Ugrás a fő tartalomra

Night Moves [Supernatural]

Sziasztok!
Megígértem pénteken, és itt is van. Fura, mi? Elhiszem. Igazából sok mondanivalóm nincs, még mindig nem tudom definiálni, hogy mi ez, és még mindig hangulatficnek hívom, ha van ilyen, ha nincs. És én nagyon szerettem írni, és közben állandóan a Night Movest hallgattam, és ennek következményeképp ezt is énekelgettem, minden körülöttem élő legnagyobb örömére ^^ Mindenesetre jó olvasást ehhez a szöszhöz is.
x Supernatural
x domestic fluff
x winchester brothers
x egyperces
x 434 szó
x szolid (khm) utalgatás Destielre
x songfic(ish)
Night Moves
– Sammy, nem! – kiáltott Dean az öccse után, ám az arcán széles, kaján vigyorral vágtatott ki a motelszobából, hogy bepattanjon az Impala volánja mögé. Bátyja morogva követte, és a táskáját a csomagtartóba dobva, duzzogva beült az anyósülésre. Hangosan bevágta a kocsi ajtaját, majd bocsánatkérőn pillantott oda, és finoman végigsimított a karosszérián. Samre haragudott, nem a Kicsikéjére.
Sam már be is rakott egy kazettát a lejátszóba, arcán egyre növekvő mosollyal. Dean ki akarta szedni, de öccse a kezére csapott.
– Tudod a szabályt, Dean. A sofőr választja a zenét… – vigyorgott a fiatalabb Winchester a bátyjára, aki csak megforgatva a szemét hátradőlt az Impala bőrülésén, arra várva, hogy felcsendüljön Sammy valamelyik borzalmas zenéje. Legnagyobb meglepetésére azonban a szokásos picsarock helyett Bob Seger egyik jól ismert dalának kezdőakkordjai szólaltak meg a hangszóróból.
Dean zavartan dőlt előre, már-már annyira zavartan, amennyire zavart Cas szokott lenni. Értetlenül pillantott az öccsére, aki önelégülten vigyorgott, és büszkén dobolta a dal ritmusát a kormányon.
– Sammy? – kérdezte Dean hezitálva. – Miért?
– Ó, semmi, csak reggel megtaláltam Cas nyakkendőjét az ülés alatt. És ki van szívva a nyakad – vonta meg a vállát Sam. És bár ez fizikai képtelenségnek tűnt, a mosoly egyre csak szélesedett az arcán. Dean szólásra nyitotta volna a száját, kétségbeesetten kutatott egy szellemes visszavágás után, de rájött, hogy az igazságot úgyse tudja mivel cáfolni, úgyhogy inkább becsukta a száját.
He was a black haired beauty with big blue eyes – dalolta Sam pimaszul átírva a sorokat. Dean pedig csak a tenyerébe temette az arcát. Pár másodperc után aztán rájött, hogy igazából meg nem történtté nem tudja tenni a dolgokat, és valójában esze ágában sem lett volna, még akkor se, ha képes lett volna rá. Úgyhogy inkább hagyta, hogy mosolyra húzódjon a szája, és az öccsével együtt nevetett. Őszintén, szívből jövően, úgy, ahogyan már nagyon régen nem. Ahogy talán még sosem.
Out in the back seat of my '67 Chevy – énekelték az ominózus sort immár együtt. Összebeszélés nélkül is átvariálták a sort, és sajátjukká varázsolták a dalt. Ahogy az Impalában ülve száguldottak a naplemente felé, látszólag problémák nélkül, vidáman, szánalmasan nyálasnak és csöpögősnek hatott, de – bár egyikük sem vallotta volna be –, mindennél jobban szükségük volt már erre. Felelősség és kötelezettségek nélkül tartani valahova. Bárhova.
Workin' on our night moves, Trying' to make some front page drive-in news. – A Winchester testvérek hangja egybecsengett Bob Segerével, ahogy a lehúzott ablakon becsapó, kellemes nyári szellőben énekeltek. Tudták, hogy nem fog örökre tartani, mert a jó dolgok, a boldog pillanatok sose voltak tartósak, ezt mindketten tapasztalták már. De itt voltak egymásnak, és itt volt nekik Cas, főleg Deannek, meg az Impala, ami otthonukként szolgált, és… Ennél többre talán nem is volt szükségük.

Megjegyzések

  1. *szip szip*
    Most fel kell törölnöm az örömkönnyeimet. Ez annyira fluff volt, hogy itt olvadozok és ahwww
    :')

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek őszintén örülök, életcélom a könnyek kicsalása emberekből, vagy így vagy úgy :D köszönöm, hogy írtál ♥ :)

      Törlés
  2. Awawawwww *-* Oké, ez a kedvencem tőled >< SZól a zene alatta és annyira aahhhh hogy az már büntetendő ><

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök nekiii *-* Meg annak is, hogy átment a hangulat, mert ez volt a céél :D
      köszönöm, hogy írtál :3

      Törlés
  3. Én most eldöntöttem, akarok egy ilyen részt az egyik epizódban! Komolyan mondom! De pontosan így; Sam szarrá alázza Deant, aki jobb híján kussban ül az anyósülésen, Dean nyakán ott a kiszívás, végre Sam vezet és együtt énekelnek az Impalában, miközben a naplemente felé hajtanak.

