Ugrás a fő tartalomra

Azon a nyáron #00

Sziasztok!
Ahogy ígértem, meg is érkezett az Azon a nyáron Előhangja. Ne gondoljatok sokra, nagyon rövidke, 250 szó csupán - tényleg csak egy előhang, egy felvezetés a történethez. Nem véletlenül nem hívom őt prológusnak - nemes egyszerűséggel azért, mert nem az. Idén már egészen biztosan nem érkezik meg az első fejezet, de mondjuk egyezzünk meg abban, hogy január első hetében. Megpróbálom idén befejezni, hogy átküldhessem Livinek. De azt vegyétek számításba, hogy nekem is és neki is - főleg neki - zsúfolt a januárja vizsgák terén. 

De most felkerül ennek a bejegyzésnek a végére egy kis meglepi, és a Tartalom menüpontban megtaláljátok az Azon a nyáron leírását, a fontosabb szereplőket, és a borítóját. Az első fejezettel kapcsolatban pedig arra kérlek Titeket, hogy várjatok türelemmel. Ha pedig úgy érzem, hogy nagyon megcsúszok, akkor hozok valami régit - tudom, tudom, azt valószínűleg már olvastátok, de...

Szóval én ezzel a bejegyzéssel kívánok nagyon boldog és békés karácsnyi ünnepeket és boldog, sikerekben gazdag új évet minden olvasómnak! :)

Előhang

Azt mondják, hogy a szerelmet az ember vagy érzi az első találkozásnál, vagy nem, és hogy ha nincs meg elsőre a szikra, akkor már nem is lesz… Ez a világ legnagyobb ostobasága! A szerelem kialakul – a kölcsönös ismeretségből, az egymásba vetett bizalomból, a másik feltétel nélküli szeretetéből, tiszteletéből. Ha kitárulkozunk előtte, ha megmutatjuk neki a legsötétebb titkainkat, ha beavatjuk a múltunk legrútabb eseményeibe. Ha beengedjük a komfortzónánkba, ha természetessé válik a jelenléte, ha a lényünk egy kiszakíthatatlan részévé válik.
Néha olyannyira érezni akarjuk ezt az érzést, hogy mindenhova belelátjuk. Néha rossz emberben keressük a másik felünket és szentül hisszük, hogy ő lesz az igazi. Aztán idővel rájövünk, hogy igazából végig tévúton jártunk. Realizáljuk, hogy megint nem a megfelelő személyt találtuk meg. Megértjük a jeleket, rájövünk, hogy rossz helyen keresgéltünk, és folytatjuk a kutatást. Aztán lassan ráébredünk, hogy nem kell keresni, mert a biztonság, a megbecsülés, a szerelem lehetősége végig ott volt a közvetlen közelünkben.
Én becsvágyó voltam és az otthonomtól messze kerestem a szerelmet, sokadszorra is. Kétségbeesetten hajszoltam azért, hogy végre érezzem, hogy végre szeressenek, és viszontszeressek, de ismét csalódás lett a vége. Mígnem a nap végén aztán onnan érkezett a szerelem, ahonnan a legkevésbé sem számítottam rá, akkor, amikor már feladtam a reményt. Tudván tudta, hogy mit vesz a nyakába, akkor, amikor a kezemért nyúlt, és mégsem visszakozott egy másodperce sem, mikor dönteni kellett. Ott volt, és segített. Bízott és biztatott. Hitt. Megbecsült. Szeretett.
Minden azon a nyáron történt. Amikor megismertem Őt. Amikor először lettem szerelmes.

Megjegyzések

  1. Hellóka! :D
    Most kihasználom, hogy lehetek megint első kommentelő, viszont sok mindent nem tudok elmondani, csak azt, hogy TECCETKÖVIT!!! ♥♥
    A trailer menő, a szereplős oldal szintén, jöhetnek a fejezetek!
    Boldog karácsonyt mégegyszer :D
    xoxo, L.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa! :D
      A kövi már íródik, vagyis az első fejezet már kész, csak ugye akkor kezdem majd el felrakni, ha kész az egész, ami viszont kicsit odébb van, hála egy szörnyen kékszemű majomnak >< :D Bár gondolom te ezt annyira nagyon nem bánod :DD
      Ésésés örülök, hogy tetszenek, de a Nicós gifet akkor is kicserélem majd, csak üljek le a gyűjteményem elé :P
      Neked is boldog karácsonyt még egyszer :) ♥
      puszi, D.

