– 5 –
Vicious Love
– És, mik a terveitek az
éjszakára? – kérdezte Alex, ám a hangja csupán érdeklődésről árulkodott, nem
volt benne hátsó szándék, nem úgy, mint Jack gondolataiban.
– Volt szállásunk
foglalva, de gyanítom, oda még a délután folyamán be kellett volna
jelentkezünk, és amúgy se tudom, hogy pontosan merre van. Gyanítom, valahol a
város másik végében – vonta meg a vállát Zizi, nemtörődömséget tettetve, de
némileg azért aggasztotta, hogy alig két perce álltak a szabad ég alatt, miután
leszálltak a Simple Plan buszáról, de lényegében már most rommá áztak a szakadó
esőtől.
– Szóval felteszem, egész
éjszaka a szállásunkat keressük majd, és megpróbáljuk mégiscsak bekönyörögni
magunkat. Az ázott kutya kinézet, gyanítom, sokat dob majd az esélyeinken –
kommentálta a helyzetet Tina a megszokott szkepticizmusával.
– Miért nem jöttök
hozzánk? – tette fel a kérdést az énekes, mire a másik három rögvest felé kapta
a pillantását. Tina és Zizi meglepetten, Jack pedig túlcsorduló lelkesedéssel.
– Meglep, hogy neki jutott
előbb eszébe, és nem nekem – hümmögött a gitáros. – De Alexnek igaza van. Itt
van a hotel tízpercnyire, hely van bőven, akár mellettem is – kacsintott
Tinára, aki csak látványosan megforgatta a szemét, de azért belül
elvigyorodott. Határozottan kezdte megkedvelni Jacket, és kifejezetten élvezte
az évődésüket.
A két lány tanácstalanul
pillantott egymásra. Legszívesebben azonnal rábólintottak volna a dologra,
egyrészről, mert nem sűrűn invitálja meg az ember lányát a kedvenc bandája –
még ha csak a fele is –, hogy szálljon meg nálunk. Másrészt, a zárt helyiség,
egy puha ágy, egy bögre meleg tea, és egy esetleges forró fürdő reménye már
önmagában kecsegtető volt. De mindketten tartottak kissé attól, hogy a meghívás
magában rejt némi titkos záradékot, meg feltételeket az ott alvást illetően. Ők
pedig nem az egy éjszakás kalandokról voltak híresek, és a saját maguk alkotta
szabályokhoz igazodva, már azzal is nagyon vékony jégen táncoltak, hogy hagyták
Pierre-éknek, hogy elhozzák őket.
– Mi a mély elgondolkodás
oka? – kérdezte Jack félrebiccentett fejjel, amitől az ábrázata kísértetiesen
emlékeztette Tinát egy összpontosító kölyökkutyára. Ezúttal úgy tűnt, semmi
rosszra nem gondol, csupán érdeklődik.
– Hát, szóval… –
vakargatta meg a tarkóját a szőke elgondolkodva.
– Attól tartunk, hogy
ellenszolgáltatást vártok az ott alvásért cserébe – hadarta le Zizi egy
szuszra, amiért barátnőjétől kapott egy hálás pillantást, hogy nem neki kellett
kimondania.
Alex először összevonta a
szemöldökét, amitől homlokát apró ráncok szőtték át. Aztán egyszerre csak
kisimultak a vonásai, ajka mosolyba húzódott, és jóízűen felnevetett. – Butusok
vagytok. Azért ajánlottuk fel, mert nem tudunk parancsolni a lovagiasságunknak.
Mármint, én az enyémnek, Jacknek olyan már rég nincs. Nincs hátsó szándék, csak
nem bírnánk aludni a tudattól, hogy ti ketten egy éjszakán át kódorogtok egy
városban, a szakadó esőben.
– Ami mellesleg tele van
részeg fesztiválozókkal – bólogatott bőszen Jack is, láthatóan elengedve a füle
mellett Alex megszólalását.
– Akik amúgy lényegében
sokban nem különböznek tőled – mérte végig Tina a zenészt, széles vigyorral az
arcán.
– Na, mindjárt visszavonom
a meghívást – tettetett sértődést Jack, mire Tina mosolya kiszélesedett.
