Ugrás a fő tartalomra

I Won't Be Home For Christmas [Alternatív karácsony]

Kedves olvasóim!
Szeretnék mindannyiótoknak áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánni, és megkezdeni a novellák sorát ezzel az aprósággal itt, amiben egy éppen egy éve megismert szereplőpároshoz, Mira és Oliver Giroudhoz látogatunk. Jó olvasást, az esti vacsorához pedig jó étvágyat mindenkinek! :)
puszi, D.
trigger-warning: súúúlyos cukortúltengés, és fulladásveszélyes fluff-tenger. én szóltam.

I Won’t Be Home For Christmas

Mira Giroud lábán meleg, puha frottírzoknival, arcán széles mosollyal tett-vett a Párizs-széli lakásában. Karácsony este volt, és huszonegy év óta először a lány nem a nagyapja birtokán töltötte, hanem a saját kis lakásában a város szélén. És ez már önmagában óriási boldogsággal töltötte el, és már ez felért volna egy karácsonyi ajándékkal. De Olivier még nagyszerűbbé tette az ünnepet azzal, hogy átbaktatott a lányhoz, és megígérte, hogy segít feldíszíteni a fát, rendelnek kaját, és csapnak egy igazi Giroud-féle filmmaratont.
– Mit mondtak az étterembe, mennyi idő, mire kiszállítják? – kérdezte a nappaliból átkiabálva a konyhában ténykedő unokabátyjának.
– Elvileg fél óra, és itt lesz – sétált be Olly a nappaliba. – Addig befejezzük a fát? – kérdezte a csatár, mire a barnahajú lány lelkes bólogatással felelt, és a nem túl magas karácsonyfához lépett. A mellette levő dobozokból elkezdte a zömmel piros díszeket a nem túl magas, de a lakás méreteihez viszonyítva pont arányos fenyőfára aggatni.
– Sajnálom, hogy Mathieu nem tudott eljönni, ha már Arsenalos karácsonyfát csinálunk – merengett Mira, miközben a fára helyezte a csapat nevével, és logójával díszített, csillogó gömböt.
– Hallod, ezt most fejezd be – jelentette ki a csatár, és igyekezett komoly hangnemet megütni, de a szája sarkában mosoly bujkált.
– Most miért baj az, hogy kedvelem a barátaidat? – értetlenkedett a lány vigyorogva. – Mellesleg meg imádtam volna, ha szemtanúja lehetek Girouchy első közös karácsonyának, de persze megértem, hogy ezt kettesben szeretnétek… – befejezni azonban már nem tudta a mondatot, mert egy hirtelen egy párna repült felé.
– Ugye tudod, hogy egy girlanddal egyszerűen meg lehet ölni bárkit? – kérdezte Olly, csak úgy, mintegy mellékesen.
– Csak nem vennéd el a kedvenc unokahúgod életét egy ízetlen, bár rendkívül szórakoztató, tréfa miatt, ráadásul pont karácsony este? – Mira ártatlan szemmel pislogott az unokabátyjára, mire az elnevetett, és megölelte a lányt.
– Dehogy tudnám, te kis Majom – mondta összekócolva a kisebbik Giroud haját.
A girland után hosszas szenvedés árán az égősor is a helyére került – pont akkor fejezték be a munkát, mikor csörgött a kaputelefon. Mira sunyi vigyorral figyelte, ahogyan unokabátyja szeme felcsillan.
– Ne örülj, nem a pasid – vigyorgott rá, mire Olly csak megforgatta a szemét.
– Hidd el, ha Mathieu állna az ajtóban, rá is csapnám, kivéve esetleg, ha a rendelésünket hozza. Mocskosul éhes vagyok – jelentette ki, aztán kicsoszogott a bejárathoz. Míg a csatár a vacsorát intézte, Mira meggyújtott pár karácsony illatú gyertyát, és a konyhában bögrékbe töltötte a forralt bort. A forró italokat tartalmazó tálcát letette a kanapéra, a két, egymásra hajtogatott puha pléd mellé. Pont ekkorra ért vissza Olivier is, kezében két jókora szatyorral, amik feltehetőleg a vacsorájukat tartalmazták.
– Melyik filmekben is állapodtunk meg? – kérdezte Mira, a DVD-kkel telepakolt polc előtt guggolva.
– Harcosok klubja – mindkettőnk örömére, Harry Potter és bölcsek köve – miattad, Gladiátor – miattam.
– Tökéletes lista. Ráadás filmnek a Váratlan szépség vagy a Sötét lovag? – kérdezte Mira, ahogy behozta a tányérokat. Rendben, gyors kaja, de azért a kanapéját nem akarta volna összehamburger-szószozni.
– Mindkettő? – kérdezte Olly, a lány pedig csak elégedetten bólintott. A csatár kipakolta kezdésnek a két hatalmas, klasszikus hamburgert a tányérokra, körbeszórta őket sültkrumplival, ezalatt pedig Mira berakta a Harcosok klubja DVD-t a lejátszóba. Lekapcsolta a nagy villanyt, így csak az izzósor és a gyertyák és a képernyő fénye világította meg a nappalit. Befészkelte magát az unokabátyja mellé, kezébe vette a tányérját, és még mielőtt a film ténylegesen elkezdődött volna, vetett egy pillantást az ablakra. Az utcai lámpák fényében tökéletesen látszódott, hogy odakint hatalmas pelyhekben elkezdett szállingózni a hó. Ez hatalmas mosolyt varázsolt az arcára, és így fordult Olly felé.
– Boldog karácsony!

