Ugrás a fő tartalomra

You drive (me) crazy

Sziasztok!
Tudom, nagyon régen jelentkeztem, de egyrészről tanultam, mint valami elmeroggyant - aminek meglett az eredménye, mert megvan a megajánlott növényettanból (#mégmindignemhiszemel). Másrészt pedig lelkesen dolgoztam az Azon a nyáronon. A terv az volt, hogy karácsonykor jön az Előhang, és ez így is lesz, ez az egy biztos. Viszont a történet lényegi részét csak akkor akarom elkezdeni feltölteni, ha már az egész készen van. Jelenleg úgy állunk, hogy tudom, hogy a történet pontosan 13 napot ölel majd fel, de úgy a közepéről hiányzik még pár. Az eleje és a vége már megvan, már csak a közepén tátongó űrt kell majd kitöltenem - és ki is fogom, becsszó. Az eredeti terv az lett volna, hogy december 31.-én jön majd az első fejezet, de ezt nem tudom garantálni, mert bár valószínűleg készen leszek vele addigra, de ez mindenképpen átfut majd még egy ember kezén - név szerint Livién, szóval majd csak bétázás után kerül fel, legrosszabb esetben január első hetében. Legalábbis nagyon remélem.

De hogy mégis mit hoztam most nektek? Nos, talán hallottátok a hírt, ami amúgy szerintem az év sztorija, ezt így alig pár nappal 2014 vége előtt már ki merem jelenteni. Szóval Marco Reust megbírságolták, mert három évig (HÁROM ÉVIG) jogsi nélkül vezetett. Én ezt nem tudtam feldolgozni, hogy lehet valakinek ennyi esze. Aztán elgondolkoztam azon, hogy ez hogyan történhetett - ennek a következménye olvasható alább. 

Ismételten egy fanfic következik hát, ezúttal Marco Reus főszereplésével. Idegen terepen járok, duplán is, egyrészt, mert E/3-ban íródott - egy ilyen pár oldalas valamit még be merek így vállalni -, másrészt ezúttal próbáltam kerülni a drámázást, és inkább a sokak által alulértékelt humoromat bevetni. Ha csapnivaló, akkor elnézést, ígérem többet nem próbálkozok majd vele. :D

Szóval itt ez a rövid kis valami, aminek egy szavát se tessék komolyan venni. Az elején egy rendkívül jó gifet kaptok, a végén pedig egy olyat, ami illik a történethez. Nagyon. És aminek a felkutatásáért hálás köszönet illeti Livit.

Írás közben elképzelhető , hogy maradandó halláskárosulást szenvedtem, mert azonosulva Reusszal én is Justin Biebert hallgattam. Nem kívánom senkinek, még a legnagyobb ellenségeimnek sem. :D

A címről ejtenék még pár szót... A "you drive me crazy" szóösszetétel önmagában annyit tesz, hogy megőrjítesz, az agyamra mész, a me nélkül viszont egy őrülten vezetsz jelentéssel bír - fogjuk rá, tudom hogy nem minden szempontból korrekt nyelvtanilag, de na.

A véleményeteket mint mindig, ezúttal is szívesen várom, tessék savazni, jöhet mindent. :) És akkor a rizsa végére érve, jó készülődést karácsonyra, és jó olvasást ehhez a kis valamihez. Jöjjön hát a nagyon szőke, nagyon német Marco Reus.