– Te nem vonhatod vissza,
mert nem te hívtál meg minket.
– De én itt hagyhatlak
mindkettőtöket az esőben – vigyorodott el Alex is. Tina és Jack egyaránt úgy
néztek, mint akiket leforráztak, Zizi pedig hátravetett fejjel, jóízűen
felnevetett.
– Azt hiszem, akkor élnénk
a lehetőséggel – mosolygott az énekesre. És bár továbbra is pillangók röpdöstek
a gyomrában, valahányszor rápillantott, vagy hozzászólt, úgy volt vele, hogy ha
ez az ára annak, hogy Alex Gaskarth társaságát élvezhesse, hát áll elébe,
jöjjön akár egy egész rajnyi pillangó.
– Remek – csapta össze a
kezeit az essexi születésű énekes. – Akkor, gyerekek, kettes sorba
rendeződjetek – vigyorgott Tinára és Jackra, amire válaszul a lány látványosan
megforgatta a szemeit.
– Egymás kezét ne fogjuk
meg? – kérdezte szkeptikusan, mire a gitáros szeme felcsillant.
– Ó, én mást fognék, nem a
kezed – kacsintott a szőkére.
– Ez már molesztálásnak
minősül? Ha megverem, az önvédelem? – kérdezte a már elindult Alex és Zizi
mellé sietve.
– Szerintem történjen
bármi, ha Jacket megvered, bárhogy belemagyarázhatod, hogy önvédelem – mormogta
kajánul vigyorogva az énekes.
– Szép kis barát vagy,
mondhatom – háborodott fel Jack.
– Hagyd csak, igazából
arra pályázik, hogy Tina elverjen, és aztán ő ápolgathasson – veregette meg a
gitáros vállát együttérzően Zizi.
– Mindig is tudtam, hogy
reménytelen romantikus, és titokban odáig van értem – értett egyet Jack
elgondolkozva, miközben lecövekelt az út közepén. Úgy tűnt, bár ezt a
válaszlehetőséget hajlik elfogadni, a gondolkozás, és a sétálás nem ment
egyszerre.
– Na, gyere, te szájhős,
mert nem akarom, hogy a gitártokom átázzon – ragadta meg a gitáros karját Tina,
és elkezdte húzni. – Apropó, nem akarod lovagiasan felajánlani, hogy hozod
helyettem?
Jack csak az égre
pillantott, és egy fáradt sóhaj kíséretében valami olyasmit motyogott, hogy
„nők”, jó hosszan elnyújtva. De azért nem hagyhatta, hogy csorba essen a
becsületén – már ami még megmaradt belőle az évek során –, így hát elvette a
gitártokot a lánytól, és megszaporázva lépteit az élénken csevegő Alexék után
vetette magát. Tina pedig csak átkozta az eget az eső, a hideg, a csúszós út,
és a rövid lábaira húzott, papírvékony, csuromvizes vászoncipő miatt.
Ahogy bőrig ázva beléptek
a hotelszobába, két rendkívül kíváncsi szempárral találták szembe magukat. De
nem volt szükség arra, hogy olvassanak a tekintetekben, a kíváncsi
pillantásokhoz, rövidesen kérdések is tárultak.
– Hát veletek meg mi a
pokol történt? – érdeklődte egyből Zack, mire az együttes dobosától kapott egy
megrovó pillantást.
– Kit tiszteletünk a
hölgyekben? – tette fel azért ő is a kérdését. Választ azonban egyikük sem
kapott, mert a rövid sorukat zárva, egy honvédzászlóaljnyi zajt csapva becsörtetett
Jack, és hisztisen pillantott körbe.
– El se hinnétek, milyen
szívás esőben egy gitártokkal gyalogolni! – Felháborodott kijelentése öt
szkeptikus pillantást vont magára.
– Komolyan? Mesélj még! –
kérte Tina szarkasztikusan, ahogy kibújt a cipőjéből. A jéghideg, vizes lábbeli
után komoly megkönnyebbülést
jelentett az alig néhány fokkal melegebb kőre lépni.
