Ugrás a fő tartalomra

Kívülálló legendák [AtomWave]

Soha a FM történetében ilyen még nem volt, de hát egyszer mindent ki kell próbálni. Szóval sok szempontból első ez a két valami - nem, nem valami, nevezzük nevén a gyereket, drabble. Első, mert az első százszavasom (ami amúgy nem igaz, mert már van egy elmentve a gépemen valahol, de azt majd valamivel, valamikkel csokorban rakom ki). Első fanficem DC univerzumban (nagyon durva, és még én is keresem a magyarázatot arra, hogy miért éppen ők.) A lényeg, hogy tegnap lányos zavaromban megszületett ez a kettő, és nem igazán tudtam mit kezdeni velük, szóval gondoltam, mivel úgyis van már itt minden, mint a búcsúban, meg hogy ne legyen itt pangás, miért ne jöhetne föl ez is.

 drabble (szám szerint kettő, mindkettő kereken 100 szó)
 AtomWave (vagy legalábbis valami olyasmi. nem slash. még csak nem is pre-slash. az fura lenne. csak úgy vannak)
 DC's Legends of Tomorrow
 Mick Rory
 Ray Palmer 
H/C (gyanús)

HAIRCUT LONELINESS
Mióta Leonard Snart minden látható jel szerint meghalt, Mick Rory nem volt a régi. Nem volt önmaga, nem érezte a csapatba illőnek magát. Persze, ez korábban sem volt máshogy, de akkor Colddal ketten voltak kívülállók, ketten voltak mások, ezzel egyfajta különös egységet alkotva.
Rory kölyökkora óta ismerte Snartot, a rengeteg közös balhé pedig igazi csapattá kovácsolta őket. Nem beszéltek érzésekről, Mick amúgy se tudott sokat róluk, de ez egyébként sem olyan fajta bajtársiasság volt. Mindenesetre abban egészen biztos volt, hogy hiányzott neki a társa, és nélküle félember volt. Nem volt, ami lehűtse a tüzet, ellensúlyozza Roryt.
De aztán jött Kócos.

OUTSIDER COLDNESS
Szürke magány, feleslegesség-érzet, tehetetlenség – ezek töltötték ki Ray Palmer mindennapjait, miután a nagy műgonddal tervezett Atom-ruha a sógunnal együtt a múlté lett.
Fogalma sem volt, hogyan lehetne a csapat hasznára így, hogy az egyetlen dolog, ami miatt hősnek, legendának érezhette magát, odaveszett. Ettől a gondolatától pedig csak még nyomorultabbul volt. Már az is eszébe jutott, hogy talán megkéri Sarát, tegyék ki 2016-ban, ahonnan eljöttek, hogy lezárhassa a történteket, és elfelejtsen mindent.
De akkor Mick ráfogta Snart egykori fagyasztópisztolyát. Egy pillanatra eltűnődött, hogy talán ez a helyes megoldás. Hagyni, hogy Rory halálra fagyassza.
De fagyhalál helyett reményt adott.
És egy társat.  

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

I got what I needed [Azon a nyáron]

Sziasztok! Kicsit megkésve ugyan, de megérkezett a mai adag karácsony is, amiben Renihez és Szabihoz látogattunk, és erre most egy kicsivel több szót fordítanék. Egyrészről lényegesen hosszabb lett, mint terveztem, de egyszerűen ez az a világ, ami még mindig be tud rántani, és csak írom, és írom, és írom. Másrészről borzasztóan élveztem, hogy visszatérhettem Szabiékhoz, és egyébként bajban vagyok, mert nem tudom, hogy ezt hívjam-e még fanfictiönnek. Merthogy annak ellenére, hogy maga az Azon a nyáron Nico Hülkenberg fanficnek indult, ebben a novellában egy fia említés sincs róla, amit talán lesztek, akik sajnáltok, de őszintén remélem, hogy kárpótol majd benneteket Szabi, és a történet során felbukkanó többiek. Még mielőtt zárnám soraim, pár gondolat a címről. Az előző kettőtől eltérően, ennek most nem egy dalcím a címe, mert az istennek nem találtam ideiilőt. Ez a New Found Glory NothingFor Christmascímű dalának a refrénjéből kiragadott félsor. Mellesleg bitangjó nóta, tessék meghallg…

Mindig van más lehetőség [teen wolf]

Sziasztok! Ezen a héten egy Teen Wolf rövidet hoztam – ami egyébként az első ficem a fandomból (aminek kábé két hete vagyok a tagja). Szóval, aki nézte a sorozatot, annak tutira megvan az 5. évad 9. része, az ominózus Scott-Stiles szakítási jelenet, ami kábé kitépte a szívemet – és legszívesebben a villáskulccsal vertem volna értelmet Scottba, de Stiles nem volt olyan agresszív, mint én. Ez a rövid kis szösz azt hivatott bemutatni, hogy Stiles nagyjából hogyan élte meg a szakítást, meg úgy összességében Scott rendkívül durva szavait. (btw nekem ezek ketten így két hét alatt kábé a valahavolt legkedvencebb sorozatos barátaimmá nőtték magukat, just sayin’). Hangulatát tekintve – szerintem – angst. Írás közben meg ezt a remekművet hallgattam főképp. x Teen Wolf x szösz x poszt-5x09 x Sclies!breakup x Stiles Stilinski x angst x 460 szó Mindig van más lehetőség„Képzeld, nem lehetünk mind igazi alfák! Vannak, akiknek hibáznia kell! Vannak, akiknek néha be kell mocskolni a kezüket! Mert vannak, ak…

Szörnyeteg

Sziasztok! Tudom, utoljára karácsonykor volt bármi is a blogon. Tudom, olyan kihalt volt, mint a sivatag, és most sem azért jöttem, hogy ígérgessek (vagy boldog új évet kívánjak, bár azért kívánok). Lesz majd egy bejegyzés a blog sorsáról, ez egészen biztos, de nem tudom megmondani mikor. Egyelőre annyi biztos, hogyha lesz bármim, ami arra érdemes, hogy ide feltöltsem, akkor az felkerül. Egyébként foglalkozok mással – a felhőkastéllyal, a Bosszúval, és igen, a Timeless Timesszal, még ha ebből ti nem is láttok semmit, azért ez így van. De most nem ezért hoztam ezt a posztot, hanem azért, mert most van valamim, ami megérett arra, hogy felkerüljön ide, ráadásul apropója is van – Vivi szülinapja. Szóval ezúton is boldog szülinapot neked, és értelemszerűen ez a novella – szösz – neki vagyon ajánlva, hiszen szülinapos. Meg hát egyébként is, ki másnak ajánlana az ember lánya egy Antoine Griezmann novellát? A cím ne riasszon el, közel sem arról fog szólni, amiről elsőre gondolnád – bár a kép t…