– Neked is, Mimi! – A lány a csatár vállára hajtotta a fejét, hogy így nézze a filmet, élete első, igazán boldog karácsonyán. Élete első sznobságtól és rosszindulattól mentes karácsonyán. Hamburgerrel. Forralt borral. Harcosok klubjával. És Olivierrel. 

Megjegyzések

  1. Szia!

    Az a helyzet, hogy már karácsonykor írni akartam valamelyik novellához, deee hát nem egészen úgy jött ki a lépés. Azért utólag bepótolom, és úgy döntöttem a Giroud famíliával kezdem a sort, mert valamiért úgy rémlik nekem, hogy ennek az „első részéhez” nem írtam tavaly(előtt?).

    Giroud az én konyhámban is tevékenykedhetne, egy forralt bor most nekem is jól jönne. Bor van is itthon, csak fűszert hozzon hozzá. De igazából végső esetben egy neocitran partiban is benne vagyok, legjobb karácsonyi ital eveeerrr xD

    Tudod, miért jó, hogy elmúlt karácsony? Mert így legalább lehetek az a kötekedő kis köcsög, aki vagyok, és megemlíthetem rögtön a komment elején, hogy bizony, duplán is megértettük, hogy Mira karácsonyfája nem túl magas. Amúgy az arsenalos gömbök menők, lehetne itthon nekem is 1-2, most úgyis az anya mániája, hogy piros-ezüst fánk legyen, abba még pont bele is illene.

    Jajj, Girouchy az örök téma, de hát kár is lenne kihagyni egy ekkora ziccert, meg amúgy is cukik, mikor egymás vérét szívják. Mármint amikor Mira szívja az unokabátyja vérét, mert úgy látom neki nincs nagyon mivel visszavágnia xD

    A hamburgeren kívül egyébként ez egy simán jó karácsony, hol lehet csatlakoznii? Mondjuk ha felajánlom, hogy főzök nekik kaját, bevesznek a családba?

    Ha nem, az sem baj. Attól még tetszett, és boldog karácsonyt így utólag is.

    xo, Liv

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Örülök, hogy azért ideértél. Nem emlékszem már, hogy írtál-e vagy sem, de nem is számít. Egyébként tavaly előtt (vagyis most már tavaly előtt-előtt).