– Gondolkoztam már ezen,
hogy direkt csináljátok-e, vagy figyelemzavarosak vagytok, vagy csak szimplán
nem tudtok értelmezni egy kérdő hangsúlyban feltett mondatot – merengett el
Zizi, tekinteté Alex és Jack között jártatva. – Merthogy két kérdés is
elhangzott, de olybá tűnik, nektek eszetek ágában sincs megválaszolni őket –
ingatta a fejét a lány, majd lerúgva a cipőjét és a táskáját, beljebb sétált a
hotelszobában. Na, nem mintha számított volna valamit a vizes vászoncipő
levétele – így is nedves lábnyomokat hagyott maga után.
– De csak hogy
tudásszomjatok oltsam – pillantott fel a lány az együttes másik két tagjára,
akik továbbra is kissé zavartan pislogtak. –, a nevem Zizi, ő pedig Tina –
bökött a szőkére, aki épp a pulcsijából próbálta kicsavarni a vizet, Jack feddő
tekintetétől kísérve. – És ami azt illeti, kissé eláztunk. Mert nem tudom
feltűnt-e, de ömlik kinn az eső.
A lánynak volt egy olyan
érzése, hogy nem csak a nevükkel, de a kinti időjárással is újat mondott a
Rian-Zack párosnak. Az óriási plazmatévén ugyanis épp egy kaszabolós horrorfilm
megállított képkockája virított, a két zenész között pedig egy fél vödör
pattogatott kukorica utalt arra, hogy épp egy pasis-mozis estét tartottak. Vagy
– de Zizi lehetőleg gondolni se akart erre az eshetőségre, de a mai világban
ugye bármi megtörténhet – egy randi közepére trappoltak be.
– Ugye nem szakítottunk
félbe semmit? – kérdezte félrebiccentett fejjel, mire Jack visítva nevetett
fel, és pacsira nyújtotta a kezét, de Tina egy pillanat alatt leoltotta a
gitáros reményeit.
– Belőletek kettőtökből
indult ki. Meg abból, hogy mennyire szeretnéd, hogy Alex ápolgasson.
– Ő szeretne ápolgatni
engem! – háborodott fel egyből Jack. Végül Zizi volt az, aki egy laza
vállrendítéssel kísérve bevitte a győztes tust.
– De te mondtad még a
telefonban, hogy Jalex létezése soha nem volt megkérdőjelezhető.
– Abszolút fogalmam sincs,
miről maradtunk le – kezdte mondandóját Rian, gyermeki elrévedéssel
megvakargatva a tarkóját –, de azt hiszem a magam részéről, szeretnék a boldog
tudatlanságban élni.
– Bár nekem is megadatna
ez – sóhajtott fel teátrálistan Tina. – Mármint, ami a Jalex titkos, vagy nem
annyira titkos, románcot illeti. Azt illetően viszont, hogy hol egy fürdőszoba,
ahol letusolhatok, szeretném bővíteni az ismereteimet.
Rian az egyik sötétbarna
ajtó felé mutatott, a szőke lány pedig azzal a lendülettel el is indult, ám
félútról visszafordult.
– A táskám csutkára
elázott, gyanítom az összes ruhám tiszt víz. Tudna kölcsönözni valaki egy pólót
meg egy nadrágot? – pillantott végig a zenészeken, így belefutva Jack kaján
vigyorába.
– Nem érdemled meg. Meg
amúgy is, lehet, jobban bírnálak ruha nélkül.
Tinának már épp a nyelve
hegyén volt egy heves visszavágás, amikor Rian feltápászkodott a fotelből, a
lány felé indulva: – Gyere, keresek valamit – szólt kedvesen a dobos,
megmelengetve Tina kifagyott szívét. Leállt volna tovább vitázni Jackkel, mert
kedvére való volt a dolog, de most egy meleg zuhanyt, és száraz ruhát ezerszer
jobban értékelt volna, úgyhogy inkább egy kedves mosollyal megköszönte Rian
úriemberségét. És persze nem bírta ki, hogy egy utolsót ne szúrjon oda a
gitárosnak.
– Látod, Rian egyesekkel
ellentétben kedves, és talpig úriember. – Még villantott egy grimaszt,
hátradobta a válla felett a víztől csöpögő haját, amitől leginkább egy ázott
golden retriever látványát keltette, majd teljes győzelem érzettel a szívében
követte Riant az egyik szobába.
