Summer Paradise #06

Sziasztok!

Ezúttal komolyan nem hittem volna, hogy időre elkészülök - és igazából nem is, mert pár percet késtem, de részletkérdés. Egy extra-mega hosszú SP fejezet érkezett így december közepére, amiben van minden, ami egy jóravaló, Siófoki fejezetbe kell. Merthogy perpill ott vagyunk, vagyis vannak a lányok a srácokkal - több mint 4000 szón keresztül. De nem is húzom tovább a szót, jó olvasást :3 

puszi, D.

ps.: nem ígérem, hogy jövő héten biztos jelentkezek, de a 4 valami biztosan meglesz év végéig ;)

- 6 -

Endless Summer

– Hé, srácok! – szólalt meg Zizi másnap reggel, ahogy kisétált Alex szobájából, a lakosztály közös helyiségébe, ahol már az egész All Time Low ott csoportosult, Tinával kiegészülve, ki szalonképes, ki kevésbé szalonképes állapotban. – Tudjátok, mire gondoltam? – kérdezte, leülve a puha, krémszínű szőnyegre.

– Azt ne mondd, hogy te ilyenkor képes vagy gondolkozni – mormogta Tina, aki úgy kapaszkodott a gőzölgő kávésbögréjébe, mintha az élete múlna rajta. Zita csak felvont szemöldökkel végigmérte barátnője nyúzott arcát, a kócos szőke haját, és nem bírta ki, hogy ne használja ki a helyzetet.

– Hát aztán te mitől vagy ilyen zilált, csak nem jól sikerült az éjszaka? – biccentett Jack felé.

– Menj a francba, a faszid is ezzel üdvözölt – morgott tovább a szőke. – Miért nem szólt senki, hogy Barakat mellett képtelenség aludni? Bunyózik, meg rugdosódik.

– Bocsi, ez van, ha nem fárasztom le magam este. Már ha érted… – kacsintott a gitáros, de a hangjából sütött, hogy a legkevésbé sem sajnálja, hogy Tina gyakorlatilag egy percet se tudott aludni tőle.

– Ehh – fújtatott dühösen és fáradtan a szőke, majd kócos tincseibe túrva inkább barátnője felé fordult. – Inkább mondd, min gondolkoztál.

– Menjünk el Siófokra! – ajánlotta a lány, amitől némileg a kávét kortyolgató Tinának is felcsillant a szeme. Bár lehet csak a koffein kezdett hatni rá.

– Ú, én támogatom! – lelkesedett a szőke, de a helyiségben tartózkodó maradék négy értetlenül meredt rájuk.

– Mi az a Siófók? – kérdezte Rian zavarodottan, borzalmas kiejtéssel, pöszén, hosszan megnyomott k-val.

– Egy város, a Balaton partján. Tudjátok, ez a nagy kék izé, itt mellettünk. Van homokos, épített partja, és lehet minden jóságot csinálni, gusztustalanul finomakat kajálni, és tök szép idő van – lelkendezett Zizi, Tina pedig egyetértően bólogatott.

– Így van, és mivel most mindenki Zamárdiba jön, Siófok szinte üres – állította a szőke, bár nem volt száz százalékig biztos a kijelentése helyességében, de bízott benne, hogy a jó öreg vaslogika ezúttal sem hagyja majd cserben.

– Hát jó, menjünk – egyezett bele Alex, megvonva a vállát, olyan mosolyt öltve az arcára, ami ismét megremegtette Zizi frissen ébredt gyomrát. Továbbra sem tudta magát túltenni azon, hogy nem csak beszélhetett Alexszel, de egy ágyban aludt vele. Bálványozta az énekest, első sorban a zenéi miatt. Azért, amit az embereknek, és köztük neki is adott a dalaival, hogy kapaszkodót nyújtott neki mindig, és bármikor, kérdés nélkül számíthatott rá, még ha nem is szó szerint rá, de olyan volt. Olyan volt, mint egy távoli barát, akihez akármikor fordulhat, ha valami bántja. Persze, butaságnak tűnhetett mindez egy külső szemlélőnek, de az olyan emberek, akik kívülről ezt egy gyerekes rajongássá degradálták, soha nem érezhettek zenekar, és úgy kompletten a zene iránt ilyen elkötelezettséget, hűséget és kötődést, ami a lány mindennapjait átjárta.

