Ugrás a fő tartalomra

Summer paradise

Amikor Martina és Zita belevetették magukat Budapest fővárosába, hogy zenéljenek kicsit, meg sem fordult a fejükben, hogy esetleg összefuthatnak a Simple Plannel. Aztán a dolog végül mégis így alakult, az események egymást követik, és csak arra kapják fel a fejük, hogy mindketten vígan - vagy nem annyira vígan - írhatnák a közösségi oldaluk kapcsolati címkéjébe, hogy bonyolult - méghozzá nagyon. A komplett Simple Plan után az All Time Low, majd nem sokkal később a 5 Seconds of Summer is betáncol az életükbe, valóra váltva az álmaikat, és megnehezítve az életüket. Pedig ők tényleg nem akartak mást, csak fesztiválozni egyet, és mégis, mennyi minden történhet néhány nap leforgása alatt...


cím: Summer Paradise
műfaj: FANfiction / real person fanfic - kisregény
figyelmeztetések: durva nyelvezet, OOC karakterek, AU, FANfiction - nagyon fan, ezt kéretik figyelembe venni. És egy szavát se vegyétek komolyan... Ez... tényleg csak fanfic. Egy mi lenne ha... kezdetű mondat továbbgondolása...
korhatár: 16+
hossz: 20230 szó
állapot: folyamatban
zenék: Yotube lejátszási - igen, jól látjátok, készült egy lejátszási lista, amihez folyamatosan adogatom hozzá a történetben akár csak említés szintjén is megjelenő dalokat. Nem várom el, hogy bárki végighallgassa, de ha netán olvasás közben egy számot nem tudsz hova tenni, akkor itt egy helyen megtalálod mindet. És igen pöpec kis számok is akadnak rajta, szóval érdemes nézegetni :) ((én igazából mindent szeretek, ami rajta van, és nem, véééletlen sem az a célom ezzel a történettel, hogy bárki torkán lenyomjam a zenei ízlésem. Meg se fordult a fejemben.))

fejezetek
1. Meet you there
2. Backseat serenade
3. Return the favor
4. Everybody talks
5. Vicious love
6. Endless Summer
7. Rock Show
8. Riptide
9. Here's to us
10. Just tonight

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Dalban mondom el

Sziasztok! Eredetileg úgy terveztem, hogy a Látszat után egyből kezdem majd az Azon a nyáront, de aztán... Ember tervez... Eredetileg olyan tervem is volt, hogy csak akkor kezdem el feltölteni az AN-t, ha teljesen kész, de hát ez sem igaz, mindenesetre az első hét, és az utolsó három fejezet megvan a közepéből még hiányzik kicsi, de mostanában csak az Azon a nyáronnal foglalkozok. Meg ezzel , de csak azért, mert ez gonosz Szczesny nem hagyott nyugodni, állandóan szembejöttek a zongorás videói (nem is tudom, kinek köszönhetően... :D), úgyhogy kénytelen voltam írni valamit. De közben szorgalmasan írogattam, írogatom az AN-t is, és jövő héten már tényleg az következik. Az első fejezet, mi már le is vagyon bétázva, és Livi is áldását adta rá. A zenéket tényleg ajánlom, de persze mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy hallgatja-e vagy sem, de van közük a történethez. És a bejegyzési végi videókat is meleg szívvel ajánlom mindenki figyelmébe. :P Azt hiszem, mást most nem akartam mondani...

Get lost and drive forever with u

Egy Ashton Irwin novella, aminek nagyon nem így terveztem a végét, de a szereplők nem bírtak magukkal. Nevermind... Oka van annak, hogy ilyenkor pakolom fel, és ez nem más, mint   Livi szülinapja  - szóval   Nagyon boldog szülinapot!   Remélem tetszik majd ^_^ Get lost and drive forever with u Az Új-Dél-Walesi országúton meglehetősen kevés autó volt, de egy 2003-as, piros Holden Commodore megállíthatatlanul rótta az aszfaltot. A lehúzott ablakokon bevágott a huzat, de a sofőr, és az anyósülésen ülő utasa a legkevésbé sem bánta – még így, hét órához közelítve sem akart enyhülni a rekkenő hőség. A rádióból egy aktuális popslágerben vonyított egy harmincnapos énekesnő-jelölt arról, hogy mennyire fájdalmas a szerelem. – Feltűnt már, hogy ezek a számok mind ugyanarról szólnak? – kérdezte az anyósülésen ülő, szőkésbarna hajú lány. Egyik lábát maga alá húzva féloldalasan elfordult a volán mögött ülő barátja felé, már amennyire a biztonsági öv engedte. Zöld szeme...

Szörnyeteg

Sziasztok! Tudom, utoljára karácsonykor volt bármi is a blogon. Tudom, olyan kihalt volt, mint a sivatag, és most sem azért jöttem, hogy ígérgessek (vagy boldog új évet kívánjak, bár azért kívánok). Lesz majd egy bejegyzés a blog sorsáról, ez egészen biztos, de nem tudom megmondani mikor. Egyelőre annyi biztos, hogyha lesz bármim, ami arra érdemes, hogy ide feltöltsem, akkor az felkerül. Egyébként foglalkozok mással – a felhőkastélly al, a Bosszú val, és igen, a Timeless Times szal, még ha ebből ti nem is láttok semmit, azért ez így van. De most nem ezért hoztam ezt a posztot, hanem azért, mert most van valamim, ami megérett arra, hogy felkerüljön ide, ráadásul apropója is van – Vivi szülinapja. Szóval ezúton is boldog szülinapot neked , és értelemszerűen ez a novella – szösz – neki vagyon ajánlva, hiszen szülinapos. Meg hát egyébként is, ki másnak ajánlana az ember lánya egy Antoine Griezmann novellát? A cím ne riasszon el, közel sem arról fog szólni, amiről elsőre gondolnád – ...