Sziasztok!
Nem, sajnos még mindig semmi érdemlegeset nem hoztam nektek, csak egy pár infót. Kezdjük azzal, hogy nagyon-nagyon hálás vagyok nektek, amiért beszavaztátok a Nyári záport a következő fordulóba, ráadásul első helyen jutva tovább. A második forduló úgyszint szavazós, úgyhogy ismét arra kell kérjelek Titeket, hogy amennyiben úgy gondoljátok, megérdemlem, akkor nyomjatok egy szavazatot a Nyári záporra - a harmadik csoportba sorsolták. Ezen a linken tudtok szavazni:
De cserébe, egyrészt, hogy lássátok, én sem lazsálok, másrészt, hogy megköszönjem az előző szavazatokat - tényleg el sem hiszem azt a 37 voksot - hoztam egy kis részletet a készülő Azon a nyáronból. Ez a darabka a közepe felé van, és túl sok minden nem is derül ki belőle, de nekem ez egy szívemhez közel álló szelete a történetnek. Egyébként talán hosszabb lesz a történet, mint terveztem, négy-öt fejezet biztos, bár egyelőre csak három fejezetig van beosztva, a többi majd adja magát. Viszont ha kész lesz - és Livi lebétázza nekem, és áldását adja rá, amit előre is köszönök neki - akkor hetente lesznek részek, nagyjából két hónapig. Az alatt pedig talán be is tudom majd fejezni két novellámat. De most térjünk a részletre, remélem tetszeni fog! :)
"– Szia, Szabi! – Jó kedélyűen szóltam a telefonomba, mit sem törődve a kijelzőn mutatott idővel.
– Tudod, hogy imádlak Kicsi, de tudsz róla, hogy fél egy van? – A srác hangja rekedtes volt, némileg álmosan csengett.
– Ó, bocsi. Felkeltettelek? Nem akartam, csak azt hittem, érdekel, hogy milyen volt a randim – szélesen vigyorogtam, noha tudtam, hogy Szabi nem láthatja – talán pont ezért. Tudtam, hogy az oldalát már félig kifúrta a kíváncsiság, de abban is szinte biztos voltam, hogy ha neki mesélnék Nicóról, akkor pletykásság ide, pletykásság oda, nem adná tovább senkinek – ezért hívtam őt.
A tettetett ártatlanságomra először csak valami artikulálatlan morgást adott válaszul, majd lefordította magyarra is: – Hogy a viharba ne érdekelne, de Rena. Én holnap fél hétkor kezdek kinn a Szamosiban.
– Ó, tényleg! – Némileg elkeseredtem, mert ez valóban kiment a fejemből. Természetesnek vettem azt, hogy azzal, hogy én eljöttem a loviból szabira, mindenki más is így tett. – Pedig gondoltam átugorhatnál, és akkor elmesélnék mindent… – Igyekeztem olyan hangsúllyal mondani, hogy Szabi érezze, hogy bár úgy adom elő a dolgot, mintha neki tennék szívességet, valójában az én lelki világom ápolásáról lenne szó.
– Rena… – kezdett bele hosszan elnyújtva a kizárólag általa használt becenevem, és halkan felnyögve. Tudtam, hogy mit jelent ez – akar segíteni, és legszívesebben segítene, de nem fér bele az idejébe.
– Jól van, semmi gond, majd akkor másodkézből kapod meg az infót – próbáltam elbagatellizálni a dolgot, de elég hiteltelenre sikeredett.
– Ha Nyéken lennél, mondanám, hogy gyere át, de így…
– Figyelj, Szabi… Holnap nem akarsz értem jönni Mogyoródra, a Ringre? – Mindennél jobban akartam, hogy valakivel beszélhessek Nicóról, és erre pillanatnyilag anya mellett Szabi tűnt a legalkalmasabbnak. Mert anya, bár meghallgatott, de mindig azt mondta, hogy úgy döntsek, hogy nekem jó legyen. Csak épp fogalmam sem volt arról, hogy nekem hogyan lenne jó. Ráadásul Szabival a nyáron nagyon sokat beszélgettünk, róla, rólam, arról, hogy mennyire egyedül, sőt magányosan érzem magamat, és ő megértett, mert hasonló cipőben járt. De hogyan mondhatná az ember azt, a saját anyjának, hogy egyedül érzi magát? Végtére is, az valami olyasmi üzenet lenne, hogy „rossz munkát végeztél”.
– Mikor végzel? – kérdezte sóhajtva, és ezért az egy kérdésért mérhetetlenül hálás voltam neki. Megkönnyebbültem.
– Öt körül, legyen fél hat.
– És utána mi a program? – érdeklődte.
– Elmegyünk hozzánk, és elmesélem az egész sztorit a legelejétől – ajánlottam.
– Ötleted szívet melengető, de kérlek, kalkuláld bele, hogy nekem még vissza kell érnem Nyékre. – Egészen meglepett, hogy félkómásan, hajnalban ilyen összetett mondatokat képes összerakni.
– Tudom, hogy szombaton szabadnapos vagy, szóval nem kell visszaérned Nyékre – mosolyodtam el. – Itt alhatsz, hely van bőven.
– Ó, Kicsi, ha én egy csajnál alszok, akkor én ott nem alszok. – Nem láttam, de egészen nagy összegben le mertem volna fogadni, hogy Szabi arcán az a fajta kaján vigyor ül, ami olyankor szokott, mikor az aktuális hódításairól mesél."
nyááááááááááááááááááááááááááááá *__*
VálaszTörlésazt hiszem ezzel mindent elmondtam
úgy körülbelül napra órára és másodpercre pontosan mikor rakod fel az első részt?:DD
Úgy örülök a lelkesedésedneeeek *-* :D
Törlésszívem szerint most rögtön nekiállnék írni, csak az a fránya növényélettan és a fotoszintézis még várnak rám, de jövőhéten semmi zh nem lesz, úgy néz ki, szóval akkor majd próbálok sokat írni :D
Nem mondok dátumot, mert úgyse tudnám tartani magamat (és utálok határidőre dolgozni :D), de most már hamarosan. :) És tudom, hogy ez nem túl közeli, de még idén mindenképp. Karácsony előtt, ez így egy elfogadható időpont? :D Aztán ha kész vagyok, és Livi ráteszi a kezét, akkor majd mondok konkrétumokat :D
na jóóó, ez talán egész közeli és elfogadható időpont!:D de tényleg nagyon szívesen olvasnám már, de egyébként én se szeretek határidőre írni, meg ha határidőre is írok, igazából akkor sem tartom be. szóval megértelek :DD
VálaszTörlésde akkor is nyááááááááááá*_* :DDDD