You drive (me) crazy


A fiatal szőke férfi magabiztos kézzel tartotta Range Rover márkájú autójának kormányát, miközben az E41-es autópálya Dortmund-közeli szakaszán hajtott. A nagy autó, a határozott megjelenés azonban csupán a látszat volt – a rádióból Justin Bieber örök klasszikus dala, a Baby üvöltött, a volánnál ülő szőke pedig teljes átéléssel – és a ritmus totális figyelmen kívül hagyásával – énekelt.
Baby baby baby oh, I thought you'd always be mine...
Az éneklés jelentette teljes átszellemülésből csupán a ötven méterre előtte, lelkesen kalimpáló rendőrnő zökkentette ki. Noha nem volt egészen biztos abba, hogy üdvözölni akarja-e, segítséget kérni, vagy valami egészen mást, mégis úgy döntött, inkább megállítja a Rovert.
– Szép jó napot kívánok, uram! Közúti ellenőrzés, a jogosítványát és a forgalmiját szeretném látni! – szólt a rendőr, mire a férfi homloka ráncba szaladt. Jogosítványt? Forgalmit? Fogalma sem volt arról, hogy a rendőrnő miről beszél. Mindössze annyit tudott felmérni, hogy a kocsija mellett álldogáló fiatal nő kifejezetten vonzó. Már persze egy másik szituációban. De a nő feje tetejére gumizott hosszú, barna tincsek, és kerekded, pirospozsgás arcon ülő, kíváncsian fürkésző kék szemek határozottan tetszetősnek hatottak a szőke férfi szemében. A hölgy alakjáról már nem is beszélve...
A rendőrnő tekintete kezdett türelmetlenséget sugározni, miközben a Rover belsejét pásztázta, időről időre visszafordítva pillantását a szőke férfira.
– Kérem, uram, erre igazán nem érek rá! – A rendőrnő hangja határozottan ingerültnek tűnt. A szőke elkezdett keresgélni az autóban, azt imitálva, hogy tudja, mit keres. Az anyósülés feletti napellenző mögött aztán talált egy laminált lapocskát, ami akár még a kért dolgok egyike is lehetett – a kis lap teteje nyomtatott betűkkel hirdette a Forgalmi engedély feliratot. A szőke így elégedetten vigyorogva, egy kacsintás kíséretében nyújtotta át a lehúzott ablakon a rendőrnőnek, egy leheletnyit tovább legeltetve a tekintetét a nő mellkasán.
– Nagyszerű! Van rá valami halvány reménysugár, hogy még ma előkeríti azt a vezetői engedélyt is? – A nő hangja némi szkepticizmust sejtetett, minden látható jel szerint már háromszor is megbánta, hogy kiintette a fekete Range Rovert.
Az autó lejátszójából időközben megszólalt a Love Me című Bieber szám, amit a szőke boldog mosollyal kezdett énekelni.
– Mondja, maga ittas? – hökkent meg a nő. Láthatólag sok mindenre számított, de egy Rovert vezető, jóképű, szőke férfira, aki Justin Biebert hallgat semmiképpen.
– Hogyan? – kérdezett vissza a férfi, egy pillanatra abbahagyva az éneklést, majd a refrénnel folytatta: – Love me, love me, say that you love me, fool me, fool me, oh how you do me...
– Fogyasztott alkoholt az elmúlt tizenkét órában? – kérdezte a rendőrnő, miközben gyanakodva méregette a szőkét. A férfi megörült, hogy végre leakadt erről a jogosítvány témáról, így boldogan rázta meg a fejét.
– Dehogyis! – hárított egyből döbbenten, majd hozzátette: – Hiszen épp edzésre tartok. Ami azt illeti, késésben is vagyok. Miért kérdezi? – merengett el a rendőrnő kék szemeibe nézve. Határozottan tetszettek neki azok a szemek. Már persze tetszettek volna, ha éppen nem gyanúsítva pásztázták volna őt.
