Ugrás a fő tartalomra

részlet

Sziasztok!
Ahogy ígértem, itt a heti részlet, egy olyan részből, amit nagyon-nagyon szerettem írni. És ami már eléggé a történet vége felé van. Sok minden nem derül ki belőle, de talán az adott szituációt hitelesen ábrázolja. És talán egy kicsit szórakoztató is :D
Végeztem minden vizsgámmal - és négyes lett a marketing. NÉGYES LETT A MARKETING - szóval most már gőzerővel tudok az AN-re koncentrálni. (Amint megírtam a felhőkastélyra az Aranylabdás cikket, és megnéztem a 2005-ös BL döntőt). De csak hogy ne higgyétek, hogy a vizsgaidőszakban lazsáltam - mert nem így volt -, vasárnap, ha minden jól megy, érkezik valami meglepi. Szóval beleugrottunk a tutiba, mert most már igyekszem majd tartani magamat, ha nem is a szerda-vasárnap rendszerhez, bár egy ideig talán az is mehet még, de heti egyszer mindenképp jelentkezem. És remélem hamarosan az Azon a nyáron is elkészül, mert már tényleg nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre. És ha már Azon a nyáron, akkor jöjjön is a részlet. Benyomásokat, véleményeket, észrevételeket, mint mindig, most is szívesen fogadok. És itt ragadnám meg a lehetőséget arra, hogy köszönetet mondjak a a pipáékért és az eddigi kommentekért, illetve hogy köszöntsem az új feliratkozókat. Most pedig abbahagyom a dumát, élvezzétek a részletet :)



– Baszd meg spori, hülye vagy? Vagy anyádat tán rigó baszta, hogy így fütyülsz? – kiabált Jani, aki egy kicsit tántorgott már. Az elfogyasztott sörmennyiség, a hirtelen felugrás, és az izgalmak megtették a hatásukat, de nem aggódtam érte túlzottan. Tudtam, hogy Jani holnap nem fog emlékezni a csapatát ma ért sérelmekre, és senki nem is fogja emlékeztetni, ugyanis mindig egy kozmetikázott verziót kapott a meccsekből – kivéve, ha nagyon sokgólos győzelmet aratott a Nyék.
Jani üvöltözéséhez többen becsatlakoztak, én csak a kezdeti felhördülésnek voltam részese egyelőre. Persze sértetten ültem vissza a padra, mert ha a csapatom bántották, az olyan volt, mintha engem bántottak volna.
– Hé, Rena! Meccs után megint nekimész a sporinak? – kérdezte Szabi röhögve, és lelkesen csatlakozott hozzá az egész társaság. Nico mellettem értetlenül pislogott, mivel Szabi a kérdését magyarul tette fel. Összeszorított szájjal, és szikrázó szemekkel méregettem a nyéki fiút, aki lelkesen ecsetelni kezdte a sztorit Nicónak – immár angolul.
– Volt egy meccs tavaly ősszel, ahol kikapott a csapatunk, Renát meg meccs végén úgy kellett lefogni, hogy ne menjen neki a sporinak. Nehezen viseli a vereséget, szegény. Azt képzeld el, hogy ő – itt Szabi Janira mutatott, akinek éppen sűrű ráncokba szaladt a homloka a pályán látottak hatására – volt az, aki megállította Renát, és nem engedte, hogy bántalmazza a játékvezetőt. – Mondandója végére Szabi már hangosan nevetett, és Nico arcán is széles vigyor ült.
– Az egy egyszeri alkalom volt, ráadásul csúnya meccs volt, és a bíró is hülye volt, ti meg végig itattatok – morogtam Szabinak angolul, csak hogy Nico is értse a mentegetőzésem.
– Ó, Kicsi, nem kellett téged itatni, magadtól is ittál, mint a kisangyal – röhögött fel Szabi. Direkt magyarul mondta, és nem is terveztem lefordítani Nicónak. Piszkos kis műhelytitkok voltak ezek, amiket nem szívesen engedtem felszínre bukkanni, noha hozzátartoztak az életemhez, és végülis valahol szeretettel tekintettem ezekre az emlékekre. Valahol jó mélyen.
– Te, Reni – fordult felém Nico zavart tekintettel. A pályán a spori éppen megint a nyéki játékosokkal osztozkodott valamiért, amit  el sem követtek.
– Egy pillanat – mosolyogtam Nicóra, majd a pálya felé fordultam, és a korlátra támaszkodtam. – Egy hónapig ingyen pizzát ígértek Ercsiben, mi, te gyökér?! – kiáltottam a pályára, mire Jani bősz egyetértéssel kezdte skandálni, hogy “bundás spori”. Nevetve ültem vissza Nico mellé, de közben azért fél szemmel figyeltem, hogy a játékvezető végül hosszas huzavona után a mi csapatunknak ad szabadrúgást.
– Ez a bíró milyen szabályok alapján vezet? Merthogy nem úgy, ahogy kéne, az egész biztos – fejtette ki Nico bölcsen, mire felnevettem.