Nyilván, az sem volt utolsó szempont, hogy az énekes meglehetősen szemrevaló férfi volt a lány számára, és mocskosul vonzotta Zizi minden porcikáját. A szeme, a mosolya, az erős karjai, a kisugárzása, a hangja. Az elején próbálta nem nagyon beleélni magát, de elég volt fél órát eltöltenie Alex társaságában ahhoz, hogy sutba dobjon minden kétséget és elvet. Ha a zenész arra kérte volna, a világ másik végére is követte volna, egy árva szó, kérdés vagy bárminemű ellenkezés nélkül, és ez azért valahol megrémítette, de túl bódult volt ahhoz, hogy törődjön a félelmekkel.

– Nézd meg, Gaskarth máris papucs lett – kuncogott fel a kanapén, Tina mellett ücsörgő Jack. – Az van, amit az asszony mondd.

– Hányszor mondtam már, hogy ne piszkáld őket! – ütötte vállba a gitárost a lány, aki kezdett visszatérni az életbe a kávé jótékony hatásának köszönhetően.

– Aucs – simogatta a fájó pontot a zenész, mire Tinától kapott egy nagyon csúnya pillantást.

– Szerintem ez semmi ahhoz képest, amit ő kapott tőled – nevetett fel Rian, némi együttérzéssel, amit a lány egy hálás mosollyal díjazott.

– Akkor kajáljunk, és menjünk – törődött bele Zack is.

– Nem eszünk, majd eszünk ott, menjünk most! – pattant fel Zizi, Tina pedig csak fáradtan nyögött egyet, barátnője energiáját látva.

– De én most vagyok éhes – nyafogott Jack.

– Majd eszel ott, tizenöt perc az út, kibírod – fegyelmezte Zizi, aki már kezdett olyanná válni a kis csapatban, mint egy folyton gondos óvó néni.

– Ha meg nem, itt egy alma – dobta az említett gyümölcsöt felé Alex, aki csak hümmögött egy sort, majd harapott egyet az almából.

– Összeszedem a cuccaim, öt perc és mehetünk – jelentette ki Zizi tempósan becaplatva Alex szobájába.

– Legyen tíz, de addigra teljesen kész leszek – főzte hozzá Tina, majd minden erejét összeszedve felállt, és bevonult Jack szobájába, ahol egy percet se aludt.

A lányok magukra kapkodták a fürdőruhát, rárángattak egy-egy rövidnadrágot, és lenge atlétát. A tegnapi cudar idő ellenére ugyanis odakint hétágra sütött a nap. A mostanra már kiszáradt táskájukba beledobáltak egy törölközőt meg naptejet, napszemüveget tűztek a fejükbe, felkaptak egy szandált, meg a gitártokjukat és már indulásra készek is voltak.

– Mehetünk? – kérdezte Tina, ahogy kilépett a szobából. Zizi, Rian, Zack és Alex helyeslően bólintott, de Jack ugyanolyan kedvetlenül hevert a kanapén, mint amikor itt hagyta. – Neked mi bajod? – fordult nagyot sóhajtva a gitároshoz, aki válaszra sem méltatta, így tanácstalanul pillantott a többi srácra és Zizire felváltva.

– Éhen akar halni, és azt mondja, rabszolgahajcsárok vagytok – vont vállat Rian.

– Istenem – forgatta meg a szőke a szemét. – Van valami kajátok? Könyörgöm, mondd, hogy van.

– Kenyér, meg talán valami sajt van a hűtőben –­ merengett el Alex, Tina pedig menten ledobta a táskáját, és a konyhába vágtatott. Villám tempóban összedobott egy sajtos szendvicset, amit a nappaliba visszatérve Jack kezébe nyomta.

– Hogy éhen ne haljál, de most már könyörgöm, induljunk! – kérte a lány.

– Oké – csillant fel Jack szeme, ahogy jóízűt harapott a reggelijéből, ami a helyiségben tartózkodó többieket erőteljes szemforgatásra késztetett.

A buszon eltöltött út valóban nem volt több húsz percnél, így Jack is kibírta éhhalál nélkül, míg Siófokra értek. A járműről lecsődülve egyből célba vették az Aranypartot. A víz helyett azonban elsőre a kajás pultokat célozták meg, hogy a két lány arcukon széles vigyorral kikérjen hat lángost, reggeli gyanánt.

– Ez mi? – kérdezte zavartan Rian, mire Zizi arcán elégedett, boldog mosollyal fordult felé.

– Magyar pizza a tehén gyümölcseivel – mondta ki a mondatot, amit már évek óta tartogatott magában, csak azért, hogy egyszer megfelelő kontextus teremtődjön.