      Törlés
  2. Sziaaa!
    Ezer bocsánat (tényleg), hogy nem írtam hamarabb, vagyis akkor, amikorra ígértem, de rossz volt a netem :( Pedig tényleg akartam.
    De mindkét írásodat elolvastam már hamarabb, csak mindig este volt, aztán nulla agyam volt értelmes mondatok megfogalmazásához, szóval nagyjából olyan kommentet kaptál volna tőlem hogy: ááááíááezdejóvolt HOZZÁLGYORSANMÁSIKAT. ezt meg nem akartam :D
    Szóval, egybe írok mindkettőről, mármint egy komiba, ha íííígy nem baj.
    A You drive (me) crazy fantasztikusan jó volt:D Én nem ismertem ezt a sztorit, mármint hogy Reus jogsi nélkül furikázot, de... tejóég ez nagyon durva :DDD
    Olyanokat nevettem a történet ovlasása közben, hogy el se hiszed :DD már Justin Bieber maga kiakasztott (és naná, hogy egész végig a baby baby baby ooooh ment a fejemben, bleeh), meg ahogy elképzeltem hogy ez a pasi biebert énekelget a kocsiban :D és megzavarta az idilli jelenetet a rendőrnő:DD és ez az egész szituáció, hogy azt se tudta konkrétan, hogy mi a jogosítvány, meg mire jó és minek kell :DD kész:D "– Tudom a neved. Az előbb állítottam ki rá egy tizenötezer eurós számlát – felelte a rendőrnő halványan elmosolyodva. " ez volt a kedvenc mondatom, mellesleg :DDD és azért szurkoltam neki, hogy legalább a rendőrnőt sikerüljön felszednie!
    na, ennyi, mielőtt még kiakasztanám a ":DDD"-számlálót. de tényleg zseniális volt:D
    na és az azon a nyáron....*.*
    stílusosan ÍGY https://31.media.tumblr.com/0f90fba2ba83444dc022caebf91508f2/tumblr_nbwydodiGi1sd61t2o5_250.gif éreztem magam, amikor emgláttam, hogy van fent előhang :D na jó még vidámabb voltam és tapsikoltam, de most csak ezt találtam.:(
    túl sokat nem tudok hozzáfűzni, csak azt, hogy nagyon szeretem már az előhangot is, nagyon várom a történetet, de ezt már sokszor mondtam. :D és hülkenberg *.*
    puszii
    Dorililien

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaaa!
      Semmi baj (tényleg). Köszönöm, hogy egyáltalán írsz, nem számít, mikor :) És dehogy baj, hogy egybe írsz, ismétlem, köszönöm, hogy egyáltalán írsz :)
      Nem hallottad? Pedig komolyan minden ezzel volt tele, hogy a kis majom úgy gondolta, hogy neki nincs szüksége arra, hogy letegye a vizsgát... xDD
      Aaannyira örülök, hogy nem csak szerintem lett vicces a novella, hogy el sem hiszed, hiszitek *-* :D Ez a pasi közveszélyes JB-rajongó hírében áll, szóval szerintem tuti, hogy énekelgeti is a kocsiban :D
      Nekem is az volt amúgy az egyik kedvenc mondatom - már ha lehet ilyet kinevezni egy saját történetemből... :D - szóval pacsi :D Rendőrnéni felszedése a fantáziádra van bízva :D
      Óóóóó ez a gif *-* :D A történet lehet, hogy mégsem egészen akkor jön, amikorra ígérgettem, de csak most jöttem rá, hogy mennyi minden hiányzik még belőle, viszont cserébe azt tudom felajánlani, hogy olyan 10 fejezet körül biztosan lesz. De valószínűleg január végére csak. Viszont ha minden úgy megy, ahogy én akarom, akkor addigra nagyon sok mindennel elkészülök majd.. :D Viszont lehet, hogy amíg nem jön az AN, minden héten hozok belőle valami kis részletkét, de erről majd még írok egy bejegyzést, még alszok rá egyet :D
      Úúúgy örülök neki, hogy ennyire várod már a történetet *-* :D
      Nagyon köszönöm, hogy írtál :)
      puszii, D.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egyedül [Destiel]