u.i.: Kitartást mindenkinek, akinek még hátra van a félév végi hajtás vagy a vizsgaidőszak fennmaradó része! :)

Megjegyzések

  1. Ennek a részletnek a bevezetőjéhez elfelejtettem két hete belinkelni egy képet, hát most pótolom: https://dailymagyar.files.wordpress.com/2014/01/1545815_443307762462009_257325609_n.jpg xD
    én is abbahagyom a dumát, mert biztos nagyon izgi sorra olvasgatni a hülyeségeimet minden részletnél :D még Massához tartozom, de azt majd máskor pótolom, mert ahhoz egy nagyon komoly, dicshimnuszokat tartalmazó értelmes kommentet tervezek írni, és azt hiszem, az nem fog menni a két napja tartó 2 Broke Girls maraton közepette. :D
    sziaaa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezer köszönet a képért xD majd tavasszal én linkelem neked, jó? xD
      Én itt kezdtem a válaszolgatást, szóval igen nagyon izgi :D amúgy tényleg :DD Jólvan, Massa megvár :DD
      köszi hogy írtál :D
      sziaa

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egyedül [Destiel]

Sziasztok! Bár tudom, azt ígértem, legközelebb SP jön már – és tudom, hogy amúgy már azt se hiszitek el, amit kérdezek –, de a következő már tényleg az lesz, de ez közbejött, mert… Nem tudtam elmenni az Odaát 10. évadának eleje mellett, és tegnap a vonaton félig-meddig megszületett ez, a lentebb linkelt zenét hallgatva. Szóval megszületett ez, és már mondom is a részleteket, előtte meg csak annyit, hogy ne utáljatok. Légyszi. x Supernatural, 10. évad körül x angst x szösz, 767 szó x démon!Dean x slash, Destiel x ajánlott zene Egyedül „Egyedül születünk, egyedül élünk, egyedül halunk meg. Csak a barátság és a szerelem keltheti azt a röpke és mulandó illúziót, hogy nem vagyunk egyedül.” /Orson Welles/ Castiel haldoklott. Erőtlenül és gyengén feküdt a lepukkant motelszoba sötét és piszkos sarkában, az omladozó vakolat mellett. Az angyali ereje fogytán volt, olyannyira, hogy tudta, nem hogy napjai, talán órái sincsenek hátra. Nyugtalan volt, és félt. Nem attól,

Szörnyeteg

Sziasztok! Tudom, utoljára karácsonykor volt bármi is a blogon. Tudom, olyan kihalt volt, mint a sivatag, és most sem azért jöttem, hogy ígérgessek (vagy boldog új évet kívánjak, bár azért kívánok). Lesz majd egy bejegyzés a blog sorsáról, ez egészen biztos, de nem tudom megmondani mikor. Egyelőre annyi biztos, hogyha lesz bármim, ami arra érdemes, hogy ide feltöltsem, akkor az felkerül. Egyébként foglalkozok mással – a felhőkastélly al, a Bosszú val, és igen, a Timeless Times szal, még ha ebből ti nem is láttok semmit, azért ez így van. De most nem ezért hoztam ezt a posztot, hanem azért, mert most van valamim, ami megérett arra, hogy felkerüljön ide, ráadásul apropója is van – Vivi szülinapja. Szóval ezúton is boldog szülinapot neked , és értelemszerűen ez a novella – szösz – neki vagyon ajánlva, hiszen szülinapos. Meg hát egyébként is, ki másnak ajánlana az ember lánya egy Antoine Griezmann novellát? A cím ne riasszon el, közel sem arról fog szólni, amiről elsőre gondolnád –

Dalban mondom el

Sziasztok! Eredetileg úgy terveztem, hogy a Látszat után egyből kezdem majd az Azon a nyáront, de aztán... Ember tervez... Eredetileg olyan tervem is volt, hogy csak akkor kezdem el feltölteni az AN-t, ha teljesen kész, de hát ez sem igaz, mindenesetre az első hét, és az utolsó három fejezet megvan a közepéből még hiányzik kicsi, de mostanában csak az Azon a nyáronnal foglalkozok. Meg ezzel , de csak azért, mert ez gonosz Szczesny nem hagyott nyugodni, állandóan szembejöttek a zongorás videói (nem is tudom, kinek köszönhetően... :D), úgyhogy kénytelen voltam írni valamit. De közben szorgalmasan írogattam, írogatom az AN-t is, és jövő héten már tényleg az következik. Az első fejezet, mi már le is vagyon bétázva, és Livi is áldását adta rá. A zenéket tényleg ajánlom, de persze mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy hallgatja-e vagy sem, de van közük a történethez. És a bejegyzési végi videókat is meleg szívvel ajánlom mindenki figyelmébe. :P Azt hiszem, mást most nem akartam mondani