Ugrás a fő tartalomra

A látszat néha csal

Kép
Szerző: Nagy Dorka
Sophia Gonzalez menekül Sevillából, menekül a múltja elől. Minden vágya az, hogy a lehető legmesszebbre kerülhessen Spanyolországtól, de ehhez pénz kell, ahhoz pedig az, hogy lealacsonyodjon egy olyan szintre, amelytől mindig is a rosszullét kerülgette. Ahhoz, hogy végre lezárhassa mindazt, ami vele történt embereken, életeken és karriereken kell átgázolnia. És bár az elhatározása nagy, nem tudja, hogy vajon lesz-e benne elég kitartás és erő, hogy véghezvigye azt, amiért Madridba került, és ha véghez is viszi, képes lesz-e utána tükörbe nézni.
Nem minden az, aminek látszik. Néha, az emberek nem a valós énjüket mutatják, csak azért, hogy önmagukat védjék. 

Cím: A látszat néha csal
Műfaj: fanfiction / real person fanfiction - novella
Korhatár: 14+
Hossz: 6692 szó / 22 A/4-es oldal (másfeles sorközzel, részekre tagolva)
Állapot: befejezett

Fejezetek

Szereplők
név: Sophia "Sophie" Gonzalez / Vanessa "Nessie" Calderon
születési idő: 1989. április 16.
ő mondta: "A látszat néha csal, és néha a dolgok mögé kell nézni ahhoz, hogy tiszta képet kapjunk."

név: Sergio "Sese" Ramos
születési idő: 1986. március 30.
ő mondta: "Vannak dolgok, amiket egyszerűen csak el kell fogadnod. És onnan tudod, hogy elfogadtad, hogy tovább tudsz lépni."

név: Iker Casillas
születési idő: 1981. május 20.
ő mondta: "Eddig képzelt elvárásoknak próbáltál megfelelni, és derekasan helytálltál. De itt az idő, hogy tényleg szembenézz a múltaddal, amit Spanyolországban hagytál."
név: Cristiano "Cris" Ronaldo dos Santos Aveiro
születési idő: 1985. február 5.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Get lost and drive forever with u

Szerző: Nagy Dorka
Egy Ashton Irwin novella, aminek nagyon nem így terveztem a végét, de a szereplők nem bírtak magukkal. Nevermind... Oka van annak, hogy ilyenkor pakolom fel, és ez nem más, mint   Livi szülinapja  - szóval   Nagyon boldog szülinapot!   Remélem tetszik majd ^_^ Get lost and drive forever with u Az Új-Dél-Walesi országúton meglehetősen kevés autó volt, de egy 2003-as, piros Holden Commodore megállíthatatlanul rótta az aszfaltot. A lehúzott ablakokon bevágott a huzat, de a sofőr, és az anyósülésen ülő utasa a legkevésbé sem bánta – még így, hét órához közelítve sem akart enyhülni a rekkenő hőség. A rádióból egy aktuális popslágerben vonyított egy harmincnapos énekesnő-jelölt arról, hogy mennyire fájdalmas a szerelem. – Feltűnt már, hogy ezek a számok mind ugyanarról szólnak? – kérdezte az anyósülésen ülő, szőkésbarna hajú lány. Egyik lábát maga alá húzva féloldalasan elfordult a volán mögött ülő barátja felé, már amennyire a biztonsági öv engedte. Zöld szeme...
2 megjegyzés
tovább»

Dalban mondom el

Szerző: Nagy Dorka
Sziasztok! Eredetileg úgy terveztem, hogy a Látszat után egyből kezdem majd az Azon a nyáront, de aztán... Ember tervez... Eredetileg olyan tervem is volt, hogy csak akkor kezdem el feltölteni az AN-t, ha teljesen kész, de hát ez sem igaz, mindenesetre az első hét, és az utolsó három fejezet megvan a közepéből még hiányzik kicsi, de mostanában csak az Azon a nyáronnal foglalkozok. Meg ezzel , de csak azért, mert ez gonosz Szczesny nem hagyott nyugodni, állandóan szembejöttek a zongorás videói (nem is tudom, kinek köszönhetően... :D), úgyhogy kénytelen voltam írni valamit. De közben szorgalmasan írogattam, írogatom az AN-t is, és jövő héten már tényleg az következik. Az első fejezet, mi már le is vagyon bétázva, és Livi is áldását adta rá. A zenéket tényleg ajánlom, de persze mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy hallgatja-e vagy sem, de van közük a történethez. És a bejegyzési végi videókat is meleg szívvel ajánlom mindenki figyelmébe. :P Azt hiszem, mást most nem akartam mondani...
6 megjegyzés
tovább»

Vallomás

Szerző: Nagy Dorka
Sziasztok! Megérkezett a sokat ígérgetett Mesut Özil novella, amiről – őszinte leszek – fogalmam sincs, mit mondhatnék. Nagyon közel áll hozzám ez az írás, talán a legközelebb az eddigi novelláim közül. Az életem egy elég sötét szakaszában született az első fele, és akkor még nem is olyan szándékkal, hogy egyszer majd novella lesz belőle. De aztán ha már belevágtam, befejeztem, és ezerszer jobban éreztem magamat utána. Mielőtt azonban a lényegre térnék, volna egy olyan közlendőm, hogy szomorúan ugyan, de egy hónap (talán másfél, de szeretném egyben letudni) szünetre megyek, mert egyszerűen semmi időm nincsen írni az egyetem mellett, és megvallom őszintén, kedvem sem. De nyárra összekapom magamat, és majd meglátjuk, mi lesz. Nem szoktam ilyet kérni, tudjátok. De most komolyan fontos lenne a véleményetek, szóval ha valaki elhatározta, hogy csak egyetlen novellámhoz ír kommentet, akkor kérlek benneteket, ez legyen az az egy. Mert függetlenül attól, hogy közel áll hozzám, rém bizony...
8 megjegyzés
tovább»