Ugrás a fő tartalomra

Várakozva

Bryan Adams – I do it for you
Csinos aranylánc, visszafogott, mégis elegáns, és láthatólag méregdrága karóra, enyhén dekoltált, fekete ruha, szolid smink. A kávézóban feketét kortyolgató nő minden bizonnyal randevúra készült. Szőke haját laza, mégis mutatós kontyba fogta, körmeit pedig ízléses francia manikűr díszítette. A megjelenését beárnyaló egyetlen tényező az volt csupán, hogy az érkezésekor arcán ülő elbűvölő mosoly, az idő múlásával fakult, mígnem teljesen eltűnt, a tekintete pedig egyre gyakrabban tévedt a csuklóját díszítő karórára.
Nagy reményekkel érkezett ide, hiszen a férfi, akit megismert annyira különlegesnek tűnt, és ettől ő maga is különlegesnek érezte magát. Jó humorú volt, előzékeny és kedves. Műveltségéről és intelligenciájáról rendre számot adott, de soha nem fellengzős, okoskodó hangnemben. Értelmes, szórakoztató beszélgetéseket folytattak, gyakorlatilag a világ bármely témájáról. Zenéről, művészetről, sportról, időjárásról, politikáról, de szóba került a család, illetve globális problémák is.
Éppen ezért esett olyan nehezére a fiatal nőnek elhinni, hogy a férfi csak úgy, szó nélkül elmaradna a megbeszélt találkáról. Már a telefonja is előkerült, abban bízott ugyanis, hogy a partnere talán üzent, hogy közbejött valami, vagy késik, ám a kijelző nem jelzett sem hívást, sem üzenetet. Kétségbeesetten próbálta tárcsázni a férfit, ám azonnal hangpostára kapcsolt a készülék.
Csalódottan hörpintette fel a kávéja maradékát. Haragudott magára, amiért megint beleélte magát valamibe, mielőtt az komolyra fordult volna. Dühös volt, amiért megint hagyta, hogy a jóhiszeműség, és a naivitás eluralkodjon rajta. Szánalmasnak tartotta, hogy megint nagyképűen azt hitte, hogy kiismert valakit, holott láthatóan nem így volt.
Szomorkásan állt fel az asztaltól, hogy összeszedje a táskáját, hogy aztán megalázottan, örök vesztesként távozzon a kávézóból. Már vállán volt a táska, mikor az ajtó felé pillantva meglátta a férfit, annak teljes, kissé zilált, kócos, sajnálkozva mosolygó valójában. A látvány egy pillanat alatt feledtette el a nővel iménti gondolatait, és arcára ismét kiült a kezdeti, ragyogó mosolya. Hát mégis volt racionális magyarázat mindenre, és talán ez egyszer tényleg sikerült kiismernie valakit. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindig van más lehetőség [teen wolf]

Sziasztok! Ezen a héten egy Teen Wolf rövidet hoztam – ami egyébként az első ficem a fandomból (aminek kábé két hete vagyok a tagja). Szóval, aki nézte a sorozatot, annak tutira megvan az 5. évad 9. része, az ominózus Scott-Stiles szakítási jelenet, ami kábé kitépte a szívemet – és legszívesebben a villáskulccsal vertem volna értelmet Scottba, de Stiles nem volt olyan agresszív, mint én. Ez a rövid kis szösz azt hivatott bemutatni, hogy Stiles nagyjából hogyan élte meg a szakítást, meg úgy összességében Scott rendkívül durva szavait. (btw nekem ezek ketten így két hét alatt kábé a valahavolt legkedvencebb sorozatos barátaimmá nőtték magukat, just sayin’). Hangulatát tekintve – szerintem – angst. Írás közben meg ezt a remekművet hallgattam főképp. x Teen Wolf x szösz x poszt-5x09 x Sclies!breakup x Stiles Stilinski x angst x 460 szó Mindig van más lehetőség„Képzeld, nem lehetünk mind igazi alfák! Vannak, akiknek hibáznia kell! Vannak, akiknek néha be kell mocskolni a kezüket! Mert vannak, ak…

Szilánkok [Scorlily]

Végre megérkezett az a Scorlily fanfic, amiről olyan sokat beszéltem már – itt a blogon talán annyit nem, de akik követnek ask-on (és bár off, de hé, ha még nem követtek, tegyétek meg, mert azon kívül, hogy szeretek sorozatokon/színészeken nyáladzani, szoktam részleteket posztolgatni, meg fejleményekről írogatni), azok láthatták már, hogy egy időben másról se beszéltem, csak „A Scorlily fanficről”. Nos, ez volna az. De mielőtt a lényegre – azaz a novellára – térnék, van még egy dolog, amiről akarok csacsogni. Szóval megintcsak az askomra utalgatnék – látjátok? mondtam, hogy tele van hasznos infóval –, emlegetek ott már egy „karácsonyi megaprojektet”, meg posztolgattam karácsonyi képeket, amiket nyilván senki nem tud hova tenni. De egyrészt nagyjából köztudott rólam, hogy a karácsony a legkedvencebb ünnepem, másrészt nálam a karácsonyi időszak az októberrel kezdődik. És mivel az október elkezdődött, én már tematikusan tartok karácsonyi zenés napokat (volt már Michael Buble féle, meg két…

I got what I needed [Azon a nyáron]

Sziasztok! Kicsit megkésve ugyan, de megérkezett a mai adag karácsony is, amiben Renihez és Szabihoz látogattunk, és erre most egy kicsivel több szót fordítanék. Egyrészről lényegesen hosszabb lett, mint terveztem, de egyszerűen ez az a világ, ami még mindig be tud rántani, és csak írom, és írom, és írom. Másrészről borzasztóan élveztem, hogy visszatérhettem Szabiékhoz, és egyébként bajban vagyok, mert nem tudom, hogy ezt hívjam-e még fanfictiönnek. Merthogy annak ellenére, hogy maga az Azon a nyáron Nico Hülkenberg fanficnek indult, ebben a novellában egy fia említés sincs róla, amit talán lesztek, akik sajnáltok, de őszintén remélem, hogy kárpótol majd benneteket Szabi, és a történet során felbukkanó többiek. Még mielőtt zárnám soraim, pár gondolat a címről. Az előző kettőtől eltérően, ennek most nem egy dalcím a címe, mert az istennek nem találtam ideiilőt. Ez a New Found Glory NothingFor Christmascímű dalának a refrénjéből kiragadott félsor. Mellesleg bitangjó nóta, tessék meghallg…