Ugrás a fő tartalomra

Édeshármas [supernatural]

Sziasztok!
Tudom, cirka negyed éve volt itt az utolsó poszt, és az se volt valami hű, de hosszú, de a nyáron egyszerűen nem ment az írás. Azt gondoltam, hogy majd ha elkezdem a gyakorlatot, belerázódok, de csak még kevésbé volt időm is, meg kedvem is. (De amúgy nagyjából semmihez nem volt kedvem, még sorozatot nézni se). Aztán augusztusra megbékéltem a sorsommal, vagy fene se tudja, mi lelt, de elkezdtem újra olvasni, visszatértem a sorozataimhoz, és eszembe jutott, hogy mekkora ötlet lenne újra beröffenteni a felhőkastélyt. És bár novellák továbbra se mentek, megpróbálkoztam a Timeless timesszal, és az viszont ment. És aztán már a novellák is.
Jövőbeni dátumokat továbbra sem ígérgetek, de szeretnék heti, max kétheti rendszerességgel részt venni az oldal életében – miután újra leheltem bele egy keveset –, és bár ezt sem mondom biztosra, de jó esély van rá, hogy jövő héten érkezik majd egy Shadowhunter Chronicles fanfic.
A mostani ficünkről pedig nincs semmi mondanivalóm, csak hogy ne számítsatok semmi jóra, mert ez ismét – a primadonna life-hoz hasonlóan – a beteg elmém beteg szülötte.
x Supernatural
x humor
x laza slash(ish)
x Destiel
x ördögi!Sammy
x szösz
x 576 szó

Édeshármas

– Khm, Dean – köszörülte meg a torkát Sam, azonban semmi hatása nem volt. – Dean – emelte meg a hangját a fiatalabb testvér, mire a bátyja immár képes volt elszakítani a pillantását az imádott kocsijától, és az öccsére figyelni.
– Figyelek – felelte zavarodottan. Valójában fogalma sem volt arról, mi zajlik körülötte, az is csak most szúrt szemet neki, hogy pár lépésnyire az öccsétől ott álldogált Castiel. Zavartan, esetlenül, csak olyan casesen.
– Hát hogyne. – Sam hangja csak úgy csöpögött a cinizmustól, miközben az arcán széles, kaján vigyor ült. – Akkor elismételnéd, kérlek, amit az imént kértem?
– Kapd be, Sammy – morogta Dean, mire az öccse jóízűen felnevetett.
– Épp azt kérdeztem, hogy tudnál-e választani Cas és az Impala között? – Sam mániája volt, hogy a bátyja idegeinek tűrőképességét feszegesse azáltal, hogy lehetetlen választások és kérdések elé állította. Dean rendre hamar kivágta magát a helyzetekből, de ez egy olyan téma volt, amiben nem volt helye viccnek. Itt komoly, és mély érzésekről volt szó, mert egyrészről végtére is az Impala volt az otthonuk, akkor is, amikor semmi más. És annyiszor húzta már ki őket necces helyzetekből…
De a másik oldalon ott volt Cas az angyalian ártatlan kék szemeivel, és sok mással, amik a legkevésbé sem voltak ártatlanok. Deannek elég volt csak egy másodpercre rágondolni, és a szíve hevesebben kezdett verni, és összeszorult kissé a torka. Ilyeneket mégse teregethetett ki a kisöccse előtt.
Szentimentálisan az Impala hideg, fekete kasznijára simította a kezét, miközben tekintetével a ballonkabátos angyal pillantását kereste. Egy másodperc, annyi kellett ahhoz, hogy teljesen elvesszen benne, és ne számítson semmi más. Csak esetleg a fekete Chevy hidege, a vadász keze alatt.
– Az ég szerelmére, vegyetek már ki egy szobát! – Sam hangja szakította ki Deant az autója taperolásából, és a Casszel való, oly’ megszokott szemezgetésből. Hirtelen átfutott rajta a gondolat, hogy vajon a fordított felállás milyen lenne, de aztán belátta, hogy az azért egy kicsit tényleg bizarr lett volna.
– Mindkettőt nem választhatom? – kérdezte az idősebb Winchester, esdeklőn pillantva az öccsére, akinek az arcán csak tovább szélesedett a vigyora. Azonban még mielőtt bármit is reagálhatott volna, Cas közbeszólt.
– Javítsatok ki, ha tévednék, de az Impala elég bajosan férne csak be egy motelszobába, nem? – kérdezte az angyal zavarodottan. Sam jóízűen felnevetett Cas szokásos, abszolút a helyzethez nem illő megszólalásán, Deannek pedig megolvadt a macsó vadász álarca, és szentimentális pillantással figyelte a kékszeműt.
– Van olyan megoldás, ahol nincs szükség motelszobára – kúszott vigyor Dean arcára, azonban az angyal még így is kicsit zavarodott volt. – Mi másra lenne a hátsó ülés… – merengett el, ám aztán bocsánatkérőn pillantott az imádott autócsodára. – Sajnálom, Kicsim, tudom, hogy nehéz lenne.
– Dean, ez csak egy autó, ezzel ugye tisztában vagy? – kérdezte Sam, mert már kezdett elbizonytalanodni a bátyja ismereteit illetően.
– Ne is figyelj rá, Baby, nem úgy gondolta – simított végig Dean ismét az autón, szerelmetesen duruzsolva neki, Sam pedig csak megforgatta a szemét.
– Hiába húzod az időt itt plátói beszélgetésekkel a kocsiddal, előbb-utóbb döntened kell. Addig úgyse hagylak békén. Tehát Dean, mi a válaszod? Cas vagy az Impala? – kérdezte Sam ördögien vigyorogva. Az idősebb Winchester fejében átfutott a gondolat, hogy lehetséges, hogy Lucifer egy kis darabkája talán a mai napig az öccsében él, és munkálkodik, és ennek tudhatóak ezek a Pokol legmélyén fogalmazódott kérdések. 
– Castiel – jelentette ki Dean, fájdalmasan nagyot sóhajtva, végig az angyal szemébe nézve, de a kezét továbbra sem mozdítva el az imádott autójáról. – Az Impalában – tette hozzá, és a komoly arcra hirtelen hatalmas, kaján vigyor telepedett. Sammy csak megforgatta a szemét, Cas azonban jól láthatóan elpirult. Ezt a célzást még a szárnyas is értette. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

