Sziasztok!
Már csak félve merek
előkullogni a barlangomból, mert tudom, igen kevés mentséget tudnék felhozni
arra, hogy miért is tűntem el hónapokra. Nos, a válasz nagyon egyszerű, se időm
se energiám nem volt írni. Ötleteim továbbra is akadtak, csak egyszerűen a szavak
nem jöttek, hogy leírjam őket. Mostanra némileg javult a helyzet, már csak az
időhiány szab gátat az írásnak. Mert az egyetem, és a közelgő vizsgaidőszak rémképe a vártnál, és az eddig tapasztaltaknál is jobban leterhel. Ennek ellenére belevágtam egy karácsonyi novella-ajándékozós, iskolai húzást imitáló projektbe is, amire még mindig lehet jelentkezni - de már nem sokáig, szóval ha éreztek kedvet hozzá, ne késlekedjetek (bővebben informálódni ITT tudtok).
De gondoltam adok már valami hírt magamról, meg
valami kevéskét abból, hogy mi várható - itt, és úgy összességében tőlem. Nem mondom, hogy ez már egy visszatérés - arra térjünk majd vissza december végén, de egy kezdet. Négy a közeljövőben várható projektemről szeretnék nektek mesélni, ezekről találhattok a tovább mögött egy kis ízelítőt.
Azon a nyáron
Természetesen a történet be
lesz fejezve, ami azt illeti, egész jól állok vele. A 9. fejezeten már csak
néhány apróbb simítást kell ejteni, és már kész is, azon kívül pedig még kettő
lesz, a befejező fejezet előtt, tehát összesen 4 fejezet jön majd még,
illetve egy rövidke utóhang. Meg egy vagy két extra novella - olyasfélék, amik
annak idején a Véletlen szerencséhez.
Hogy mikorra várható? Nos, egyezzünk meg abban, hogy legkésőbb karácsony hetében jön
majd a 9. fejezet, utána pedig megpróbálok felvenni majd valami
rendszerességet. És akkor karácsonykor tartunk majd egy olyat, mint ami két éve
volt az akkor még Dorcsy's fanfictions címen futó blogomon - magyarán minden
nap jön majd valami kicsi. Mondjuk karácsony mindhárom napján. Ebből egy az AN
fejezet lesz, egy a karácsonyi ajándékozásra írt karácsonyi novella (erről
bővebben ITT olvashattok), illetve egy nap a Pacsirta. De mielőtt
áttérnénk erre, itt van két rövidke részlet - a 9. fejezetből, és az utolsó
fejezetből.
9. fejezet:
„Arcomon bujkáló mosollyal kértem ki egy korsó Ászokat, majd a poharat a
kezemben szorongatva egyre szélesedő mosollyal ballagtam a kocsma hátulja felé.
Magam se tudtam miért, de a fáradtság ellenére boldog voltam. Talán Marci
viszontlátása miatt, talán a kocsmázás rettentően nyárias hangulata miatt,
talán azért mert Herceg mesésen ment aznap, talán az egész összessége miatt, de
tényleg őszintén boldog voltam. És szemét gondolat vagy sem, de még csak
eszembe se jutott Nico. Rendben, ez így nem igaz, mert abban a kettő percben,
ameddig a pulttól az asztalig értem, elgondolkoztam azon, hogy a német vajon
hogyan mutatna ebben a társaságban. Azonban mire eljutottam volna az érdemi
válaszadáshoz, addigra Marci kiszúrt, felugrott és megölelgetett, Szabi nyomott
két puszit az arcomra, Jani meg lerántott maga mellé a padra és elkezdett
magyarázni valamiről. A rövid, szőke hajú srácnak egyébként szokása volt, hogy
fátyolos szemekkel, világot megváltó valamikről diskurált, három sör után.
Általában az elfogyasztott italok mennyiségével egyenesen arányosan hitte el
egyre jobban, hogy értelmes az, amit beszél. Pedig egyre kevésbé volt így.
Ettől függetlenül imádtam őt, és elképzelni nem tudtam volna az
italozgatásokat, vagy a nyéki meccseket nélküle, mert mindig, mindenhol ő volt
a felelős az alaphangulatért – és erre aztán soha nem lehetett egyetlen rossz
szavunk sem.”
Utolsó fejezet:
„Szavai nyomán összeomlottam, és újra felépítettem magamat, és az egész nem
vett több időt igénybe egy szívdobbanásnál. Az imént kiejtett mondatai
szilárdan és határozottan támasztották meg az ingatag hitemet, és közben soha
nem érzett szeretetre, szerelemre lobbantottak a szőke fiú iránt.