– Ilyen zenét csak az hallgat, aki vagy nagyon sokat ivott, vagy mentálisan beteg. Ezek szerint ön az utóbbi kategóriát erősíti – sóhajtott a nő. – Tehát akkor megvan az a jogsi? – kérdezte fáradtan a nő, mire a szőke magában elkáromkodta magát. Abban hitt, hogy a nő már el is felejtette a témát, abból ki indulva, hogy ő maga már meg is feledkezett róla.
– Nincs – közölte, abban bízva, hogy majd értékeli az őszinteséget. Meg egyébként is, azt hallotta, hogy mindig az egyenes út a legcélravezetőbb. Érezte, hogy kezd melegedni a pite, le is tekerte a rádió hangerejét nullára.
– Remek! Akár kezdhette is volna ezzel, és akkor nem futottunk volna fölösleges tiszteletköröket. – A rendőrnő ismét sóhajtott, és elfordult a közben egy másik autóst igazoltató társa felé.
– Hogy kellene kinéznie annak a jogosizének? – kérdezte a férfi, mire a rendőr egyből visszafordult.
– Ezt hogy érti? – Rendkívüli döbbenet ült az arcán, mintha nem is igazán értené, hogy mire gondolt a férfi. Vagy hogy egyáltalán komolyan beszélt-e vagy csak viccelt.
– Hát, hogy hogy néz ki – magyarázta a szőke férfi, és kezdte, magát kissé zavartan érezni. Ő úgy vélte, hogy egy teljesen jogos és értelmes kérdést tett fel. Végtére is, honnan kellett volna tudnia, hogy milyen az az izé, amit a rendőr keres. Biztos valami körözött irat, vagy személy lehetett – gondolta.
– Maga nem tudja, hogyan néz ki egy jogosítvány? – A fiatal rendőrnő homloka sűrű ráncokba szaladt – ilyet valószínűleg nem pipált még rövidke karrierje során.
– Miért, kellene tudnom? – immár a férfi is egyre bizonytalanabb volt. Felmerült benne, hogy valami rettentően triviális dologról van szó, és kezdte egyre kevésbé nyeregben érezni magát.
– Uram, meg kell kérnem, hogy szálljon ki a gépjárműből – szólt a rendőrnő, igyekezvén komoly hangot megütni, noha a mélységes elborzadás mellett  valahol szórakoztatta a férfi vélt vagy valós tudatlansága. A szőke oldalra fordította a fejét, majd a lehető legártatlanabb és legelnézőbb ábrázatával pillantott vissza a rend bátor őrére. A barna szempár olyan bánatosan és szívet szorongatóan meredt a rendőrnőre, hogy a férfi csak remélni merte, hogy legalább valami kicsike hatást elér vele.
– Nézze hölgyem, én igazán megértem, ön csak a munkáját végzi, bármi legyen is az, de engedje, hogy én is végezzem a sajátom. – A szőke férfi úgy sejtette, hogy nem igazán sikerült meghatnia az őt igazoltató rendőrt, mert annak szája veszélyes rángatózásba kezdett, míg a szeme a lehető legapróbbra szűkült.
– Maga, aki az életben nem látott még jogosítványt, nem hogy még rendelkezzen is eggyel, kimerészkedik az utcára, autóval és még magának áll feljebb?
– Mégis honnan kellett volna tudnom, hogy kell az nem tudom, milyen engedély a vezetéshez? – fakadt ki immár a férfi is, gondterhelten a szőke tincseibe túrva. Kezdte elveszíteni az abba vetett hitét, hogy időben odaér az edzésre, és megússza büntifutás nélkül. Pedig ha volt dolog a világon, amit nagyon utált, az a büntifutás volt.
– Magának tényleg fogalma sem volt…? – kérdezte a rendőrnő kissé elbizonytalanodva, bár azért még mindig elég hihetetlennek tartotta a dolgot.
– Hát ha mondom! – vágta rá a szőke. Kezdett újra visszaköltözni belé a remény halvány szikrája.
– De hogyan jutott egyáltalán eszébe az, hogy ez nincs semmilyen irathoz kötve? – hitetlenkedve a barna hajú nő. Ismét az autóba pillantott, és az anyósülésen pihenő sporttáskán megpillantotta az árulkodó jelet, ami minden kérdésére választ adott. – Maga focista, igaz? – bökött a táskán lévő Dortmund címerre.