– Hogy mi? – pillogott értetlenül Alex, de Jack és Zack láthatóan érdeklődve figyelték, hogy mi készül az apró kajás bódéban.

– Majd meglátjátok – kacsintott az énekesre Tina, ahogy leült az egyik jellegzetes, tipikus balatoni sörpadhoz. Előbb Zizi, majd a négy zenész is csatlakozott hozzájuk, ki izgatottan, ki kissé félve. Amikor a bódéból kiszólt a lány, hogy elkészült a hat lángos, Tina és Zizi vidoran pattant fel, hogy a két tálcát az asztalra helyezze.

– Sajtos-tejfölös mind, egy leheletnyi fokhagymával – közölte Zita, ahogy felnyalábolt egy lángost, és Alex és Rian riadt pillantásától kísérve egy jóízűt harapott belőle. Jack és Zack, Tinával együtt lelkesen csatlakoztak a falatozó lányhoz, azonban a két másiknak esze ágában sem volt.

– Csak tájékoztatásul mondom, hogy senki nem áll fel ettől az asztaltól, amíg a lángosok el nem fogynak – jelentette ki a szőke lány, két falat között.

– Á, szóval valamiféle afrodiziákum is egyben? – kérdezte Jack újból felcsillanó szemekkel, még lelkesebben rágcsálva a lángosát. Tina legszívesebben az asztalba verte volna a fejét, de volt már szerencséje közelebbi ismeretséget kötni hasonló sörpaddal, úgyhogy ezúttal inkább kihagyta. Cserébe csak hangosan, és lemondóan felsóhajtott. Ezzel hivatalosan is letett arról, hogy bármi olyat mondjon, amit a gitáros nem ért félre.

– Komolyan, Gaskarth, ne finnyáskodj, kóstold már meg – szólt rá feddőn Zizi, mire Alex vonakodva, finnyásan méregetve az ételt, lassan magához vett egy lángost.

– Még, hogy nem papucs – mormogta Jack, amire Tinától és Riantől egyszerre kapott egy gyilkos pillantást, úgyhogy inkább a fejét behúzva folytatta az evést.

Végül, miután látta, hogy senki nem halt bele azon nyomban, a dobos is hajlandó volt belekóstolni a lángosba, és az első falat után elégedetten mosolyogva folytatta az evést.

– Mit isztok? – kérdezte Tina a srácokat, amikor mindannyian befejezték az evést, és felállt az asztaltól.

– Ugye nem gondolod, hogy te fizetsz? – pattant fel Jack is, mire a szőke lány összeszűkült szemmel mérte végig.

– Nálatok csövezünk, a buszotokkal jöttünk. Még jó, hogy én fizetek – jelentette ki, mire Jack mintha megkönnyebbülten sóhajtott volna.

– Akkor jó, én is így gondoltam, és reméltem, hogy ezt mondod – vigyorodott, el mire ezúttal Riantől kapott egy taslit.

– Sör jó lesz mindenkinek? – kérdezte Tina, és az egyöntetű bólogatások után útjára indult, hogy megvegye az italokat – meg egy pohár jeges vizet, Barakatnak, amiért túl nagy szája volt. Zizi is barátnőjével tartott, hogy segítsen neki elhozni az italokat. Igazság szerint az ő kezébe került több, mert Tina felkészült arra, hogy, miután leönti a gitárost, futnia kell majd.

Jack éppen sztoriban volt, mikor a nyakába zúdult a jeges víz, és a meglepődöttségtől még a szava is elállt. Ázottan, és összeszűkült szemekkel fordult hátra, a másik három srác hangos vihogásától kísérve.

– Ezt úgy, de úgy visszakapod, hogy öröm lesz majd nézni – villantott egy fájdalmasan ördögi vigyort a lányra. – De nem most, majd amikor a legkevésbé számítasz rá – toldotta meg egy kacsintással a mondandóját a gitáros.

– Srácok, én végeztem a sörömmel, és mennék már fürdeni – szólalt meg Zack, mire mindenki rákapta a pillantását. A basszusgitáros kezében valóban üresen árválkodott a műanyag pohár, és tanácstalanul szemlélte társait.