– Én nem vennék mérget a
becsületes szándékaira – szólt még utánuk Jack, de Tina csak megforgatva a
szemét, becsukta az ajtót maga után. – Az ajtó nem hangszigetelt, ha ti
hallotok minket, akkor mi is titeket.
– Jelenleg csak téged
hallunk, de téged tisztán és érhetően. Tennél egy szívességet? – kiáltott
vissza Rian, széles vigyort csalva ezzel a lány arcára. – És, hogy akadtatok
ebbe a két marhába? – kérdezte a dobos, előtúrva egy sporttáskából egy kissé
gyűrött, fekete pólót, és odadobta a Tinának.
– Hosszú sztori, és
meghalok egy zuhanyért. Mármint, komolyan. Már érzem, hogy a nátha beférkőzik a
szervezetembe, és lassacskán pusztítja el. De ha végeztem, szívesen elmesélem
az elejéről.
– Teljes
Tina-eredettörénet? – vigyorodott el a zenész, mire a lány jóízűen felkacagott,
és bólintott.
– Akár.
– Rövid vagy hosszú? –
kérdezett ismét Rian, felmutatva két szürke nadrágot.
– Félek, a hosszú túl
hosszú lenne, szóval legyen a rövid – mosolyodott el Tina, ahogy átvette a felé
nyújtott szürke melegítő nadrágot.
*
– Van konyhátok? –
érdeklődte Zizi, szinte abban a pillanatban, hogy Tina mögött becsukódott Rian
ajtaja. Jack morgását figyelmen kívül hagyva igyekezett Zackre és Alexre
összpontosítani a figyelmét.
– Szerintetek mit
csinálnak? – kérdezte Jack, mire a lány egy pár pillanatig elgondolkodva meredt
rá, aztán hangosan felkacagott.
– Szerintem épp meztelenül
rendezik át Rian ágyát. Úristen, mit gondolsz, mit csinálnak? Adott neki ruhát,
Tina meg mindjárt elhúz fürdeni. Ne gondold túl – kacsintott a gitárosra, majd
ismét Alex Tökéletes Gaskarhtra
koncentrált. – Ha már úgyis beköltöztünk,
megmutatod a konyhát?
Az énekes elmosolyodott,
majd bólintott egyet és a kezét nyújtotta a barnahajú lány felé. Zita
izgatottan csúsztatta tenyerét Alexébe, széles vigyorral az arcán.
– Szóval főzni fogsz
nekünk? – csillant fel az énekes szeme, ahogy beléptek az apró, a lakosztályhoz
tartozó konyharészbe.
– Aha, egy bögre forró
teát – vigyorodott el Zizi, ezzel teljesen lelombozva Alexet. – Már feltéve,
hogy van teátok. Van teátok?
– Valamelyik szekrényben
tuti – vonta meg a vállát az énekes. – Kapok én is? – csillant fel aztán a
szeme, mire a lány elmosolyodott.
– Még az is lehet –
kacsintott Alexre.
– Most tényleg, szerinted
mit csinál Tina meg Rian? – kérdezte az énekes miközben a lány épp bögréket
pakolt le a szekrényből. Lerakta a pultra a kezében szorongatott poharat a
pultra, majd lassan Alex felé fordult.
– Te komolyan arról akarsz
beszélgetni, hogy a barátnőm mit csinál a te barátoddal?
– Nem, nem érted. Jacket
tényleg érdekli, és… – kezdte volna, de a barnahajú lány közelebb lépdelt
hozzá.
– Nincs és. Jack felnőtt
ember, ha érdekli őt Tina, akkor majd ő megoldja. Mellesleg Rian, azt hiszem,
okkal lehetne megsértődve rád, amiért azt feltételezed róla, hogy a párja háta
mögött, tíz perc ismeretség után összefekszik egy vadidegen lánnyal. És Tina is
meg lehetne rád sértődve, amiért azt feltételezed, hogy tíz perc ismeretség
után összefekszik egy kvázi idegennel, még akkor is, ha az az idegen a második
kedvenc dobosa.
– Második? Ki az első? –
ráncolta a homlokát Alex.
