Ide pedig az AN mellett készülget a Sérült, készülget az Au revoir, készülget a Broken hearted heartbreaker, és a Vallomás is. Egyelőre ezek a meghatározóbb projektek, aztán majd meglátjuk, mi sül ki belőlük. ;) És most jutalmul, miért végigolvastátok ezt a sok zagyvaságot, és kárpótlásként, amiért mindig csak ígérgetem az AN-t, itt egy viszonylag hosszú részlet belőle, amiben már van egy kis Nico is, de aki a központban van, az itt is Szabi :P Kíváncsian várom egyébként a benyomásaitokat Reniről, Szabiról, Nicóról, a részletekről akár itt, kommentben, akár askon.

(A részletet a tovább mögött találjátok)

"– Na, jó. Ne nézz hülyének, de ezt muszáj megkérdeznem – kezdtem bele az alsó ajkamat harapdálva. A német kíváncsian pillantott rám, úgyhogy folytattam: – Nem fura, hogy mindketten Nicók vagytok? Mármint, ha együtt vagytok, és valaki szól hozzátok, hogy különböztetnek meg? – kérdeztem, mire a szőke harsányan felnevetett, talán a kérdésem egyszerűségen, talán a helyzeten, ezt nem tudtam eldöntetni.

– Általában, ha együtt vagyunk, és valaki szól, akkor mindkettőnknek szólnak, vagy mindegy, melyikünk válaszol. És egyáltalán nem zavaró, többnyire inkább mókás. Volt például, mikor kettőnkkel csináltak interjút – kezdte, de a mobilom csörgése félbeszakította. Elnéző mosollyal pillantottam rá, és előkotortam a táskámból a telefonom, aminek a kijelzőjén Szabi neve és fotója villogott. Megforgatva a szememet elutasítottam a hívását, és visszadobtam a készüléket a táskába. Szabi pontosan tudta, hogy randin leszek, úgyhogy nem értettem, hogy mi lehet olyan sürgős, amiért most kell hívnia. Egy pillanatra felmerült bennem, hogy talán Herceggel van valami, de gyorsan elvetettem ennek a gondolatát, mondván, akkor Robi hívna, vagy Szamosi.

– Sajnálom, nem fontos. Meséld tovább a Nicós sztorit – kértem, óvatosan elmosolyodva. Nico csak megrázta a fejét, és tovább mesélte a történetet a közös interjúzásról, amikor már direkt szívatták szegény riportert, és soha nem az a Nico válaszolt, akinek kellett volna.

– Azért ez elég gonosz dolog volt, nem? – kérdeztem, miután kortyoltam egyet a narancslevemből, ám mielőtt válaszolhatott volna, ismét megszólalt a telefonomról csengőhangnak beállított Linkin Park szám, a Skin to bone. Dühösen nyomtam ki Szabi hívását, és sajnálkozva néztem Nicóra.

– Vedd fel nyugodtan – mondta, bár a hangjában volt némi kétkedés. Csak megráztam a fejemet.

– Nem számít. Szóval ott tartottunk, hogy szegény újságíróval jól kibabráltatok, nem?

– Nem, dehogy! – tiltakozott a srác nevetve. – A végén már ő is velünk röhögött. Azóta egy csomószor interjúztatott már, és mindig felemlegetjük azt a riportot. – Erre aztán már én is felnevettem, ám a nevetésembe ismét belevegyült a Skin to bone. A telefonom az asztalon pihent, és Szabi képe villogott rajta.

– Egy féltékeny volt pasi? – kérdezte Nico összevont szemöldökkel, a kijelzőre pillantva.

– Egy idióta barát – morogtam neki. Persze nem rá voltam dühös, hanem Szabira, és bíztam benne, hogy ezt a német is tudja. – Nagyon haragudnál, ha felvenném? – kérdeztem Nicótól, és közben rémesen kellemetlenül éreztem magamat. Megfogadtam, hogy ha találkozok Szabival, egészen biztosan vízbe fojtom. – Addig nem hagyja abba a telefonálgatást, ameddig fel nem veszem – húztam el a számat. Pontosan ismertem Szabit, és tudtam, hogy ameddig nem mondja el, amit akar, addig tényleg nem fog békén hagyni. Nico csak elmosolyodva megingatta a fejét, úgyhogy a kezembe vettem a telefont.

– Szia, te Nyomi! Ugye tudod, hogy ha most itt lennél te, meg egy kiskanál, akkor gond nélkül elintézném a halálod? – szóltam a mobilba, mire Szabi jóízűen felnevetett. – Nem vagy ám vicces, te majom!

– Hé, nyugi, Kicsi! Ha elmondom, amiért felhívtalak, egyből elszáll a haragod – hallottam a hangján, hogy vigyorog, és szívem szerint megvertem volna, pedig világéletemben távol állt tőlem az agresszió.

– Na, akkor dalold el gyorsan, mert éppen randin vagyok. – A szememet forgattam, de a szám sarkában már mosoly bujkált.

– Ó, randin? Nem is tudtam – tettette a meglepettet.

– Szabi, az idegeimmel játszol! – figyelmeztettem, mire ismét felnevetett."