Macska módra bújtam a mellkasához, miközben annyira jelentéktelenül picinek
éreztem magam, mint még soha. Nem tudtam, mit mondhatnék. Nekem, akinek soha be
nem állt a szám, hirtelen egy hang sem jött ki a torkomon, pedig mondanivalóm
éppenséggel akadt volna. Tényleg igaznak bizonyult, hogy a szerelem kifordítja
magából az embert, átrendezi a fontossági sorrendet. A pokolba taszított, és
csak remélhettem, hogy rövidesen a mennyekbe repít majd.
– Köszönöm – motyogtam a könnyáztatta pólóba. Valójában annyi mindenért
hálás voltam ennek a fiúnak, hogy ez az egy szó nevetségesen kevésnek
bizonyult. Üresnek és semmitmondónak tűnt.”
Pacsirta
Az a híres-neves, sokat
emlegetett Fernando Torres fanfiction is
bizony-bizony készülőben van, igyekszek majd karácsonyra ezt is befejezni. Hogy
mit kell tudni a novelláról? Egy E/3-ban íródó Fernando Torres fanfic lesz,
amelynek a spanyolon kívül a másik főszereplője egy félig olasz félig spanyol
lány, Alondra Rizzo lesz. A történet
ebből kifolyólag hol máshol, mint Milánóban játszódik, és a fő témája az útkeresés,
a megbocsátás, és az, hogy az embernek nem szabad feladnia önmagát. És
bár már hoztam egyszer részletet belőle, álljon itt egy újabb:
„– Nem ismerlek. De évek óta járok a csapat rendezvényeire fellépni, és
téged még nem láttalak, innen tudom, hogy új vagy. A bejáratnál láttam egy
friss csapatfotót, nevekkel ellátva, innen a neved. Hogy spanyol vagy, az ordít
az akcentusodról, az ujjadon pedig ott virít a gyűrű.
A focista zavartan
pislogott a lányra, noha rendkívüli módon lenyűgözte őt a megfigyelőképessége.
Egy sanda pillantást vetett az ujját díszítő karikagyűrűre, és nem bírta ki,
hogy ne fusson végig rajta egy gyors fintor. Szerette Olit, szerette a
gyerekeit, szerette az egész családját, csak épp… Önmagát nem érezte a családba
illőnek. A formahanyatlásával, a pályán nyújtott állandó szenvedésével
elégedetlen volt, és ez már éppen elég indok volt számára ahhoz, hogy
megkérdőjelezze a családban betöltött szerepét.
Példakép akart lenni a
világ előtt, de első sorban Nora és Leo előtt, és belülről tépte szét a
gondolat, hogy ez nem sikerülhet. Keserves kínok közé taszította annak a rémképe,
hogy elbukhat, mint apa.”
Játsszuk el!
Aki olvassa a
felhőkastélyt, annak talán ismerősen csenghet a cím, bár azt hiszem, az ő
számukra is szolgálhatok újdonsággal. Ez az a történetem, ami úgy volt, hogy
egy Manuel Neuer fanfic lesz, de végül arra jutottam, mégsem az lesz, hanem egy
saját szereplős történet, méghozzá
egy Magyarországon, azon belül is Debrecenben játszódó saját szereplős
történet. Mivel egy 30 fejezetes regényről beszélünk, ő külön blogot fog majd kapni, ami egyelőre még tervezés alatt van -
ámbár egy kezdetleges fejlécet már bátorkodtam készíteni neki. (Ezt picivel
lejjebb meg is mutatom nektek). A JE-vel kapcsolatban megosztom veletek a
fülszöveget, egy rövidke előzetest, illetve szokás szerint a szereplők neveit.
Fülszöveg:
Mire lehet képes egy
vita közben véletlenül elejtett fél mondat? Meg lehet-e menteni egy
kapcsolatot, ami már mindenki szerint a végét járja? Létezik tiszta lap? El
lehet felejteni a másik hibáit, és elölről kezdeni mindent?
Kenesei Réka és Perczel
Levente több mint öt éve együtt vannak, de a kapcsolatuk már rég nem olyan,
mint a kezdet kezdetén. Mindennapos viták nehezítik az életüket, és már a
legapróbb dolgok miatt is egymás torkának tudnak ugrani. Pedig szeretik
egymást, vagy legalábbis volt idő, amikor szerették egymást. Réka száján az
egyik vitájuk során kicsúszik egy kérés, amit talán ő sem gondolt komolyan.