– Hát Travis Barker, ki
más? A Blink lelke – felelte Zizi, és egy sóhaj kíséretében visszafordult a
teakészítéshez. Beletörődött, hogy érdemi reakciót, és látványos sajnálkozást
vagy bocsánatkérést nem fog látni az énekestől.
– Azt hittem, hogy Ashton.
Tudod, Irwin, a 5SOS-ból.
– Hát már hogyne tudnám!
De ő maximum harmadik lehet – szólt a lány, de aztán elgondolkozott kicsit. –
Holtversenyben Chuckkal.
– Ez a te listád, vagy az
övé? – kérdezte nevetve az énekes.
– Közös. Meglepően sok
listánk van, és ezek félelmetesen sok helyen egyeznek.
– Halljuk a listákat –
lelkesedett fel Alex, de Tina csak megrázta a fejét, ahogy kitöltötte a
bögrékbe az éppen felforrt vizet.
– Sajnálom, de ezekről nem
beszélhetek, köt a csaj kódex, meg egyébként, se legyél túl kíváncsi. Inkább
ragadj magadhoz két bögrét, és segíts bevinni – biccentett a nappali felé a
lány, ahogy fülön ragadott kettőt a forró edények közül.
Ekkora már Tina is
frissen, és kevésbé átfagyva ücsörgött a kanapén, élénken csevegve Zackkel és
Riannel, amit Jack szúrós szemmel követett figyelemmel. Zizi nem tehetett róla,
de a gitáros ábrázatát látva, muszáj volt felnevetnie, és amint letette a
bögréket az asztalra.
– Jealousy, yes, jealousy will drive you mad[1]!
– kezdett bele a lány, de Tinán kívül jószerivel mindenkitől értetlen
pillantásokat kapott. – Ne már, hogy nem ismeritek. When love is for the highest bidder, there can be no trust. Without
trust, there can be no love.[2]
Még így se? – kérdezte, de még Alex is a fejét rázta. – Műveletlenek –
vonta meg a vállát Zizi, ahogy végigmérte az All Time Low tagjait. –
Képzeljétek ide a fájdalmasan síró hegedűt, ami úgy sír, ahogy én sírtam, mikor
a bátyám játszani tanult rajta. – Roxanne
you don't have to put on the red light // Those days are over you don't have to
sell // your body to the night // Roxanne you don't have to wear that dress
tonight // Walk the streets for money you don't care if it's wrong or if it's
right.[3]
– Ha azt mondjátok, hogy
még így se ismeritek fel a Mouling Rouge
egyik legismertebb dalát, akkor én többet nem beszélek veletek, bármennyire
fájdalmas is lesz az elválás. Srácok, ez egy alapmű – fakadt ki Tina, majd
elgondolkozott egy kicsit. – És te jó ég, el sem tudjátok képzelni, milyen
régóta vártam arra, hogy ezt végre én is kimondhassam. Tényleg állati jó érzés,
már értem, miért mondogatta nekem mindig mindenki.
– Ja, hogy az. Láttam a
filmet, de szerintem hülyeség – vonta meg a vállát Jack, mire Tina egy olyan
pillantással válaszolt, ami szinte keresztülégette Jack koponyáját.
– Hogy lehet azt mondani a
Moulin Rouge-ra, hogy hülyeség? –
fakadt ki a lány. – A Your song az
egyik legszebb szerelmes dal.
– Igen, szép. Szóval
uncsi.
– Mélyebb jelentése van a
filmnek!
– Ja, persze. A Reszkessetek, betörők!-nek is. Ja, nem.
Annak sincs, de az legalább szórakoztató.
– Te tényleg a Reszkessetek, betörők!-kel takarózol a
Moulin Rouge-zsal szemben?
– Hé, srácok! Hagyjátok a
vitákat. Már a 60-as években is megmondták, hogy szeretkezz, ne háborúzz –
szólt közben Rian, kedves lágy hangon, mire Tina és Jack egyaránt megenyhült
egy pillanatra. A lány békés mosolya egészen addig tartott, amíg a gitáros
arcára ki nem ült a megszokott kaján vigyora, és pacsira nem nyújtotta a kezét
Riannek.
– Haver, ez az én mottóm
is.
– Kiállhatatlan vagy –
ciccegett Tina, amihez Zizi is buzgón bólogatva csatlakozott.