– Természetesen – bólintott büszkén a férfi, mire a nő halványan elmosolyodott.
– Nincs több kérdésem – ingatta meg a fejét a rendőr. – Viszont csak úgy nem engedhetem el. Ami azt illeti, a továbbiakban egyáltalán nem engedhetem autót vezetni.
– Nézze, ezt mind megértem. De nekem tényleg nagyon oda kellene érnem az edzésre – magyarázta a focista.
– Talán tudok egy megoldást. Úgy teszünk, mintha ez az egész csupán egy egyszeri alkalom lett volna, és kap egy nagyobb összegű büntetést – kezdett bele a nő. Noha rendkívül hihetetlen volt a történet, amit a szőke mesélt neki, valamilyen fura okból kifolyólag mégis hitt benne. Talán azért, mert ilyen ostobaságot ilyen meggyőződéssel csak úgy lehet kijelenteni, ha az ember tényleg ebben hisz.
– Ez mind remek, de hogy jutok el edzésre? – értetlenkedett a szőke, de a nőt már meg sem lepte.
– Elviszem. De előbb írok egy csekket. – Elkérte a focista személyijét, majd elvonult a rendőrautóhoz, lejegyezni a szőke fizetési kötelezettségét, illetve megbeszélni a társával a továbbiakat.
A csekket a kezében lóbálva érkezett vissza a Roverhez, ahol átnyújtotta a személyit és a számlát a férfinak.
– És most álljon fel a volántól – szólította fel.
– De hát… – kezdett volna tiltakozni a focista, de a rendőrnő félbeszakította.
– Azt mondtam, én vezetek. Magának amúgy sincsen jogosítványa. – Valójában rendőrautóval kellett volna a férfit elfuvarozni, de élt halt a méretes autókért, így nem akarta kihagyni a lehetőségét annak, hogy egy Range Rovert vezethessen.
A szőke nagyot sóhajtva szállt ki az autóból és sértődötten vonult át a túloldalra. Amint visszaszált a járműbe feltekerte a rádión a hangerőt, ahonnan ismét Bieber üvöltött – ezúttal a Boyfriend címre keresztelt remekmű.
– Felejtse el, hogy ilyen moslékot hallgatunk. – A nő amint beült a kocsiba, lecsavarta a hangerőt, és elindította az autót.
– Tudja, ha már úgyis maga fuvarozik, meg ilyenek, mi lenne, ha tegeződnénk? – kérdezte a focista, miközben a volánnál ülő barna hajú nőt pásztázta. Megcsapta az orrát a rendőrnőt körüllengő parfümillat. Eper – futott át a férfi fején, aztán elgondolokozva cseppet, javította magát: Nem, inkább málna.
– Ha magának… neked úgy jobb – vont vállat a nő, egy pillanatra sem szakítva el a tekintetét az úttól.
– És megtudhatom esetleg a neved? – érdeklődte ismét a focista.
– Alina. Alina Berger – érkezett a válasz.
– Remek, az enyém Marco Reus, Instagramon marchino11, bekövethetsz, ha gondolod – magyarázott tovább a férfi.
– Tudom a neved. Az előbb állítottam ki rá egy tizenötezer eurós számlát – felelte a rendőrnő halványan elmosolyodva.
– Azt mondtad, a rádió nem szólhat. De egy szót sem szóltál az éneklésről. – A focista arcán egyre szélesedő vigyorral kezdett bele a Boyfriendbe.
I'd like to be everything you want, hey girl let me talk to you. If I was your boyfriend, never let you go. Keep you on my arm girl, you'd never be alone. I can be a gentleman, anything you want…
A rendőrnő csak elhúzta a száját, mert a hibátlan érvelésbe nem köthetett bele. Nem úgy a focista hangjába. Mégsem szólt rá semmi, csak somolyogva megforgatta a szemeit, és megingatta a fejét.
Megőrjítesz.
szerintem amúgy iszonyat aranyos (de lehet, csak elfogult vagyok :D)

