I Won't Be Home For Christmas [Alternatív karácsony]

Kedves olvasóim!

Szeretnék mindannyiótoknak áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánni, és megkezdeni a novellák sorát ezzel az aprósággal itt, amiben egy éppen egy éve megismert szereplőpároshoz, Mira és Oliver Giroudhoz látogatunk. Jó olvasást, az esti vacsorához pedig jó étvágyat mindenkinek! :)

puszi, D.

trigger-warning: súúúlyos cukortúltengés, és fulladásveszélyes fluff-tenger. én szóltam.

I Won’t Be Home For Christmas

Mira Giroud lábán meleg, puha frottírzoknival, arcán széles mosollyal tett-vett a Párizs-széli lakásában. Karácsony este volt, és huszonegy év óta először a lány nem a nagyapja birtokán töltötte, hanem a saját kis lakásában a város szélén. És ez már önmagában óriási boldogsággal töltötte el, és már ez felért volna egy karácsonyi ajándékkal. De Olivier még nagyszerűbbé tette az ünnepet azzal, hogy átbaktatott a lányhoz, és megígérte, hogy segít feldíszíteni a fát, rendelnek kaját, és csapnak egy igazi Giroud-féle filmmaratont.

– Mit mondtak az étterembe, mennyi idő, mire kiszállítják? – kérdezte a nappaliból átkiabálva a konyhában ténykedő unokabátyjának.

– Elvileg fél óra, és itt lesz – sétált be Olly a nappaliba. – Addig befejezzük a fát? – kérdezte a csatár, mire a barnahajú lány lelkes bólogatással felelt, és a nem túl magas karácsonyfához lépett. A mellette levő dobozokból elkezdte a zömmel piros díszeket a nem túl magas, de a lakás méreteihez viszonyítva pont arányos fenyőfára aggatni.

– Sajnálom, hogy Mathieu nem tudott eljönni, ha már Arsenalos karácsonyfát csinálunk – merengett Mira, miközben a fára helyezte a csapat nevével, és logójával díszített, csillogó gömböt.

– Hallod, ezt most fejezd be – jelentette ki a csatár, és igyekezett komoly hangnemet megütni, de a szája sarkában mosoly bujkált.

– Most miért baj az, hogy kedvelem a barátaidat? – értetlenkedett a lány vigyorogva. – Mellesleg meg imádtam volna, ha szemtanúja lehetek Girouchy első közös karácsonyának, de persze megértem, hogy ezt kettesben szeretnétek… – befejezni azonban már nem tudta a mondatot, mert egy hirtelen egy párna repült felé.

– Ugye tudod, hogy egy girlanddal egyszerűen meg lehet ölni bárkit? – kérdezte Olly, csak úgy, mintegy mellékesen.

– Csak nem vennéd el a kedvenc unokahúgod életét egy ízetlen, bár rendkívül szórakoztató, tréfa miatt, ráadásul pont karácsony este? – Mira ártatlan szemmel pislogott az unokabátyjára, mire az elnevetett, és megölelte a lányt.

– Dehogy tudnám, te kis Majom – mondta összekócolva a kisebbik Giroud haját.

A girland után hosszas szenvedés árán az égősor is a helyére került – pont akkor fejezték be a munkát, mikor csörgött a kaputelefon. Mira sunyi vigyorral figyelte, ahogyan unokabátyja szeme felcsillan.

– Ne örülj, nem a pasid – vigyorgott rá, mire Olly csak megforgatta a szemét.

– Hidd el, ha Mathieu állna az ajtóban, rá is csapnám, kivéve esetleg, ha a rendelésünket hozza. Mocskosul éhes vagyok – jelentette ki, aztán kicsoszogott a bejárathoz. Míg a csatár a vacsorát intézte, Mira meggyújtott pár karácsony illatú gyertyát, és a konyhában bögrékbe töltötte a forralt bort. A forró italokat tartalmazó tálcát letette a kanapéra, a két, egymásra hajtogatott puha pléd mellé. Pont ekkorra ért vissza Olivier is, kezében két jókora szatyorral, amik feltehetőleg a vacsorájukat tartalmazták.

– Melyik filmekben is állapodtunk meg? – kérdezte Mira, a DVD-kkel telepakolt polc előtt guggolva.

– Harcosok klubja – mindkettőnk örömére, Harry Potter és bölcsek köve – miattad, Gladiátor – miattam.

– Tökéletes lista. Ráadás filmnek a Váratlan szépség vagy a Sötét lovag? – kérdezte Mira, ahogy behozta a tányérokat. Rendben, gyors kaja, de azért a kanapéját nem akarta volna összehamburger-szószozni.

– Mindkettő? – kérdezte Olly, a lány pedig csak elégedetten bólintott. A csatár kipakolta kezdésnek a két hatalmas, klasszikus hamburgert a tányérokra, körbeszórta őket sültkrumplival, ezalatt pedig Mira berakta a Harcosok klubja DVD-t a lejátszóba. Lekapcsolta a nagy villanyt, így csak az izzósor és a gyertyák és a képernyő fénye világította meg a nappalit. Befészkelte magát az unokabátyja mellé, kezébe vette a tányérját, és még mielőtt a film ténylegesen elkezdődött volna, vetett egy pillantást az ablakra. Az utcai lámpák fényében tökéletesen látszódott, hogy odakint hatalmas pelyhekben elkezdett szállingózni a hó. Ez hatalmas mosolyt varázsolt az arcára, és így fordult Olly felé.

– Boldog karácsony!

– Neked is, Mimi! – A lány a csatár vállára hajtotta a fejét, hogy így nézze a filmet, élete első, igazán boldog karácsonyán. Élete első sznobságtól és rosszindulattól mentes karácsonyán. Hamburgerrel. Forralt borral. Harcosok klubjával. És Olivierrel.