      Nnna azért, egy jobb forralt bort csak nem überel a neocitran xD Ez a kétszer leírt nem túl magas fel se tűnt, de mindjárt kihúzom az egyiket... Na, nagyjából ennyit ér az, ha átolvasom, amit írok xD fogjuk arra, hogy sok volt a pezsgő, amit a közzététel és átolvasás előtt ittam, és ezért maradt benne xD

      Persze, hogy Girouchy az örök téma, Giroud meg nem akar visszavágni mert titkon élvezi, mert tudja, hogy ez az igazság xD

      A hamburger meg régi jól bevett szokás náluk, még akkorról, mikor minden évben meglógtak a nagyfater karácsonyi bulijáról. Szóval ha nem főzöl, hanem hambit csinálsz nekik, szerintem jövőre (vagyis idén) küldik is a meghívót :D

      Örülök, hogy tetszett, és köszönöm, hogy írtál. Boldog karácsonyt, és most már boldog új évet neked is :)

      puszi, D.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

I got what I needed [Azon a nyáron]

Sziasztok! Kicsit megkésve ugyan, de megérkezett a mai adag karácsony is, amiben Renihez és Szabihoz látogattunk, és erre most egy kicsivel több szót fordítanék. Egyrészről lényegesen hosszabb lett, mint terveztem, de egyszerűen ez az a világ, ami még mindig be tud rántani, és csak írom, és írom, és írom. Másrészről borzasztóan élveztem, hogy visszatérhettem Szabiékhoz, és egyébként bajban vagyok, mert nem tudom, hogy ezt hívjam-e még fanfictiönnek. Merthogy annak ellenére, hogy maga az Azon a nyáron Nico Hülkenberg fanficnek indult, ebben a novellában egy fia említés sincs róla, amit talán lesztek, akik sajnáltok, de őszintén remélem, hogy kárpótol majd benneteket Szabi, és a történet során felbukkanó többiek. Még mielőtt zárnám soraim, pár gondolat a címről. Az előző kettőtől eltérően, ennek most nem egy dalcím a címe, mert az istennek nem találtam ideiilőt. Ez a New Found Glory NothingFor Christmascímű dalának a refrénjéből kiragadott félsor. Mellesleg bitangjó nóta, tessék meghallg…

Mindig van más lehetőség [teen wolf]

Sziasztok! Ezen a héten egy Teen Wolf rövidet hoztam – ami egyébként az első ficem a fandomból (aminek kábé két hete vagyok a tagja). Szóval, aki nézte a sorozatot, annak tutira megvan az 5. évad 9. része, az ominózus Scott-Stiles szakítási jelenet, ami kábé kitépte a szívemet – és legszívesebben a villáskulccsal vertem volna értelmet Scottba, de Stiles nem volt olyan agresszív, mint én. Ez a rövid kis szösz azt hivatott bemutatni, hogy Stiles nagyjából hogyan élte meg a szakítást, meg úgy összességében Scott rendkívül durva szavait. (btw nekem ezek ketten így két hét alatt kábé a valahavolt legkedvencebb sorozatos barátaimmá nőtték magukat, just sayin’). Hangulatát tekintve – szerintem – angst. Írás közben meg ezt a remekművet hallgattam főképp. x Teen Wolf x szösz x poszt-5x09 x Sclies!breakup x Stiles Stilinski x angst x 460 szó Mindig van más lehetőség„Képzeld, nem lehetünk mind igazi alfák! Vannak, akiknek hibáznia kell! Vannak, akiknek néha be kell mocskolni a kezüket! Mert vannak, ak…

Szörnyeteg

Sziasztok! Tudom, utoljára karácsonykor volt bármi is a blogon. Tudom, olyan kihalt volt, mint a sivatag, és most sem azért jöttem, hogy ígérgessek (vagy boldog új évet kívánjak, bár azért kívánok). Lesz majd egy bejegyzés a blog sorsáról, ez egészen biztos, de nem tudom megmondani mikor. Egyelőre annyi biztos, hogyha lesz bármim, ami arra érdemes, hogy ide feltöltsem, akkor az felkerül. Egyébként foglalkozok mással – a felhőkastéllyal, a Bosszúval, és igen, a Timeless Timesszal, még ha ebből ti nem is láttok semmit, azért ez így van. De most nem ezért hoztam ezt a posztot, hanem azért, mert most van valamim, ami megérett arra, hogy felkerüljön ide, ráadásul apropója is van – Vivi szülinapja. Szóval ezúton is boldog szülinapot neked, és értelemszerűen ez a novella – szösz – neki vagyon ajánlva, hiszen szülinapos. Meg hát egyébként is, ki másnak ajánlana az ember lánya egy Antoine Griezmann novellát? A cím ne riasszon el, közel sem arról fog szólni, amiről elsőre gondolnád – bár a kép t…