– Fogadjunk, hogy nem tudod húzóra meginni – biccentett Alex Zizi pohara felé. A lány lelkesen harapott rá a kihívásra, Tina pedig árnyaltnyi aggodalommal az arcán szemlélte barátnőjét. Egyetlen egyszer látott példát arra, hogy Zizi húzóra igyon egy korsó sört, és a lány azóta is gyilkos tekintettel nézett rá, valahányszor a szőke felemlegette azt az estét.

– Szerintem mind tudjuk, hogy Zizi képes lenne rá, mi lenne, ha leülnénk oda a fűre, zenélgetni kicsit? – kérdezte Tina felkapva mindkettőjük poharát, ahogy elindult a part menti zöld területre, remélve, hogy a többiek hozzák a gitárját is.

Lerakta a két műanyagpoharat a földre, bízva abban, hogy senki és semmi nem borítja ki őket, majd maga is melléjük telepedett. A Rian által hozott gitárjáért úgy nyúlt két kézzel, mint kisgyerek a csokiért – vagy mint kezdő alkoholista a rövidért. Gyermeki lelkesedésével pedig a dobos arcára is sikerült csalnia egy gödröcskés, lábgyengítő mosolyt.

– Játszik valamit a művésznő nekünk? – kérdezte miután átadta a hangszer és maga is letelepedett a lánnyal szemben.

– Naná, még az is lehet, hogy a segítséged kérem – kacsintott Rianre a szőke. – Kelleni fog egy kis ritmuskíséret, csak várjuk meg a többieket. – A dobos bólogatva felnevetett, egészen addig, míg a bosszús Zizi meg nem érkezett a nyomában kacagva sorjázó három zenésszel.

– Mesélj, Zizi, mit mondtak neked ezek a nagy, gonosz bácsik? – fordult Tina a barátnője felé, aki összeszűkült szemmel, haragosan méregette őt.

– Te is pont ugyanolyan gonosz vagy – morogta a barnahajú, de a szőke a kezébe nyomta a söröspoharát, mire annak rögvest felderült az arca.

– Nem vagy túl komplikált – kacarászott Alex, ahogy maga is leheveredett a fűbe. Tina értetlenül nézett rá, ám az arcára apránként felkúszott egy egyre szélesedő vigyor.

– Ringasd csak magad ebben a hitben – kacsintott az énekesre, aztán elgondolkozott azon, hogy le kéne szoknia a kacsintgatásról. Megrázta a fejét, és inkább belekezdett az előadni kívánt dalba, akkordonként pengetve hozzá a gitárját. – „If I could write you a song to make you fall in love // I would already have you up under my arm // I used up all my tricks, I hope that you like this // But, you probably won't, you think you're cooler than me” [1]

Teljes beleéléssel énekelt, és szélesen elmosolyodott a dal közben, amikor a gitáron is ritmust kezdett pengetni, és meghallotta, hogy Rian is beszállt egy végtelenül egyszerű, a dalhoz illő kísérettel. Tina nagyon szerette ezt a dalt, volt olyan, hogy napokig ki se tudta verni a fejéből. Ráadásul rengeteg olyan emberrel találkozott már, akire úgy érezte, ráillene a nóta. Az emberek többségére, valójában.

– „I got you all figured out // You need everyone's eyes just to feel seen // Behind your make up nobody knows who you even are // Who do you think that you are”[2]

Amikor a lány befejezte a dalt, elismerő pillantásokat kapott, amiktől hirtelen, lányos zavarában még el is pirult. Meg mert volna esküdni, hogy volt egy varázslatos pillanat, amikor Jack szinte elámulva nézett rá, ő pedig meghatottan visszapillantott, de aztán elpirult, a gitáros arcára meg kaján vigyor költözött, és így elszállt a varázs.

– Menjünk már fürdeni! – nyafogott Zizi, és tulajdonképpen Tinának is egyet kellett értenie vele, végtére is ezért jöttek Siófokra. A szőkének azonban voltak némi kétségei a vízzel kapcsolatban, mert úgy vélte, hogy a két napos esőzés nem tett jót a Balaton amúgy sem túl meleg hőmérsékletének. De úgy volt vele, hogy egyszer élnek, úgyhogy a gitárját gondosan betakarta a törölközőikkel, majd Zizi nyomában megindult a víz felé.

A barnahajú lány a kék bikinijében térdig merészkedett a tóba, ám már ilyen mélységnél is a fürdőruhájával hasonlatos színben pompáztak az ajkai, így a visszavonulás mellett döntött, a bokáig gázoló Tinával egyetemben. Azaz, csak döntöttek volna, de szerencsétlenségükre mindketten az All Time Low egy-egy tagjába ütköztek, ahogy megfordultak. Persze, normál esetben a legkevésbé se szerencsétlenségnek könyvelték volna el ezt. Azonban a tény, hogy Tina nem egész negyed órája jeges vízzel öntötte nyakon Jacket, kissé elbizonytalanította a lányt azt illetően, hogy mi vár majd rá.

– Jack, kérlek… – kezdte bizonytalanul a szőke, még csak véletlen sem szakítva el a pillantását a gitárosétól. Nagyon nem fűlött a foga a fürdéshez. A szeme sarkából látta, ahogy Zizi Alex mellkasára tette a kezét, és egy pillanatra elgondolkozott azon, hogy barátnője hogy nem ájult el rögtön, de ennél sürgetőbb problémával nézett szemben.

– Nekem nem volt lehetőségem kérni semmit. Felkészülni se volt lehetőségem – morfondírozott a gitáros, kaján vigyorral az arcán.

– De lehetsz jobb nálam – ajánlotta rögtön a lány, hátrébb lépve egyet, de már érezte, hogy vagy így, vagy úgy, de bukásra van ítélve. Zack bezzeg nem foglalkozott ilyenekkel, senkitől, és semmitől sem zavartatva gázolt a vízbe, és egy íves ugrással vetette magát a habok közé. Tinát még a hideg is kirázta a gondolattól, hogy belemerüljön a vízbe.

– Ó, ne már! Ennyire félreismertél? – kérdezte a zenész, egy hirtelen mozdulattal elkapva Tina karját, hogy három másodperccel később már a karjában tartsa. A lány kétségbeesetten kapaszkodott a nyakába, nehogy a zenész el tudja dobni őt, bele a hideg vízbe.

– Nagyon cuki, hogy ennyire ragaszkodóan ölelgetsz, értékelném is, de tudod, mi lesz a történet vége. – Tina nem látta, mert arcát a gitáros nyakába temette, hogy ne is lássa az undok, hideg vizet, de egészen biztos volt benne, hogy Jack arcán a tipikus, kétértelmű gondolatokat sejtetető vigyor ült. Ekkorra már olyannyira beértek a vízbe, hogy a lány, ha nem akarta, hogy vízbe érjen a lába fel kellett emelnie.

– Ez tényleg kibaszott hideg – szólalt meg Jack, és Tinában egy pillanatra felcsillant a remény, hogy talán megúszhatja, de aztán a gitáros folytatta. – De a bosszú, az bosszú – szólt, majd váratlanul a lánnyal együtt merült a víz alá. A szőke legszívesebben felsikított volna a víz hirtelen jövő hidegétől, de tudta, csak annyit érne el vele, hogy a szája tele menne vízzel. Márpedig élete huszonhárom éve során éppen elégszer nyelt már a Balaton vizéből, köszönte szépen, nem kívánta megismételni.

Amikor prüszkölve felbukott a víz alól, tekintetével Jacket kereste, és hamarosan meg is találta. Eltéveszthetetlen volt az arcán elterülő széles vigyorával.

– Neked esküszöm elment a józan eszed – motyogta Tina vacogó fogakkal. A partra kiérve bebugyolálta magát a törölközőjébe, kiült a napra, de így is azt érezte, menten megfagy. Zizi bezzeg megúszta szárazon. Biztos bevetette a kölyökkutya szemeket, Gaskarth meg bedőlt nekik, tűnődött a lány.

Hirtelen eltűnt a nap, és a lány még jobban fázott, mint előtte, és már épp le akarta kiabálni annak a fejét, aki még így se hagyja békén, de akkor megérezte a vállát betakaró, vastag törölközőt. Hálásan pillantott fel a jótevőjére, és nem kellett csalódnia, Rian nézett vissza rá, derűs mosollyal az arcán.

– Komolyan megmentetted az életem – pislogott a lány nagy szemekkel a dobosra.

– Kis túlzásnak érzem, de bármikor szívesen – nevetett Rian.

– Csináljunk egy képet! – vetetette fel Alex, előhalászva a telefonját, mikor már Zack is visszaért az úszásból. A basszusgitáros – Tinával ellentétben – láthatóan a legkevésbé se fázott. Az énekes perceken keresztül lelkesen állítgatta, hogy ki hova álljon, merre húzódjon, mire végre sikerült ellőnie a tökéletes fotót – amin Tina és Zizi arcából, az ő kérésükre nem sok látszódott, de azért ott voltak. A kép egyből landolt is Instagramon, néhány perccel később pedig Alex kacarászva nézegette a telefonját.

– Mi ilyen vicces, Szépfiú? – kérdezte Zizi, és rögtön bele is pirult a megszólításba. Az énekes bár szóban nem reagált rá, de azért szélesen elvigyorodott, és sokat mondóan a lányra kacsintott, aki csak még jobban zavarba jött a gesztustól.

– Ashton szerint, idézem, „jó látni, hogy ilyen keményen dolgozunk” és hogy hamarosan találkozunk. Ők nem szüneten vannak? – fordult érdeklődve, kissé tanácstalanul a többi zenész felé. A két lány csak laposan összenézett, mert a világért nem akarták kikotyogni, hogy betéve vágják az összes kedvenc együttesük összes turnéútvonalát, dátumokkal és városokkal együtt.

– Passz – felelte Rian, és a többiek is csak a vállukat vonogatták.

– Te, Tina. Most kvittek vagyunk, nem? – kérdezte Jack leülve a lány mellé. Komolyan gondolta a kérdését, de csak egy bosszús pillantást kapott a lánytól. – Ne már, komolyan haragszol? – kérdezte a gitáros hitetlenkedve.

– Egy feltétellel megbocsátok – csillant fel Tina szeme, és szinte el is felejtette, hogy Jack vízbe dobta.

– Hallgatlak – sóhajtotta a gitáros.

– Menjünk el vízi biciklizni! – lelkesedett a szőke lány, amit Zizi is meghallott, és csatlakozott barátnőjéhez.

– Oké – egyeztek bele a srácok – legalábbis Alex és Jack, Zack erősködött, hogy ő be nem megy oda egy ilyen lélekvesztőn, Rian pedig szerény mosollyal az arcán megrázta a fejét.

– Miért nem jössz? – guggolt mellé Tina, miközben kislányosan lebiggyesztette a száját. – Simán elférünk öten – próbálta győzködni a dobost, a szempilláját rebegtetve. Rian halkan felnevetett, és biccentett egyet a már a part felé induló hármas felé. A szőke lány szomorúan pillantott a zenészre, de amaz csak a fejét ingatta.

– Szórakozzatok jól! – nevetett rá a dobos, mire Tina összeráncolta a homlokát.

– De elmegyünk egyszer ketten valahova. Egy kávéra, egy pizzára, vagy egy sörre. – A lány várakozón nézett Rianre, egész addig, míg az beleegyezően nem bólintott.

– Kettesben? – vonogatta a szemöldökét, de Tina csak megforgatta a szemét.

– Ne legyél olyan majom, mint Jack – vigyorogott el a lány, a fejét csóválva.

– Értettem. Amúgy kávé-pizza-sör sorrendben állok rendelkezésedre bármikor – kacsintott a dobos a lányra, mire az őszintén elmosolyodott, és a többiek után indult, még egyszer utoljára visszapillantva Rianra.

Ahogy a négyes kiscsapat vízre szállt, Tina és Zizi gyakorlatilag azon nyomban el is helyezkedtek a strandkorlát-kék vízibicikli platóján, mondván ők majd napoznak, a tekerést pedig a két zenészre hagyták. Egy ideig húzták a szájukat, de aztán egy kegyetlenül ördögi összepillantás következtében inkább lelkesen pedálozni kezdtek. Gonosz tervet eszeltek ki, és ha a két lány közül csak az egyik látta volna a vigyorukat, akkor inkább visszasétálnak a partra. De egyik se látta, mert csukott szemmel, a napszemüvegük mögé bújva élvezték a napsütést.

– És most mi a terv? Mármint nyilván tök jó úgy vízibiciklizni, hogy te érdemben semmit nem tekersz – merengett el Jack, egy elgondolkozó pillantást vetve Alexre.

– Én ugrok egyet – vigyorodott el az énekes, és már ennek is intő jelnek kellett volna lennie a lányok számára, de ők továbbra sem láttak semmit, a szemhéjuk belső felén kívül.

Az énekes úgy is tett, ahogyan mondta, és egy erőteljes elrugaszkodás után hangosat csobbanva érkezett a Balaton szürkés vizébe. Néhány pillanattal később vigyorogva bukkant elő, hogy levegőt vegyen, rákacsintson Jackre, és két karcsapással a vízibicikli mellett teremjen. Innentől kezdve minden csak a pillanat műve volt – megragadta Zizi lábát, majd egyetlen mozdulattal a vízbe rántotta, úgy, hogy a lánynak csak annyira volt ideje, hogy egyetlen aprót sikkantson. Aztán inkább becsukta a száját, mert nem akarta, hogy telemenjen vízzel.