    Vasárnap este egy boldog pocsolyává olvadtam, amit neked köszönhetek. Chuck tartsa meg ezt a jó szokásodat! ( ˘ ³˘)❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Óóó, mekkora királyság lenneee, akarom én iiiis, akarok sokkal-sokkal több olyan jelenetet (höh, tizenöt oldalas listát tudnék írni nekik, hogy miről akarok jelenetet xD), de leginkább olyanból sokat, ahol nevetnek, meg Impalában utazgatós, nem green-screenes jelenetekeeet :D (és énekelgetés is jöhet, azok a legmenőbbek)

      Örülök annak, hogy boldog pocsolyává olvasztottalak :3 És hát, a következő szösz annyira nem boldog pocsolyává olvasztó lesz, bár lesz benne Impala is meg naplemente is... :D

      Köszönöm, hogy írtál, és örülök, hogy tetszett ♥ :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egyedül [Destiel]

Sziasztok! Bár tudom, azt ígértem, legközelebb SP jön már – és tudom, hogy amúgy már azt se hiszitek el, amit kérdezek –, de a következő már tényleg az lesz, de ez közbejött, mert… Nem tudtam elmenni az Odaát 10. évadának eleje mellett, és tegnap a vonaton félig-meddig megszületett ez, a lentebb linkelt zenét hallgatva. Szóval megszületett ez, és már mondom is a részleteket, előtte meg csak annyit, hogy ne utáljatok. Légyszi. x Supernatural, 10. évad körül x angst x szösz, 767 szó x démon!Dean x slash, Destiel x ajánlott zene Egyedül „Egyedül születünk, egyedül élünk, egyedül halunk meg. Csak a barátság és a szerelem keltheti azt a röpke és mulandó illúziót, hogy nem vagyunk egyedül.” /Orson Welles/ Castiel haldoklott. Erőtlenül és gyengén feküdt a lepukkant motelszoba sötét és piszkos sarkában, az omladozó vakolat mellett. Az angyali ereje fogytán volt, olyannyira, hogy tudta, nem hogy napjai, talán órái sincsenek hátra. Nyugtalan volt, és félt. Nem attól,

Szörnyeteg

Sziasztok! Tudom, utoljára karácsonykor volt bármi is a blogon. Tudom, olyan kihalt volt, mint a sivatag, és most sem azért jöttem, hogy ígérgessek (vagy boldog új évet kívánjak, bár azért kívánok). Lesz majd egy bejegyzés a blog sorsáról, ez egészen biztos, de nem tudom megmondani mikor. Egyelőre annyi biztos, hogyha lesz bármim, ami arra érdemes, hogy ide feltöltsem, akkor az felkerül. Egyébként foglalkozok mással – a felhőkastélly al, a Bosszú val, és igen, a Timeless Times szal, még ha ebből ti nem is láttok semmit, azért ez így van. De most nem ezért hoztam ezt a posztot, hanem azért, mert most van valamim, ami megérett arra, hogy felkerüljön ide, ráadásul apropója is van – Vivi szülinapja. Szóval ezúton is boldog szülinapot neked , és értelemszerűen ez a novella – szösz – neki vagyon ajánlva, hiszen szülinapos. Meg hát egyébként is, ki másnak ajánlana az ember lánya egy Antoine Griezmann novellát? A cím ne riasszon el, közel sem arról fog szólni, amiről elsőre gondolnád –

Dalban mondom el

Sziasztok! Eredetileg úgy terveztem, hogy a Látszat után egyből kezdem majd az Azon a nyáront, de aztán... Ember tervez... Eredetileg olyan tervem is volt, hogy csak akkor kezdem el feltölteni az AN-t, ha teljesen kész, de hát ez sem igaz, mindenesetre az első hét, és az utolsó három fejezet megvan a közepéből még hiányzik kicsi, de mostanában csak az Azon a nyáronnal foglalkozok. Meg ezzel , de csak azért, mert ez gonosz Szczesny nem hagyott nyugodni, állandóan szembejöttek a zongorás videói (nem is tudom, kinek köszönhetően... :D), úgyhogy kénytelen voltam írni valamit. De közben szorgalmasan írogattam, írogatom az AN-t is, és jövő héten már tényleg az következik. Az első fejezet, mi már le is vagyon bétázva, és Livi is áldását adta rá. A zenéket tényleg ajánlom, de persze mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy hallgatja-e vagy sem, de van közük a történethez. És a bejegyzési végi videókat is meleg szívvel ajánlom mindenki figyelmébe. :P Azt hiszem, mást most nem akartam mondani