Megjegyzések

  1. Sziiaaa!
    Miután átküzdöttem magam az elejére írt kisregényen, megjegyezném – ha még nem mondtam volna -, hogy gratulálok a növényélettanhoz. Ha valaki, hát én tudom, mekkora szenvedéssel jár belőle egyáltalán BÁRMIFÉLE jegyet megszerezni, nemhogy megajánlottat, szóval ügyes vagy. :D
    Jaj, nagyon izgi, hogy az AN bétája leszek, türelmetlenül várom már a nagy feladatot, és próbálok majd nem hagyni benne hibát. :DD
    Hahah, a gifet szívesen, szerintem jól szórakoztunk tegnap este, miközben és miután kerestem. :D
    Úúúú, rögtön indíthatok egy beszólással? Elnézed nekem vagy visszakapom majd? :DD Mindegy, a lényeg, hogy nem tudom miért, de az első bekezdés nem sorkizárt és ez nagyon szúrta a szemem először... de aztán elolvastam azt a bekezdést, és elképzeltem, ahogy Reus olyan menőnek hiszi magát a kocsijában, és még énekli is azt a hülye Bieber számot, amit köszönöm, hogy nem linkeltél be, és így még véletlenül sem kattinthattam rá. xD Szóval pillanatok alatt átsiklottam azon, hogy nem sorkizárt, de azért majd javítsd ki.
    IGEN, biztosan üdvözölni akarja a rendőrnő. Bár kitudja, hiszen ő a nagymenő Marco Reus, a világklasszis dortmundi focista, ki ne akarná üdvözölni őt? xD
    DÓRIIII, a rekeszizmom fájni fog, mire a végére érek, ez biztos, mert minden soron nevetek. Kínzás ez a novella, de a szónak a legeslegjobb értelmében, szóval légy szíves, még sok ilyet írj. :DD Linkeljek még képeket, vagy mit csináljak, hogy legyen még sok ehhez hasonló? *-*
    A jogosizén már kiszórakoztam magam, de még mindig vicces, és Reus ártatlan (haha, persze) kiskutyaszemei is, és hogy a büntifutás utálata jobban foglalkoztatja, mint az, ami éppen történik. Ja, persze, mert abból nem ért semmit, fogalma sincs arról, hogy a jogosizét eszik vagy isszák. xD
    Alinát is nagyon bírtam egyébként a Bieber hallgatós beszólásával, és valahogy sejtettem, tényleg sejtettem, hogy nem fogja tudni kihagyni a lehetőséget, hogy vezesse azt az autót. De azt hiszem, ez volt ebben az egyetlen olyan apróság az egész novellában, ami kiszámítható volt. :D
    Lol, és amikor már azt hittem, több dolog nem jöhet, ami fájdalmat okozhat rekeszizom tájékon, ott van az Instagramon marcinho11 dolog. Hogy is felejthettem eel? xDDDD
    Szóval, a végére értem, úgyhogy összegezzünk: a hosszúság fogjuk rá, hogy kielégítő. a helyesírás hibátlan, a stílus kifogástalan, és nem tudom ki értékeli alul a humorodat, de én biztosan nem. :D Nagyon szerettem az egészet, és már elmondtam fentebb, hogy szeretnék még sok ehhez hasonlót, de akkor leírom mégegyszer, csak úgy megerősítésképp: szeretnék még sok ilyet. Meg a listámról is szeretném az embereket. :D
    millióóóó és még annál is több ölelés,
    a kedvenc focis óra padszomszédod

    és a kihagyhatatlan utóirat: TECCETKÖVIIIT!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa!
      Hát először is köszönöm a gratulációt, virágokat az öltözőmbe, a csokiból meg mindent szeretek, kivéve a fehéret :D
      Januárra a vizsgáid mellett az AN lehet a legnagyobb projekted :D (azt azért nem merem leírni, hogy a vizsgáid is hátrahagyva...xD)
      Elnézem persze, de azért kicsit visszakaptad :P ez amúgy a blogspot hülyesége volt, amiért beszúrtam mellé a képet -.- de már javítottam :D
      Reus tutira Biebert énekel a kocsijában, ebben egész biztos vagyok. És abban is, hogy közben azt hiszi, hogy ezzel TÉNYLEG menő lesz. Pedig nagyon nem így van xD
      Óóó, annyira örülök hogy tetszik *-* meg annak is, hogy szerinted vicces, mert én jól szórakoztam, miközben írtam, de én a nagyon béna poénokon is nevetek, a husky képével :DD
      Hát persze hogy nem érti... :D Igazából gondolkoztam azon is, hogy esetleg a rendőrség létezéséről sem tud, de a gyorshajtásos csekkek miatt ez eleve kizárt, meg annyira talán még ő sem szőke... :D
      Alina Bieberes beszólásához meg hozzá akartam még írni azt, hogy vagy 13 éves kislány, de úgy túl hosszú lett volna :D
      És igen, tuti biztos hogy az instagramjáról beszél - mert bár Lukas nyomába nem érhet, de azért ő is elég kocka... xD
      Köszönöm a dicséreteket *-* és örülök, hogy tetszett, és mondjuk amik az AN után jönnek, azok valószínűleg nem lesznek ilyen mókás humoros dolgok, de ki tudja, mikor kap el megint egy ilyen életérzés - mikor csinál valamelyik nagyokos ilyen zseniséget - hogy megszülethessen egy nap alatt egy ilyen kis valami :D
      puszi meg ölelés, meg mézeskalács (nincs itthon, de nembaj, azért küldök: D)
      a te kedvenc focis órai padszomszédod - aki nem ült melletted az utolsó órán :(