Az elszólás eredménye
egy harmincnapos ultimátum. Egy lehetőség, hogy megmentsék a kapcsolatukat, és
megmentsék egymást. Egy utolsó esély, hogy felidézzék, miért is szerettek
hajdanán egymásba. Harminc nap, ami alatt a világuk megfordulhat, és a helyére
kerülhet. Megfogadják, hogy ezúttal rendesen csinálják, hogy tényleg
próbálkoznak majd. A kérdés csak az, mi lesz a vége – esküvő, vagy
különköltözés?
Játsszuk el! Játsszuk
el, hogy még mindig szeretjük egymást!
Egy történet második
esélyről, és újrakezdésről. Egy történet arról, hogy két idegenné vált
szerelemes hogyan idézi fel a kettejük minden közös boldog pillanatát. Egy
történet egy kapcsolatról, az első mosolytól az első szeretlekig. Egy történet
vitákról, bókokról, kedvességekről, emlékekről, versekről, csókokról,
szerelemről. Egy történet Rékáról és Leviről.
Trailer:
Szereplők: Perczel Levente, Kenesei Réka, Harsányi Lilien,
Török Richárd
Fejléc:
Vérbosszú
Ó, a végére hagytam a
szívem csücskét, a legrégibb projektet. Szintén saját történetről van szó, aminek az első verzióját páran talán
olvastátok már. Bizony ő is készülget már, és nagyon szeretné, hogy sokan
olvassák majd. A Játsszuk el!-hez hasonlóan a Vérbosszú is külön kuckót kap
majd, mert annyira teljesen más, mint minden, amit eddig írtam. Mivel spolierek
nélkül nem tudok beszélni róla, ezért jöjjön hát a fülszöveg, és az előbbi
regényhez hasonlóan egy trailer, illetve főszereplők közül három szájából
egy-egy rövid szösszenet.
Fülszöveg:
Egy Olaszországban élő orosz család küzdelme egymásért, az életükért – az
olasz maffia ellen.
Amikor Viktor Dolohov
brutális kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság áldozata lesz, a családja komoly
elhatározásra jut. Kilépve az évek óta kísértő gyász árnyékából bosszút
esküsznek az elkövető olasz maffiózócsalád ellen, nem is gondolva arra, hogy
mennyi áldozatot szedhet majd a hőn áhított reváns.
A bosszúhadjárat közben
felszínre bukó titkok megkeserítik Rina, Dimitrij és Andrej életét, olyannyira,
hogy egyikük inkább a vérének hátat fordítva új életet kezd. De ketten
maradnak, és a végsőkig kitartva minden segítséget megragadnak, hogy az életük
végre újra a helyes útra terelődjön, noha pontosan tudják, hogy semmi nem lesz
már olyan, mint azelőtt.
Hullanak a fejek, a
fegyverropogástól a gondolataikat sem hallják, és többet néznek hátra mint
előre – a kérdés már csak az, hogy kinek lesz több lélekjelenléte, ha minden
kötél szakad. Hogy kinek fontosabb a vérbosszú.
Trailer:
Karakterek - idézetekkel:
"A szeretet nem
ismer korlátokat. Csak azért, mert bizonyos dolgok bekövetkeznek, csak mert a
múltunk, a családunk árnyékot vet ránk, nem változnak az érzéseim. Nem, ameddig
tudom azt, hogy bármi történjék is, te mellettem leszel. Mert ebben az átkozott
világban már csak ez az egy számít."
"Túlságosan
lefoglalt a munka, és az anyagi helyzetünk helyreigazgatása ahhoz, hogy
felmérjem a körülöttünk kialakult helyzetet. De túl sok volt az áldozat ahhoz,
hogy továbbra is csendben tűrjük, a családunkkal szembeni mészárlást."
"A világ gyarló és
romlott, és ez alól Milánó sem kivétel. Semmi nem az. Én magam is bűnős vagyok,
és te vagy az egyetlen dolog ami itt tart, aki nem hagyja, hogy elmerüljek
ebben a mocsokban. Nincs ember gyarlóság nélkül."
Várom szeretettel a hozzászólásokat, véleményeket, hogy van-e valami a négy közül, amit kitüntetett figyelemmel és érdeklődéssel vártok. Feltéve, hogy akadtok még páran itt a blogon :)
Most keltem, de írok ide, hogy legalább te ne érezd úgy h magadban beszélsz egy nyomi blogon... (Egyébként visszanézegettem neked azért mindig írt valaki, aki nem én voltam. Nekem sokszor csak te írtál.)