I got what I needed [Azon a nyáron]

Sziasztok! Kicsit megkésve ugyan, de megérkezett a mai adag karácsony is, amiben Renihez és Szabihoz látogattunk, és erre most egy kicsivel több szót fordítanék. Egyrészről lényegesen hosszabb lett, mint terveztem, de egyszerűen ez az a világ, ami még mindig be tud rántani, és csak írom, és írom, és írom. Másrészről borzasztóan élveztem, hogy visszatérhettem Szabiékhoz, és egyébként bajban vagyok, mert nem tudom, hogy ezt hívjam-e még fanfictiönnek. Merthogy annak ellenére, hogy maga az Azon a nyáron Nico Hülkenberg fanficnek indult, ebben a novellában egy fia említés sincs róla, amit talán lesztek, akik sajnáltok, de őszintén remélem, hogy kárpótol majd benneteket Szabi, és a történet során felbukkanó többiek. Még mielőtt zárnám soraim, pár gondolat a címről. Az előző kettőtől eltérően, ennek most nem egy dalcím a címe, mert az istennek nem találtam ideiilőt. Ez a New Found Glory NothingFor Christmascímű dalának a refrénjéből kiragadott félsor. Mellesleg bitangjó nóta, tessék meghallg…

Mindig van más lehetőség [teen wolf]

Sziasztok! Ezen a héten egy Teen Wolf rövidet hoztam – ami egyébként az első ficem a fandomból (aminek kábé két hete vagyok a tagja). Szóval, aki nézte a sorozatot, annak tutira megvan az 5. évad 9. része, az ominózus Scott-Stiles szakítási jelenet, ami kábé kitépte a szívemet – és legszívesebben a villáskulccsal vertem volna értelmet Scottba, de Stiles nem volt olyan agresszív, mint én. Ez a rövid kis szösz azt hivatott bemutatni, hogy Stiles nagyjából hogyan élte meg a szakítást, meg úgy összességében Scott rendkívül durva szavait. (btw nekem ezek ketten így két hét alatt kábé a valahavolt legkedvencebb sorozatos barátaimmá nőtték magukat, just sayin’). Hangulatát tekintve – szerintem – angst. Írás közben meg ezt a remekművet hallgattam főképp. x Teen Wolf x szösz x poszt-5x09 x Sclies!breakup x Stiles Stilinski x angst x 460 szó Mindig van más lehetőség„Képzeld, nem lehetünk mind igazi alfák! Vannak, akiknek hibáznia kell! Vannak, akiknek néha be kell mocskolni a kezüket! Mert vannak, ak…

Szörnyeteg

Sziasztok! Tudom, utoljára karácsonykor volt bármi is a blogon. Tudom, olyan kihalt volt, mint a sivatag, és most sem azért jöttem, hogy ígérgessek (vagy boldog új évet kívánjak, bár azért kívánok). Lesz majd egy bejegyzés a blog sorsáról, ez egészen biztos, de nem tudom megmondani mikor. Egyelőre annyi biztos, hogyha lesz bármim, ami arra érdemes, hogy ide feltöltsem, akkor az felkerül. Egyébként foglalkozok mással – a felhőkastéllyal, a Bosszúval, és igen, a Timeless Timesszal, még ha ebből ti nem is láttok semmit, azért ez így van. De most nem ezért hoztam ezt a posztot, hanem azért, mert most van valamim, ami megérett arra, hogy felkerüljön ide, ráadásul apropója is van – Vivi szülinapja. Szóval ezúton is boldog szülinapot neked, és értelemszerűen ez a novella – szösz – neki vagyon ajánlva, hiszen szülinapos. Meg hát egyébként is, ki másnak ajánlana az ember lánya egy Antoine Griezmann novellát? A cím ne riasszon el, közel sem arról fog szólni, amiről elsőre gondolnád – bár a kép t…