– Hogy tudjátok hónapokon
át, nulla-huszonnégyben elviselni egymást? – kérdezte a barnahajú lány, és Zack
már épp válaszra nyitotta volna a száját, amikor a lány legyintett. – Ne,
tudjátok, mit? Inkább nem akarom hallani. Zuhanyozni viszont akarok. Alex? –
pillantott az énekesre, akinek hirtelen olyan széles vigyorba szaladt a szája,
hogy az már-már az anatómiai határokat súrolta.
– Szeretnéd, hogy segítsek
fürdeni? – kérdezte Alex olyan kaján mosollyal, amit Jack is megirigyelt volna.
Ami azt illeti, büszkén, már-már meghatódottan szemlélte az énekest. Ahogy a
mester szokta a kiválóan teljesítő tanítványát.
– Ajj, nem, te majom! –
csapott a zenész vállára a lány. – Szeretnék valami száraz ruhát, meg
törölközőt. – Zizi átváltott bájos kislány üzemmódba, és óriásiakat pislogva
pillogott fel Alexre.
– Esetleg lehet róla szó –
mosolyodott el az énekes, amitől Zizi lába erőteljesen megremegett, de már
lassan kezdett hozzászokni a Gaskarth-effektus ezen hatásaihoz.
– Amúgy miért van az, hogy
Rian kivételével mind ilyen rohadt kanosak vagytok? – kérdezte Tina, csak úgy,
mellékesen, de rövid gondolkozás után inkább megrázta a fejét. – Nem, azt
hiszem, erre a kérdésre se akarom tudni a választ.
*
Tina érdektelen
fecsegéssel töltötte az időt, amíg barátnője a fürdőben tartózkodott. Némileg
haragudott még Jackre a Moulin Rouge-ról
tett kijelentése miatt, de már hajlandó volt újra szóba állni vele. Bár rendre
húzta az agyát azzal, hogy elbűvölő mosollyal fordult Rian felé, aki nagy
előszeretettel ment bele a lány kisded játékaiba.
– Tudjátok, gondolkoztam,
amíg zuhanyoztam – caplatott ki Zizi a fürdőből, feltehetőleg Alex pólójában és
nadrágjából, amik némileg, de épp a sikkesség határát súrolva, lógtak rajta.
– Azon, hogy mennyire
szeretnéd, hogy Alex megmossa a hátad? – kérdezte Zack szélesen elvigyorodva.
– Haver, ezt én se
mondhattam volna szebben – nevetett fel hangosan Jack, és még Alexnek is
mosolyba rándult a szája.
– Már te is, fiam? Aljasak
vagytok mind! – mérte végig szúrós szemmel a zenészeket a lány, némileg
elpirulva, mert valóban megfordult a fejében a gondolat – hazugság lett volna azt mondani, hogy nem.
– Na, de mondd, min
gondolkoztál? – kérdezte Tina, miután ő is kellően kiszórakozta magát barátnője
nyomorán.
– Hogy énekelhetnénk
valamit a majmoknak. Tudod, te meg én, valami giga-mega girl-power dalt.
– Benne vagyok! Carrie
Underwood? – Zizi nem is felelt, csak nyúlt a gitárjáért, majd egy hatásvadász
pengetés után belekezdett az egyik közös kedvenc daluk elejében. Ebben a dalban
benne volt az a rengeteg minden, amit ők is nagyon szívesen megtettek volna az
összes exükkel, aki csak megcsalta őket – mert sajnos mindkettejük oldalán
akadt jó pár ilyen.
– Right now, he's probably slow dancing // With a bleached-blond tramp //
And she's probably getting frisky // Right now, he's probably buying // Her
some fruity little drink // 'Cause she can't shoot whiskey [4]– kezdte
Tina az első versszakkal, erőteljes hangon, ami betöltötte az egész szobát.
– I dug my key into the side // Of his pretty little souped-up four-wheel
drive // Carved my name into his leather seats // I took a Louisville slugger
to both head lights // I slashed a hole in all four tires // Maybe next time
he'll think before he cheats.[5] – A
refrén, immáron kettejüktől szólt, közösen, néha kicsit karcosan, de épp
annyira, hogy a négy rutinos zenészt teljesen lenyűgözze mind a hangjuk, mind
pedig az az erő, és eltökéltség, amit a dallal képviseltek.