      utóirat: valami kövííí már van fenn, a többit meg majd apránként :D

      Törlés
  2. Szia!

    Már napok óta tervezem, hogy írok neked kommentet, mert egyszerűen egy ilyen novella mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Imádom, egyszerűen zseniális lett! Talán eddig a kedvenc Marco Reus írás, amit valaha olvastam! :)
    Magához a hírhez, mármint hogy a drága Szöszi három teljes évig vezetett jogsi nélkül: én először alig hittem el a dolgot, mert nincs az az ember, aki jogosítvány nélkül ki merjen menni az utakra, vagy mégis. Mondjuk abból a szempontból zseni a srác, hogy ez három teljes évig nem tűnt fel sem a német rendőrségnek, sem a média embereinek (amit nem értek a mai napig, hogy hogyan lehetséges.). Egy biztos, ez tényleg az év legviccesebb sztorija nálam. :D
    Kevesen érik el nálam, hogy úgy szívből nevessek egy novellán, de neked kétségtelenül sikerült, mire az olvasás végére értem, már szinte fizikailag fájt a nevetés. :D
    Imádtam a jogosizés dolgot, a focista instagramos és a rendőrnő focistás beszólását, azt, hogy Marconak fontosabb volt, hogy ne késsen el az edzésről, és ahogy azt hitte, hogy a rendőrnő csak üdvözölni akarja őt, egyszóval mindent. :D De a csúcspont az volt, amikor elképzeltem, hogy Marco lelkesen énekli a Bieber számokat és azt hiszi, hogy ezzel menő, pedig nagyon nem. XD
    Nézd el nekem ezt a széllelbélelt véleményt, de még most is a novellád írása alatt állok, egyszerűen remekül írsz, és alig várom, hogy még többet olvashassak Tőled! Meg ezentúl igyekszem rendszeresen nyomot hagyni magam után. :)

    Puszillak,
    Nomi

    U.i.: Nagyon tetszett az Azon a nyáron videója, és alig várom, hogy azt is olvashassam! :)

    U.i. 2.: Szerény személyem érdeklődik, mert nagyon szerettem a Timeless times című sztoridat, hogy annak ugye lesz még folytatása? *-*

    Na jó, most már befogom inkább! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Úristen, hát nagyon-nagyon örülök, hogy ennyire tetszik. *-* *örömében azt sem tudja mihez kezdjen, hogy sírjon, nevessen, ugráljon vagy táncoljon, úgyhogy inkább csak meghatottan pislog*
      Szerintem amúgy simán lehet az, hogy megállították őt ellenőrzésre, csak mikor látták, hogy ő az, akkor egy "hajrá Dortmund" kiáltással tovább is engedték, és jogsi helyett csak egy aláírást kértek ettől a majomtól :D Ó, nálam is az év sztorija ez. :D
      Hát ezt tényleg örömmel hallom, mert eddig tényleg tízből nyolc ember beszólt a humoromra :D Szerintem ő komolyan azt hiszi, hogy Bieber menő, és hogy attól, mert Biebert hallgat, ő is menő lesz, pedig - egyet kell értsek veled - nagyon nem :D
      Ó, én nem éreztem széllelbéleltnek, igazából egy ennyire komolytalan novellához nem is vártam "komoly" véleményt :D Köszönöm szépen a dicséreteket, csak irulok-pirulok. :3
      Örülök, hogy felkeltettem az érdeklődésedet az Azon a nyáronnal kapcsolatban, majd igyekszek vele, komolyan :) És a Timeless times is rövidesen visszatér, ezt garantálom. Már nagyban dolgozok az oldalon, javítom a régi - borzalmas, de tényleg borzalmas helyesírású - részeket. Szóval lesz folytatása, és örülök hogy várod *-*
      Köszönöm, hogy írtál :)
      puszi, D.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