VálaszTörlésNa, de nézzük a 4 történetet:
A 9. részt nem várom, mert már olvastam, a maradékot meg írhatnád gyorsabban, mert olvasnám két tétel között vagy esténként hullafáradtan :D
A novellának nem én vagyok a célközönsége úh hagyjuk is xd
A másik kettő jöhet bármikor, bár amilyen kedvem van most, inkább vmi jó gyilkolászást olvasnék hamarabb, mint mosolyokat meg szeretlekeket :'D
Na, korán reggel, telefonról csak ennyi futja tőlem, hibákért, rövidségért bocsánat.
xoxo
L.
Ui. Nem lehet névtelenül kommentelni, se úgy h beírom a nevem megy egy linket. Szóval nesze nekem google fiók
Sziaa!
TörlésBár már mióta ígérgetem hogy válaszolok, most tényleg itt vagyok :D
Hát, két tétel között már nem fogod tudni olvasni az AN-t, de én két statfeladat között írhatom majd :'D
De a novella másik verziójának lehetsz :D :D
A gyilkolászás már folyamatban is van, bár konkrét gyilkolászás egyelőre még nincs, még csak stratégia van. De majd szépen alakul az is :D Ha az AN kész, utána meg hozzálátok a Játsszuk el!-hez is.
Köszönöm, hogy írtál :)
puszi, D.
Most már tudsz névtelenül is kommentelni ha szeretnél, nem tudom, mikor és miért tiltottam le O.o vagy a blogspot letiltotta maga xD
Szia!
VálaszTörlésMég sosem írtam neked komit, mert nem éreztem szükségét eddig a bejegyzésig.
Imádom az Azon a nyáron c. sztoridat, nem véletlen hiszen Forma1 mániás vagyok, szóval eszeveszetten várom hogy alakulnak a dolgok Nicoval *-*
Igen, igen, igen!! Folytasd kérlek a Vérbosszú-t, pár óra alatt olvastam el az addigi részeket és bele is szerettem egyből szóval remélem tovább olvashatom minél előbb. Még mindig ott van az olvasni való listám között és szomorúan látom, hogy hiába...
Az új projekted a Játsszuk el szerelem lett első olvasatra, izgatottan várom, hogy igyam magamba a szerelmes történetet. A trailer felcsigázott, megbolonditott 😍 de a fejléc nem tetszett ennyire, semmit mondonak éreztem sajnálom. 😞
ui.: bocsi a hibákért telefonom néha bekattan...
Kimi Räikkönen-es történeten még nem gondolkodtál? 😁
xoxo: Victoria Wolf
Szia!
TörlésÖrülök annak, hogy most viszont írtál, és ezt köszönöm is :)
Az Azon a nyáron következő fejezete ma kora este már érkezik is - az utána következőket azonban még nem tudom, hogy mikor és hogyan fogom tudni megírni.
A vérbosszú esetében nem annyira folytatásról, mintsem a történet újrakezdéséről, más irányból való megközelítéséről lesz szó, de a szereplők ugyanazok maradnak. De nagyon örülök annak, hogy várod. Azonban az a blog, amin a régi futott, már valószínűleg nem lesz aktív, hanem egy teljesen új címen lesz majd elérhető az új történet.
A Játsszuk el! olyannyira új projekt, hogy ehhez hasonlóan kizárólag szerelemre és egy kapcsolatra épülő történetet még soha nem írtam, szóval izgalmas kihívás lesz az, hogy 30 fejezeten át fenntartsam az érdeklődést. Nagyon örülök, hogy várod, és hogy tetszett a tralier *-* És köszönöm az őszinte véleményed a fejlécről, igazából csak egy gyors pillanat szülte kísérletezgetés eredménye, de akkor majd még formázok rajta, és alakítgatom, újratervezem :)
Ó, Kimin egy időben nagyon sokat gondolkoztam, voltak is vele történet-töredékeim, de érdemi hosszúságig soha nem jutottam el vele, szóval nem, egyelőre nincs tervben, de Kimi szerepel a Timeless times című focis fanficemben (http://timelesstimes02.blogspot.hu/) bár ez jelenleg szünetel.
Köszönöm szépen, hogy írtál, és örülök hogy várod a történeteim! :)
puszi, D.