♦ final masquerade ♦

Sziasztok! Szerda van ismét, így hát itt is van az Azon a nyáron második fejezete. Kicsit jobban megismerjük Nicót, és Reniről is egy kicsit szélesebb körű ismeretekre tehettek szert. Köszönöm a pipákat az előző részhez, illetve az új feliratkozásokat is, és szívesen fogadom a véleményeket erről a fejezetről is. :) A bétázásért - ezúttal is - ezer hála Livi nek! Jó olvasást! 2. fejezet – Szia, sajnálom, hogy így neked jöttem, de rohanok, és öt perc múlva ott kéne lennem, ami fogalmam sincs, hol van. – Ha haragudtam is rá, így, hogy a gépemnek semmi baja nem volt, az érzés hamar elszállt. Az össze-vissza hablatyolt magyarázatán pedig hangosan felnevettem. – Ugye tudod, hogy ebből semmit nem értettem? – kérdeztem vigyorogva. – Az Aréna Plázában kéne lennem. Azt mondták, a Keleti pályaudvarhoz jöjjek, és ide hozattam magam, de itt nincs, nekem pedig három perc múlva már ott kell mosolyognom. – Vegyél egy mély levegőt, fújd ki. Pár perc sétányira van innen, ha akarod, ...

Sziasztok! El sem hiszem, hogy megéltük ezt a pillanatot, de végre, hosszas várakozás után megérkezett az Azon a nyáron első fejezete. Igazából, akik korábban olvasták már a történet elejét, sok újdonságot nem fognak találni benne, de mégsem kezdhetem a történetet a közepétől :P Szóval itt a fejezet, ami inkább csak bevezető jellegű, mert megismerkedünk Renivel, a hétköznapjaival, Szabival, és a végén feltűnik a harmadik főszereplőnk is. Előjáróban most csak ennyit, jó szórakozást a részhez, és ha tetszett hagyjatok kommentet odalent, pipáljatok, vagy írjatok a chatbe :) puszi, D. ps.: A bétázásért ezer hála Livi nek! :) 1. fejezet Még egyszer végigsimítottam Herceg nyakán, majd meghúztam a hevedert és kivezettem az istállóból. A sötétbordó téglaépület előtt föllendültem a hatalmas sárga mén hátára, majd megbökve az oldalát elindultam a lovaglópálya felé. Az edzőm már a fehér léckerítésen ült, valamit bogarászott a telefonján. Érkezésünkre felnézett, és a pálya felé bic...

Sziasztok! Eredetileg úgy terveztem, hogy a Látszat után egyből kezdem majd az Azon a nyáront, de aztán... Ember tervez... Eredetileg olyan tervem is volt, hogy csak akkor kezdem el feltölteni az AN-t, ha teljesen kész, de hát ez sem igaz, mindenesetre az első hét, és az utolsó három fejezet megvan a közepéből még hiányzik kicsi, de mostanában csak az Azon a nyáronnal foglalkozok. Meg ezzel , de csak azért, mert ez gonosz Szczesny nem hagyott nyugodni, állandóan szembejöttek a zongorás videói (nem is tudom, kinek köszönhetően... :D), úgyhogy kénytelen voltam írni valamit. De közben szorgalmasan írogattam, írogatom az AN-t is, és jövő héten már tényleg az következik. Az első fejezet, mi már le is vagyon bétázva, és Livi is áldását adta rá. A zenéket tényleg ajánlom, de persze mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy hallgatja-e vagy sem, de van közük a történethez. És a bejegyzési végi videókat is meleg szívvel ajánlom mindenki figyelmébe. :P Azt hiszem, mást most nem akartam mondani...

Sziasztok! Elérkeztünk az eddig még soha nem olvasott Epilógushoz. Sokat vacilláltam, hogy kell-e ez a történethez, illetve, hogy ez kell-e a történethez. Sok verzió futott át az agyamon, de talán ez volt az, ami a leginkább tükrözi A látszat néha csalt és Sophie-t. És persze Ikert. Igen, nem tudtam kibújni a bőrömből, nem bírtam nem írni a kapusról, de kérlek, nézzétek el ezt egy elvakult rajongónak, akinek évek óta Casillas a legnagyobb kedvence.  Nem tudom, hogy fog tetszeni Nektek, őszintén remélem, hogy tetszik majd, de mindenképp írjátok meg, hogyan vélekedtek róla. És ha netalán jobban tetszik Sophie története enélkül az epilógus nélkül, akkor tekintsétek úgy, hogy ez nem több, mint egy alternatív befejezés. A bevezetőhöz pedig már csak annyit, hogy jövő héten találkozunk, egy meglepetés Szczesny-novellával, utána héten pedig már tényleg kezd az Azon a nyáron  :) Jó olvasást!