I got what I needed [Azon a nyáron]

Sziasztok! Kicsit megkésve ugyan, de megérkezett a mai adag karácsony is, amiben Renihez és Szabihoz látogattunk, és erre most egy kicsivel több szót fordítanék. Egyrészről lényegesen hosszabb lett, mint terveztem, de egyszerűen ez az a világ, ami még mindig be tud rántani, és csak írom, és írom, és írom. Másrészről borzasztóan élveztem, hogy visszatérhettem Szabiékhoz, és egyébként bajban vagyok, mert nem tudom, hogy ezt hívjam-e még fanfictiönnek. Merthogy annak ellenére, hogy maga az Azon a nyáron Nico Hülkenberg fanficnek indult, ebben a novellában egy fia említés sincs róla, amit talán lesztek, akik sajnáltok, de őszintén remélem, hogy kárpótol majd benneteket Szabi, és a történet során felbukkanó többiek. Még mielőtt zárnám soraim, pár gondolat a címről. Az előző kettőtől eltérően, ennek most nem egy dalcím a címe, mert az istennek nem találtam ideiilőt. Ez a New Found Glory NothingFor Christmascímű dalának a refrénjéből kiragadott félsor. Mellesleg bitangjó nóta, tessék meghallg…

Mindig van más lehetőség [teen wolf]

Sziasztok! Ezen a héten egy Teen Wolf rövidet hoztam – ami egyébként az első ficem a fandomból (aminek kábé két hete vagyok a tagja). Szóval, aki nézte a sorozatot, annak tutira megvan az 5. évad 9. része, az ominózus Scott-Stiles szakítási jelenet, ami kábé kitépte a szívemet – és legszívesebben a villáskulccsal vertem volna értelmet Scottba, de Stiles nem volt olyan agresszív, mint én. Ez a rövid kis szösz azt hivatott bemutatni, hogy Stiles nagyjából hogyan élte meg a szakítást, meg úgy összességében Scott rendkívül durva szavait. (btw nekem ezek ketten így két hét alatt kábé a valahavolt legkedvencebb sorozatos barátaimmá nőtték magukat, just sayin’). Hangulatát tekintve – szerintem – angst. Írás közben meg ezt a remekművet hallgattam főképp. x Teen Wolf x szösz x poszt-5x09 x Sclies!breakup x Stiles Stilinski x angst x 460 szó Mindig van más lehetőség„Képzeld, nem lehetünk mind igazi alfák! Vannak, akiknek hibáznia kell! Vannak, akiknek néha be kell mocskolni a kezüket! Mert vannak, ak…

Szörnyeteg

Sziasztok! Tudom, utoljára karácsonykor volt bármi is a blogon. Tudom, olyan kihalt volt, mint a sivatag, és most sem azért jöttem, hogy ígérgessek (vagy boldog új évet kívánjak, bár azért kívánok). Lesz majd egy bejegyzés a blog sorsáról, ez egészen biztos, de nem tudom megmondani mikor. Egyelőre annyi biztos, hogyha lesz bármim, ami arra érdemes, hogy ide feltöltsem, akkor az felkerül. Egyébként foglalkozok mással – a felhőkastéllyal, a Bosszúval, és igen, a Timeless Timesszal, még ha ebből ti nem is láttok semmit, azért ez így van. De most nem ezért hoztam ezt a posztot, hanem azért, mert most van valamim, ami megérett arra, hogy felkerüljön ide, ráadásul apropója is van – Vivi szülinapja. Szóval ezúton is boldog szülinapot neked, és értelemszerűen ez a novella – szösz – neki vagyon ajánlva, hiszen szülinapos. Meg hát egyébként is, ki másnak ajánlana az ember lánya egy Antoine Griezmann novellát? A cím ne riasszon el, közel sem arról fog szólni, amiről elsőre gondolnád – bár a kép t…