– Nagyon keményen
nyomjátok. – Rian volt az első, aki megtalálta a hangját a produkció után, a
másik három egyelőre csak bólogatni tudott.
– Köszönjük szépen –
kacsintott a dobosra Tina, mire Zizi fegyelmezőleg oldalba bökte barátnőjét.
– Nem akartok mesélni
azokról az exekről, akiknek ezeket címeztétek? – tette fel a nagy kérdést Alex,
amiért Zizitől kapott egy összeszűkült szemű pillantást.
– Ti nem beszéltek nekünk
exekről, de mi beszéljünk nektek? Vagy hülyének nézel minket, vagy naiv vagy.
Nincs sztori. Amúgy is, seggfejek, akik szót se érdemelnek.
– Ámen – értett egyet a
szőke lány, rezignáltan. Túl sok ilyen seggfejjel volt dolga már, és ebben
egyetlen jó dolog volt csupán, hogy már kilométeres távolságról kiszagolta az
ilyeneket. – Amondó vagyok, hogy aludjunk. Én legalábbis állati fáradt vagyok,
nem tudom, ti hogy vagytok vele – nézett végig a díszes társaságon.
– Jössz hozzám? – kérdezte
Jack végigpillantva a lányon.
– Ez most lánykérés? –
vigyorodott el Tina, de a gitáros csak megforgatta a szemét.
– Ó, én azelőtt szeretek
megbizonyosodni az áru milyenségéről – kacsintott a férfi.
– Barakat, egyetlen
esélyed van. Egyetlen egy. Ha nem bírsz magaddal, otthagylak, és átmenekülök
Rianhez. Már ha befogad – pillogott a dobosra Tina, aki csak felnevetett.
– Gyere bátran.
– Viselkedek – sóhajtott
teátrálisan Jack, mire Tina egyetértően bólintott.
– Folytatnám még a vitát,
de túl fáradt vagyok, szóval inkább menjünk. Ti meg – fordult Alex és Tina
felé, akik éppen tökéletesen elvesztek egymás tekintetében, de erre, mint a
megzavart galambok, szétrebbentek. – ésszel. Nem készültem még fel arra, hogy a
lakásunkban háromóránként gyerekordításra keljek.
– Kikérem magamnak! –
háborodott fel Zizi, de barátnője leintette.
– Te csak ne kérj ki
magadnak semmit, láttam, hogy elgondolkoztál azon a hátmosás dolgon – szúrós
szemmel nézett a megsemmisült barnahajúra, majd a haját meglibbentve
megfordult, és Jack után vonult.
– Annyira kíváncsi vagyok,
hogy hogy tudjátok egymást elviselni ennyi kegyetlenség mellett. Bár… jobban
meggondolva, inkább nem érdekel – vigyorgott a gitáros, Zizi korábbi szavait
idézve. Ezúttal Tinán volt a sor, hogy megforgassa a szemeit, majd egy
határozott mozdulattal belökdöste Jacket a szobájába.
[1]
A féltékenység, igen, a féltékenység, megőrjít majd!
[2]
Ahol a szerelemért ígérik a legtöbbet, ott nem lehet bizalom. Bizalom nélkül,
nincs szerelem.
[3]
Roxanne, nem kell felkapcsolnod a piros fényeket // Azok a napok már véget
értek, már nem kell eladnod // a tested az éjszakának // Roxanne, ma éjjel nem
kell azt a ruhát viselned // Pénzért járnod az utcákat, nem törődve azzal, hogy
ez helyes-e vagy sem.
[4]
Épp most, valószínűleg lassúzik // egy festett szőke ribivel // aki egyre
élénkebb lesz. // Most épp, valószínűleg // gyümölcsös italokat vesz a csajnak
// mert az nem bírja a whiskeyt.
[5]
A kulcsomat belevájtam // a helyes kis feltuningolt kocsijának az oldalába //
Belekarcoltam a nevem a bőrülésbe // Egy baseball-ütővel kiütöttem mindkét
fényszóróját // Mind a négy gumiba lukat szabtam // Talán legközelebb
gondolkozik majd, mielőtt megcsal.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése