Ugrás a fő tartalomra

Kívülálló legendák [AtomWave]

Soha a FM történetében ilyen még nem volt, de hát egyszer mindent ki kell próbálni. Szóval sok szempontból első ez a két valami - nem, nem valami, nevezzük nevén a gyereket, drabble. Első, mert az első százszavasom (ami amúgy nem igaz, mert már van egy elmentve a gépemen valahol, de azt majd valamivel, valamikkel csokorban rakom ki). Első fanficem DC univerzumban (nagyon durva, és még én is keresem a magyarázatot arra, hogy miért éppen ők.) A lényeg, hogy tegnap lányos zavaromban megszületett ez a kettő, és nem igazán tudtam mit kezdeni velük, szóval gondoltam, mivel úgyis van már itt minden, mint a búcsúban, meg hogy ne legyen itt pangás, miért ne jöhetne föl ez is.

 drabble (szám szerint kettő, mindkettő kereken 100 szó)
 AtomWave (vagy legalábbis valami olyasmi. nem slash. még csak nem is pre-slash. az fura lenne. csak úgy vannak)
 DC's Legends of Tomorrow
 Mick Rory
 Ray Palmer 
H/C (gyanús)

HAIRCUT LONELINESS
Mióta Leonard Snart minden látható jel szerint meghalt, Mick Rory nem volt a régi. Nem volt önmaga, nem érezte a csapatba illőnek magát. Persze, ez korábban sem volt máshogy, de akkor Colddal ketten voltak kívülállók, ketten voltak mások, ezzel egyfajta különös egységet alkotva.
Rory kölyökkora óta ismerte Snartot, a rengeteg közös balhé pedig igazi csapattá kovácsolta őket. Nem beszéltek érzésekről, Mick amúgy se tudott sokat róluk, de ez egyébként sem olyan fajta bajtársiasság volt. Mindenesetre abban egészen biztos volt, hogy hiányzott neki a társa, és nélküle félember volt. Nem volt, ami lehűtse a tüzet, ellensúlyozza Roryt.
De aztán jött Kócos.

OUTSIDER COLDNESS
Szürke magány, feleslegesség-érzet, tehetetlenség – ezek töltötték ki Ray Palmer mindennapjait, miután a nagy műgonddal tervezett Atom-ruha a sógunnal együtt a múlté lett.
Fogalma sem volt, hogyan lehetne a csapat hasznára így, hogy az egyetlen dolog, ami miatt hősnek, legendának érezhette magát, odaveszett. Ettől a gondolatától pedig csak még nyomorultabbul volt. Már az is eszébe jutott, hogy talán megkéri Sarát, tegyék ki 2016-ban, ahonnan eljöttek, hogy lezárhassa a történteket, és elfelejtsen mindent.
De akkor Mick ráfogta Snart egykori fagyasztópisztolyát. Egy pillanatra eltűnődött, hogy talán ez a helyes megoldás. Hagyni, hogy Rory halálra fagyassza.
De fagyhalál helyett reményt adott.
És egy társat.  

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egyedül [Destiel]

Sziasztok! Bár tudom, azt ígértem, legközelebb SP jön már – és tudom, hogy amúgy már azt se hiszitek el, amit kérdezek –, de a következő már tényleg az lesz, de ez közbejött, mert… Nem tudtam elmenni az Odaát 10. évadának eleje mellett, és tegnap a vonaton félig-meddig megszületett ez, a lentebb linkelt zenét hallgatva. Szóval megszületett ez, és már mondom is a részleteket, előtte meg csak annyit, hogy ne utáljatok. Légyszi. x Supernatural, 10. évad körül x angst x szösz, 767 szó x démon!Dean x slash, Destiel x ajánlott zene Egyedül „Egyedül születünk, egyedül élünk, egyedül halunk meg. Csak a barátság és a szerelem keltheti azt a röpke és mulandó illúziót, hogy nem vagyunk egyedül.” /Orson Welles/ Castiel haldoklott. Erőtlenül és gyengén feküdt a lepukkant motelszoba sötét és piszkos sarkában, az omladozó vakolat mellett. Az angyali ereje fogytán volt, olyannyira, hogy tudta, nem hogy napjai, talán órái sincsenek hátra. Nyugtalan volt, és félt. Nem attól,

Szörnyeteg

Sziasztok! Tudom, utoljára karácsonykor volt bármi is a blogon. Tudom, olyan kihalt volt, mint a sivatag, és most sem azért jöttem, hogy ígérgessek (vagy boldog új évet kívánjak, bár azért kívánok). Lesz majd egy bejegyzés a blog sorsáról, ez egészen biztos, de nem tudom megmondani mikor. Egyelőre annyi biztos, hogyha lesz bármim, ami arra érdemes, hogy ide feltöltsem, akkor az felkerül. Egyébként foglalkozok mással – a felhőkastélly al, a Bosszú val, és igen, a Timeless Times szal, még ha ebből ti nem is láttok semmit, azért ez így van. De most nem ezért hoztam ezt a posztot, hanem azért, mert most van valamim, ami megérett arra, hogy felkerüljön ide, ráadásul apropója is van – Vivi szülinapja. Szóval ezúton is boldog szülinapot neked , és értelemszerűen ez a novella – szösz – neki vagyon ajánlva, hiszen szülinapos. Meg hát egyébként is, ki másnak ajánlana az ember lánya egy Antoine Griezmann novellát? A cím ne riasszon el, közel sem arról fog szólni, amiről elsőre gondolnád –

Dalban mondom el

Sziasztok! Eredetileg úgy terveztem, hogy a Látszat után egyből kezdem majd az Azon a nyáront, de aztán... Ember tervez... Eredetileg olyan tervem is volt, hogy csak akkor kezdem el feltölteni az AN-t, ha teljesen kész, de hát ez sem igaz, mindenesetre az első hét, és az utolsó három fejezet megvan a közepéből még hiányzik kicsi, de mostanában csak az Azon a nyáronnal foglalkozok. Meg ezzel , de csak azért, mert ez gonosz Szczesny nem hagyott nyugodni, állandóan szembejöttek a zongorás videói (nem is tudom, kinek köszönhetően... :D), úgyhogy kénytelen voltam írni valamit. De közben szorgalmasan írogattam, írogatom az AN-t is, és jövő héten már tényleg az következik. Az első fejezet, mi már le is vagyon bétázva, és Livi is áldását adta rá. A zenéket tényleg ajánlom, de persze mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy hallgatja-e vagy sem, de van közük a történethez. És a bejegyzési végi videókat is meleg szívvel ajánlom mindenki figyelmébe. :P Azt hiszem, mást most nem akartam mondani