Ugrás a fő tartalomra

Görbetükör

A szőkésbarna hajú lány smink nélküli arcán egy apró mosoly futott át, ahogy még egyszer végignézett magán – a kissé szaggatott farmerén, a fekete trikóján, a bátyjától kölcsönvett, nála jó pár számmal nagyobb piros kockás ingén, és a minden formázás nélkül, enyhén hullámosan vállára hulló haján. Kétség kívül ez volt a tökéletes farsangi jelmez. A legjobb, ami csak eszébe juthatott. Kockázatosnak tűnt ugyan, de végül hamar meggyőzte magát, hogy ezt a lépést előbb-utóbb úgyis meg kell hoznia. Miért ne tehette volna hát akkor, mikor ezzel még képviselhetett is valamit?
Eldöntötte ugyanis, hogy szakítva a nevetségesen képmutató szokásokkal, ezúttal nem rejti két kiló vakolat alá az arcát, nem próbálja megregulázni a minden irányba kunkorodó haját, és nem bújik habos-babos, álomszerű báli ruhába. Idén arra gondolt, hogy önmaga lesz a bálon. Elege volt az elvárásokból, és a kétszínű emberekből, akik az arcába mosolyogtak, de a háta mögött titkon bármit megtettek volna a bukásáért.
Akkor vetni le a maszkot, amikor mindenki más duplán viseli, kellően kirívó és egyedi cselekedetnek tűnt a szemében ahhoz, hogy be merje vállalni. Görbe tükröt akart mutatni az elkorcsosult, online álomvilágban élő társadalomnak, akik nem tudták mi a fontos az életben. Ő maga már rájött arra, hogy a legkevésbé számít az, hogy hány ismerőse van a közösségi oldalakon. Mert ez cseppet sem volt érdekes, ha a lány, aki a tükörből visszanézett rá, korábbi önmagának elcsépelt, klisés változata volt csupán. Egy bábként mozgatható Barbie-baba, akitől a rosszullét kerülgette a lányt.
Meg egyébként is, kétségbeesetten vágyott már arra, hogy önmaga lehessen, független mindenki mástól. Hogy kivonja magát az örökérvényű szabályok alól, és a maga útját járva, végre megmutathassa a valódi énjét, azt, aki mindig is lenni akart. Hogy kiteljesítse a benne buzgó szabadságvágyat, és hogy képes legyen újra a tükörbe nézni. Önmagaként.
Nevetve dobta le az ágyára az addig a kezében szorongatott farsangi álarcot. Nem volt rá szüksége. Többé már nem. 

______
Kevéske késéssel megérkezett az utolsó egyperces is, remélem elnyerték a tetszéseteket. A Summer Paradise-t csúsztatom kicsit, és akkor így minden második héten kedden lesz friss. És így akkor minden héten hozok valamit - egyik héten ide a SP-t, másik héten pedig a Bosszút. Az SP-ről egyébként rövidesen csinálok majd egy összefoglaló oldalt, hogy aki érdeklődik, az kicsit többet megtudhasson. Előjáróban csak annyit, hogy Simple Plan novellának indult csak hát... Igazából most már nem merek ilyeneket tervezgetni. 
Remélem tetszettek az egypercesek, és tényleg nagyon hálás volnék a kommentekért, akár ezekhez, akár a régebbi novellákhoz, vagy az Azon a nyáronhoz. :) A pipákat persze mint mindig, most is köszönöm :)
Üdv, D.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

I got what I needed [Azon a nyáron]

Sziasztok! Kicsit megkésve ugyan, de megérkezett a mai adag karácsony is, amiben Renihez és Szabihoz látogattunk, és erre most egy kicsivel több szót fordítanék. Egyrészről lényegesen hosszabb lett, mint terveztem, de egyszerűen ez az a világ, ami még mindig be tud rántani, és csak írom, és írom, és írom. Másrészről borzasztóan élveztem, hogy visszatérhettem Szabiékhoz, és egyébként bajban vagyok, mert nem tudom, hogy ezt hívjam-e még fanfictiönnek. Merthogy annak ellenére, hogy maga az Azon a nyáron Nico Hülkenberg fanficnek indult, ebben a novellában egy fia említés sincs róla, amit talán lesztek, akik sajnáltok, de őszintén remélem, hogy kárpótol majd benneteket Szabi, és a történet során felbukkanó többiek. Még mielőtt zárnám soraim, pár gondolat a címről. Az előző kettőtől eltérően, ennek most nem egy dalcím a címe, mert az istennek nem találtam ideiilőt. Ez a New Found Glory NothingFor Christmascímű dalának a refrénjéből kiragadott félsor. Mellesleg bitangjó nóta, tessék meghallg…

Mindig van más lehetőség [teen wolf]

Sziasztok! Ezen a héten egy Teen Wolf rövidet hoztam – ami egyébként az első ficem a fandomból (aminek kábé két hete vagyok a tagja). Szóval, aki nézte a sorozatot, annak tutira megvan az 5. évad 9. része, az ominózus Scott-Stiles szakítási jelenet, ami kábé kitépte a szívemet – és legszívesebben a villáskulccsal vertem volna értelmet Scottba, de Stiles nem volt olyan agresszív, mint én. Ez a rövid kis szösz azt hivatott bemutatni, hogy Stiles nagyjából hogyan élte meg a szakítást, meg úgy összességében Scott rendkívül durva szavait. (btw nekem ezek ketten így két hét alatt kábé a valahavolt legkedvencebb sorozatos barátaimmá nőtték magukat, just sayin’). Hangulatát tekintve – szerintem – angst. Írás közben meg ezt a remekművet hallgattam főképp. x Teen Wolf x szösz x poszt-5x09 x Sclies!breakup x Stiles Stilinski x angst x 460 szó Mindig van más lehetőség„Képzeld, nem lehetünk mind igazi alfák! Vannak, akiknek hibáznia kell! Vannak, akiknek néha be kell mocskolni a kezüket! Mert vannak, ak…

Szörnyeteg

Sziasztok! Tudom, utoljára karácsonykor volt bármi is a blogon. Tudom, olyan kihalt volt, mint a sivatag, és most sem azért jöttem, hogy ígérgessek (vagy boldog új évet kívánjak, bár azért kívánok). Lesz majd egy bejegyzés a blog sorsáról, ez egészen biztos, de nem tudom megmondani mikor. Egyelőre annyi biztos, hogyha lesz bármim, ami arra érdemes, hogy ide feltöltsem, akkor az felkerül. Egyébként foglalkozok mással – a felhőkastéllyal, a Bosszúval, és igen, a Timeless Timesszal, még ha ebből ti nem is láttok semmit, azért ez így van. De most nem ezért hoztam ezt a posztot, hanem azért, mert most van valamim, ami megérett arra, hogy felkerüljön ide, ráadásul apropója is van – Vivi szülinapja. Szóval ezúton is boldog szülinapot neked, és értelemszerűen ez a novella – szösz – neki vagyon ajánlva, hiszen szülinapos. Meg hát egyébként is, ki másnak ajánlana az ember lánya egy Antoine Griezmann novellát? A cím ne riasszon el, közel sem arról fog szólni, amiről elsőre gondolnád – bár a kép t…