Ugrás a fő tartalomra

Görbetükör

Kép
Szerző: Nagy Dorka
A szőkésbarna hajú lány smink nélküli arcán egy apró mosoly futott át, ahogy még egyszer végignézett magán – a kissé szaggatott farmerén, a fekete trikóján, a bátyjától kölcsönvett, nála jó pár számmal nagyobb piros kockás ingén, és a minden formázás nélkül, enyhén hullámosan vállára hulló haján. Kétség kívül ez volt a tökéletes farsangi jelmez. A legjobb, ami csak eszébe juthatott. Kockázatosnak tűnt ugyan, de végül hamar meggyőzte magát, hogy ezt a lépést előbb-utóbb úgyis meg kell hoznia. Miért ne tehette volna hát akkor, mikor ezzel még képviselhetett is valamit?
Eldöntötte ugyanis, hogy szakítva a nevetségesen képmutató szokásokkal, ezúttal nem rejti két kiló vakolat alá az arcát, nem próbálja megregulázni a minden irányba kunkorodó haját, és nem bújik habos-babos, álomszerű báli ruhába. Idén arra gondolt, hogy önmaga lesz a bálon. Elege volt az elvárásokból, és a kétszínű emberekből, akik az arcába mosolyogtak, de a háta mögött titkon bármit megtettek volna a bukásáért.
Akkor vetni le a maszkot, amikor mindenki más duplán viseli, kellően kirívó és egyedi cselekedetnek tűnt a szemében ahhoz, hogy be merje vállalni. Görbe tükröt akart mutatni az elkorcsosult, online álomvilágban élő társadalomnak, akik nem tudták mi a fontos az életben. Ő maga már rájött arra, hogy a legkevésbé számít az, hogy hány ismerőse van a közösségi oldalakon. Mert ez cseppet sem volt érdekes, ha a lány, aki a tükörből visszanézett rá, korábbi önmagának elcsépelt, klisés változata volt csupán. Egy bábként mozgatható Barbie-baba, akitől a rosszullét kerülgette a lányt.
Meg egyébként is, kétségbeesetten vágyott már arra, hogy önmaga lehessen, független mindenki mástól. Hogy kivonja magát az örökérvényű szabályok alól, és a maga útját járva, végre megmutathassa a valódi énjét, azt, aki mindig is lenni akart. Hogy kiteljesítse a benne buzgó szabadságvágyat, és hogy képes legyen újra a tükörbe nézni. Önmagaként.
Nevetve dobta le az ágyára az addig a kezében szorongatott farsangi álarcot. Nem volt rá szüksége. Többé már nem. 

______
Kevéske késéssel megérkezett az utolsó egyperces is, remélem elnyerték a tetszéseteket. A Summer Paradise-t csúsztatom kicsit, és akkor így minden második héten kedden lesz friss. És így akkor minden héten hozok valamit - egyik héten ide a SP-t, másik héten pedig a Bosszút. Az SP-ről egyébként rövidesen csinálok majd egy összefoglaló oldalt, hogy aki érdeklődik, az kicsit többet megtudhasson. Előjáróban csak annyit, hogy Simple Plan novellának indult csak hát... Igazából most már nem merek ilyeneket tervezgetni. 
Remélem tetszettek az egypercesek, és tényleg nagyon hálás volnék a kommentekért, akár ezekhez, akár a régebbi novellákhoz, vagy az Azon a nyáronhoz. :) A pipákat persze mint mindig, most is köszönöm :)
Üdv, D.

Címkék

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szörnyeteg

Szerző: Nagy Dorka
Sziasztok! Tudom, utoljára karácsonykor volt bármi is a blogon. Tudom, olyan kihalt volt, mint a sivatag, és most sem azért jöttem, hogy ígérgessek (vagy boldog új évet kívánjak, bár azért kívánok). Lesz majd egy bejegyzés a blog sorsáról, ez egészen biztos, de nem tudom megmondani mikor. Egyelőre annyi biztos, hogyha lesz bármim, ami arra érdemes, hogy ide feltöltsem, akkor az felkerül. Egyébként foglalkozok mással – a felhőkastélly al, a Bosszú val, és igen, a Timeless Times szal, még ha ebből ti nem is láttok semmit, azért ez így van. De most nem ezért hoztam ezt a posztot, hanem azért, mert most van valamim, ami megérett arra, hogy felkerüljön ide, ráadásul apropója is van – Vivi szülinapja. Szóval ezúton is boldog szülinapot neked , és értelemszerűen ez a novella – szösz – neki vagyon ajánlva, hiszen szülinapos. Meg hát egyébként is, ki másnak ajánlana az ember lánya egy Antoine Griezmann novellát? A cím ne riasszon el, közel sem arról fog szólni, amiről elsőre gondolnád – ...
3 megjegyzés
tovább»

Vallomás

Szerző: Nagy Dorka
Sziasztok! Megérkezett a sokat ígérgetett Mesut Özil novella, amiről – őszinte leszek – fogalmam sincs, mit mondhatnék. Nagyon közel áll hozzám ez az írás, talán a legközelebb az eddigi novelláim közül. Az életem egy elég sötét szakaszában született az első fele, és akkor még nem is olyan szándékkal, hogy egyszer majd novella lesz belőle. De aztán ha már belevágtam, befejeztem, és ezerszer jobban éreztem magamat utána. Mielőtt azonban a lényegre térnék, volna egy olyan közlendőm, hogy szomorúan ugyan, de egy hónap (talán másfél, de szeretném egyben letudni) szünetre megyek, mert egyszerűen semmi időm nincsen írni az egyetem mellett, és megvallom őszintén, kedvem sem. De nyárra összekapom magamat, és majd meglátjuk, mi lesz. Nem szoktam ilyet kérni, tudjátok. De most komolyan fontos lenne a véleményetek, szóval ha valaki elhatározta, hogy csak egyetlen novellámhoz ír kommentet, akkor kérlek benneteket, ez legyen az az egy. Mert függetlenül attól, hogy közel áll hozzám, rém bizony...
8 megjegyzés
tovább»

Dalban mondom el

Szerző: Nagy Dorka
Sziasztok! Eredetileg úgy terveztem, hogy a Látszat után egyből kezdem majd az Azon a nyáront, de aztán... Ember tervez... Eredetileg olyan tervem is volt, hogy csak akkor kezdem el feltölteni az AN-t, ha teljesen kész, de hát ez sem igaz, mindenesetre az első hét, és az utolsó három fejezet megvan a közepéből még hiányzik kicsi, de mostanában csak az Azon a nyáronnal foglalkozok. Meg ezzel , de csak azért, mert ez gonosz Szczesny nem hagyott nyugodni, állandóan szembejöttek a zongorás videói (nem is tudom, kinek köszönhetően... :D), úgyhogy kénytelen voltam írni valamit. De közben szorgalmasan írogattam, írogatom az AN-t is, és jövő héten már tényleg az következik. Az első fejezet, mi már le is vagyon bétázva, és Livi is áldását adta rá. A zenéket tényleg ajánlom, de persze mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy hallgatja-e vagy sem, de van közük a történethez. És a bejegyzési végi videókat is meleg szívvel ajánlom mindenki figyelmébe. :P Azt hiszem, mást most nem akartam mondani...
6 megjegyzés
tovább»