Sziasztok! Bár tudom, azt ígértem, legközelebb SP jön már – és tudom, hogy amúgy már azt se hiszitek el, amit kérdezek –, de a következő már tényleg az lesz, de ez közbejött, mert… Nem tudtam elmenni az Odaát 10. évadának eleje mellett, és tegnap a vonaton félig-meddig megszületett ez, a lentebb linkelt zenét hallgatva. Szóval megszületett ez, és már mondom is a részleteket, előtte meg csak annyit, hogy ne utáljatok. Légyszi. x Supernatural, 10. évad körül x angst x szösz, 767 szó x démon!Dean x slash, Destiel x ajánlott zene Egyedül „Egyedül születünk, egyedül élünk, egyedül halunk meg. Csak a barátság és a szerelem keltheti azt a röpke és mulandó illúziót, hogy nem vagyunk egyedül.” /Orson Welles/ Castiel haldoklott. Erőtlenül és gyengén feküdt a lepukkant motelszoba sötét és piszkos sarkában, az omladozó vakolat mellett. Az angyali ereje fogytán volt, olyannyira, hogy tudta, nem hogy napjai, talán órái sincsenek hátra. Nyugtalan volt, és félt. Nem attól,

Szörnyeteg

Sziasztok! Tudom, utoljára karácsonykor volt bármi is a blogon. Tudom, olyan kihalt volt, mint a sivatag, és most sem azért jöttem, hogy ígérgessek (vagy boldog új évet kívánjak, bár azért kívánok). Lesz majd egy bejegyzés a blog sorsáról, ez egészen biztos, de nem tudom megmondani mikor. Egyelőre annyi biztos, hogyha lesz bármim, ami arra érdemes, hogy ide feltöltsem, akkor az felkerül. Egyébként foglalkozok mással – a felhőkastélly al, a Bosszú val, és igen, a Timeless Times szal, még ha ebből ti nem is láttok semmit, azért ez így van. De most nem ezért hoztam ezt a posztot, hanem azért, mert most van valamim, ami megérett arra, hogy felkerüljön ide, ráadásul apropója is van – Vivi szülinapja. Szóval ezúton is boldog szülinapot neked , és értelemszerűen ez a novella – szösz – neki vagyon ajánlva, hiszen szülinapos. Meg hát egyébként is, ki másnak ajánlana az ember lánya egy Antoine Griezmann novellát? A cím ne riasszon el, közel sem arról fog szólni, amiről elsőre gondolnád –

Dalban mondom el

Sziasztok! Eredetileg úgy terveztem, hogy a Látszat után egyből kezdem majd az Azon a nyáront, de aztán... Ember tervez... Eredetileg olyan tervem is volt, hogy csak akkor kezdem el feltölteni az AN-t, ha teljesen kész, de hát ez sem igaz, mindenesetre az első hét, és az utolsó három fejezet megvan a közepéből még hiányzik kicsi, de mostanában csak az Azon a nyáronnal foglalkozok. Meg ezzel , de csak azért, mert ez gonosz Szczesny nem hagyott nyugodni, állandóan szembejöttek a zongorás videói (nem is tudom, kinek köszönhetően... :D), úgyhogy kénytelen voltam írni valamit. De közben szorgalmasan írogattam, írogatom az AN-t is, és jövő héten már tényleg az következik. Az első fejezet, mi már le is vagyon bétázva, és Livi is áldását adta rá. A zenéket tényleg ajánlom, de persze mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy hallgatja-e vagy sem, de van közük a történethez. És a bejegyzési végi videókat is meleg szívvel ajánlom mindenki figyelmébe. :P Azt hiszem, mást most nem akartam mondani