Zizi köhécselve, vizet köpködve tornászta magát a felszínre, és rögvest Alexet kereste, hogy vállába csimpaszkodhasson. A víz ugyanis itt már mély volt, annyira, hogy a lány azt se tudta, mennyire mélyen van a tó feneke, csak annyiban volt biztos, hogy nem ér le a lába, és inkább nem akart próbálkozni. Az úszótudását egyébként is úgy definiálta, hogy nem fullad bele a vízbe, de inkább nem akart kísérletezni, vagy a véletlenre bízni a dolgot.

Kicsit már bánta, hogy korábban nem fordított kellő időt Alex felsőtestének alapos áttanulmányozására, mert volt mit tanulmányozni rajta. Ahogy az énekes hátára kapaszkodott, gátlástalanul taperolta végig a hasfalát – hat kockát számolt –, a mellkasát, a vállát és a hátát. Sejtette, hogy a zenész tudja, hogy ennek köze nincs ahhoz, hogy kapaszkodási felületet keres, de a legkevésbé sem érdekelte. Hülye lett volna kihagyni egy ilyen helyzetet.

Eközben Tina is talpra szökkent a vízibiciklin, ám ezt abban a pillanatban meg is bánta, hogy a kék vízi csoda imbolyogni kezdett. A lány nem értette, mitől, mikor egy árva hullám nem volt a vízen, ám ahogy megfordult, megfejtette a rejtélyt. Jack döntögette jobbra-balra, arcán széles vigyorral.

– Be fogunk borulni – mondta Tina, kissé aggódva, miközben leült a plató közepére. Jack arca azonban nem arról árulkodott, mintha őt nagyon zavarná egy esetleges beborulás veszélye. – Ó, ne már! – kérte a gitárost, megragadva a kezét. – Bármiért akarsz is bosszút állni, egész biztos vagyok benne, hogy már megtettetted, azzal, hogy belevágtál a vízbe – próbált kiutat keresni Tina.

– Kettőnknek kellett betekernie. Az a minimum, hogy fürdötök egyet – szólt Jack, felhúzva maga mellé a lányt, aki gondolkodás nélkül átölelte a zenész derekát.

– Tökre megértem a bosszúvágyadat, de nem tudok úszni. Nem úgy nem tudok, hogy elevickélek, hanem ha itt belelöksz, belefulladok. – Tina nagyon remélte, hogy Jack elhiszi, hogy tényleg nem tud úszni, mert meggyőződése volt, hogy nem élte volna túl a csobbanást.

– Oké, értettem – mosolyodott el a zenész, mire Tina megkönnyebbült, és szorítása enyhül a gitáros dereka körül. – Akkor ketten ugrunk – kúszott széles vigyor Jack arcára, majd Tina lábait felkapva beleugrott a tóba.

– Te tényleg nem vagy normális! – szólt a lány, ahogy felszínre jöttek. Persze egy pillanatra se engedte volna el Jacket. – Komolyan nem tudok úszni. Mármint tényleg nem. Kérlek szépen, menjünk vissza a vízibiciklire – motyogta a lány. Jack egy pillanatra elgondolkozott, aztán egy nagy sóhajjal végül beleegyezett. Meghatotta őt Tina kérlelése, és úgy gondolta, eleget kínozta már szegényt.

Minden nagyobb atrocitás nélkül visszaértek a partra, Tina kissé haragudva Jackre, Zizi és Alex azonban teljes békében voltak egymás iránt, és ábrándos pillantásokkal illették a másikat, olykor-olykor percekre elveszve a másik tekintetében. Abban viszont egyetértett Tina a gitárossal – még ha épp dühös is volt rá – hogy a másik kettő néha már gyomorforgatóan édesen és romantikusan viselkedett. Pedig hivatalosan semmi nem is volt köztük semmi.

A szőke lány épp el akarta újságolni Riannek Jack újabb gonosztettét, de beléfagyott a szó, amikor meglátta a dobos kezében a gitárját, amint az éppen nagy átéléssel pengetgette. Tina szíve egy erőteljest dobbant a látványra, és egyből levágódott a szőkésbarna gitáros mellé.

– Mit játszol? – kérdezte a lány csodáló, kíváncsi pillantással.

– Csak úgy csinálok, mintha tudnék rajta játszani. A Swing life awayen kívül semmi nem megy – mosolygott Tinára egy szívmelengető mosollyal.

– Nagyon szeretem azt a dalt! – lelkesedett fel a lány, ami egy burkolt utasítás volt a dobos számára, hogy azonnal kezdjen bele a Rise Against dalába.

– Am I loud and clear, or am I breaking up? // Am I still your charm, or am I just bad luck? // Are we getting closer, or are we just getting more lost? [3]– kezdett énekelni Tina, ahogy Rian elkezdte a kíséretet.

– I'll show you mine if you show me yours first [4]– szállt be Jack a következő sorral, csábos pillantást vetve Tinára, mire lány látványosan megforgatta a szemét, de azért felnevetett.

– We live on front porches and swing life away, // We get by just fine here on minimum wage // If love is a labor I'll slave till the end, // I won't cross these streets until you hold my hand.[5] – A refrént már közösen énekelték, amitől az egésznek lett egy kellemesen nosztalgikus hangulata. Legalábbis a két lányt ilyen hangulatba hozta, mert számtalan emléket felidézett iskolai táborokból, ahol a tábortüzet körülülve gitároztak és énekeltek a barátaikkal.

A dal végével Zack kérte magához a gitárt, mondván, hogy ha már itt swingről volt szó, ő is játszana egy számot, Tina pedig csak arra tudott gondolni, hogy a gitárjának milyen mocskosul jó dolga van, hogy a fél All Time Low már játszott rajta. Tulajdonképpen meglehetősen irigyelte a hangszert, bármilyen abszurd gondolat volt is ez.

– Swing, Swing from the tangles of // My heart is crushed by a former love // Can you help me find a way // To carry on again[6]. – Szólt a The All-American Rejects dala Zack torkából, és Zizi bármennyire szeretette is, nem énekelt Zackkel. Már azzal is egy álom vált valóra számára, hogy beszélhetett telefonon Alexszel, de amikor személyesen is találkoztak, az egész élete hirtelen egy szürreális álomba fordult. Az pedig, hogy az angyalhangú Zacket élőben hallhatta énekelni, csak hab volt a tortán.

– Did you think that I would cry, // on the phone? // Do you know what it feels like, // being alone? // I'll find someone new. [7]– Az elő-refrénnél Tina be akart csatlakozni, de a barnahajú lány, rácsapott a karjára, így jelezve neki, hogy maradjon csöndben. A szőke szenvedő arccal dörzsölte a fájó végtagot, de azért titkon igazat kellett adni Zizinek, valóban egy áldás volt Zacket hallgatni.

A jó hangulatú délelőtt után kissé fáradtan, de élményekkel tele szálltak vissza a turnébuszra, olyan természetességgel, mintha egész életükben ezt gyakorolták volna. A két lány álomba is merült a röpke tizenöt perces út alatt, mintha csak előre tudták volna, hogy mi minden vár majd rájuk életük első, élő All Time Low koncertjén.

________________________________________________________

[1] Ha írtam volna neked egy dalt, azért, hogy belém szeress // Már rég a karomban tartanálak // Remélem, hogy tetszettek a trükkjeim, mert már mindet elhasználtam // De valószínűleg nem tetszettek, mert azt hiszed menőbb vagy nálam 

[2] Nézd, én már úgyis megfejtettelek // Ahhoz, hogy látható légy, szükséged van minden egyes szempárra // Senki sem tudja, hogy ki is vagy valójában az alatt a tonnányi sminked alatt // Kinek képzeled te magad? 

[3] Hangos és érthető vagyok, vagy csak darabokra török? // Én vagyok még a bűbájod, vagy csak rossz szerencse? // Közelebb kerülünk egymáshoz, vagy csak egyre jobban elveszítjük egymást? 

[4] Megmutatom az enyémet, ha előbb megmutatod a tiédet. 

[5] Előcsarnokokban élünk és elpazaroljuk az életünk // Mi jól elvagyunk itt a minimálbérrel // Ha a szeretet egy munka én dolgozni akarok életem végéig, // Nem kelek át ezeken az utcákon,amíg fogod a kezem. 

[6] Élni akarok, a gondok nélkül // A szívem összetörte egy előző szerelem // Segítenél nekem találni egy módot arra, hogy folytassam? 

[7] Azt hitted, a telefonon fogok sírni? // Tudod milyen érzés egyedül lenni? // Találni fogok valaki újat.