Ugrás a fő tartalomra

Baby, it's cold outside

Baby, it's cold outside
A magas, szőke hajú, huszonegy éves lány feldúltan vágtatott fel Kevin Trapp párizsi házának verandájára, a decemberi hóesésben. Sőt, több is volt ez, mint hóesés. Két napja megállíthatatlanul szakadt, ami december huszonnegyedikére közel félméternyi felgyülemlett havat jelentett. A város közterület fenntartói minden erőforrást felhasználva igyekeztek megszüntetni a hó-helyzetet, de a viszonylag alacsony kapacitások és a hirtelen lezúdult hó mennyisége miatt Párizsban gyakorlatilag megállt az élet. Tulajdonképpen ez egy meglehetősen pontos megállapítás volt, ugyanis a közutak járhatatlanok voltak, a vonat- illetve repülőjáratokat pedig törölték. Kristin feldúltságának is ez adta a legfőbb okát, ami arra késztette, hogy jó barátja ajtaján dörömböljön, egy szál bő, kapucnis pulóverben, a hótól némileg vizes hajjal.
– Krissy! Mi járatban? Épp most akartam nekiállni valami kaját csinálni – invitálta be a focista a lányt. Krissy hiába volt magas, még így is alaposan felfele kellett pillantgatnia, ha el akarta kapni Kevin pillantását. Márpedig most az volt a szándéka, hogy elcsípje a zöld szempárt. Annyira megdöbbentette a szikár termetű kapus reakciója, hogy el is felejtette hirtelen, miért jött, és csak már a küszöbön állva ébredt rá eredeti céljára.
– Mi? Te kaját akarsz csinálni? Kevin, indulnunk kell haza! – jelentette ki a lány, a hatás kedvéért dobbantva egyet bakancsos lábával, amiről így egy jelentős mennyiségű hó hullott a focista lakásának előterébe.
– Nem tudom, eljutott-e hozzád a hír, de két napja szakad a hó, a gépünket törölték – közölte Kevin, lustán nekidőlve az előszoba halványzöld falának. Krissyt egy éve ismerte meg, mikor a lány három lakással mellé költözött. A véletlennek volt csupán köszönhető, hogy összefutottak – meg Kevin szerint az ő áldott jó lelkének. Edzésről hazafele jövet látta ugyanis, hogy a lány mogorva arccal küszködik pár óriás csomaggal, és egy hatalmas vázlatfüzettel, így egyből a segítségére sietett. Hamar megtanulta azonban, hogy Krissy az a típusú lány, aki szeret mindent maga intézni, és rémesen nehezére esik elfogadnia mások segítségét.
Kevinét végül elfogadta – a focista hosszas unszolására –, de a lány váltig állította, hogy nem azért mert valóban szüksége volt rá, hanem csupán abból kifolyólag, mert már borzasztóan idegesítette a kapus lábatlankodása. A PSG csillaga pedig nem vitatkozott vele, csak ráhagyta, mert már ennyi ismertségből is leszűrte azt, hogy az ilyesmiket jobb ráhagyni a lányra.
Azután az eset után, mikor Kevin segített neki behurcolkodni – gyakorlatilag beköltözni – a házba, Krissy meginvitálta a srácot egy forró csokira, elbeszélgettek, és így kiderült az is, hogy a lány menthetetlen szerelmese a focinak, ám mit ad isten, a francia labdarúgást ki nem állhatta. Kevin azonban nyomós, és szigorúan szakmai érvek alapján meggyőzte a lányt, hogy adjon egy esélyt a „csigaevő franciáknak”, aki hajlott is ezt megtenni, bár ennek okában igen kevéssé játszottak szerepet a kapus érvei – sokkal inkább a kapus személye maga.
Az ominózus PSG meccs után Krissy nem szerette jobban a francia focit, azonban Kevinnel jó barátok lettek, és heti rendszerességgel tartottak film- és sorozatmaratonokat, vagy forró csokizós délutánokat. Egy ilyen forró csokit szürcsölő délutánon derült ki az is, hogy tulajdonképpen szinte szomszédos településről származnak – Kevin szülővárosa, Merzig, csupán félórányi autóútra volt Lebachtól, ahonnan Krissy érkezett. Ez volt tehát az alapja annak, hogy ők ketten közösen terveztek hazautazni karácsonyra. Időben lefoglalták a repülőjegyeket, hogy ne lehessen probléma, erre ez az átkozott havazás közbeszólt.
– Persze, hogy eljutott – mérte végig a lány a vele szemben álló focistát némileg megvetően, amiért ilyet feltételezett róla. – De a franciák nevetséges kifogásai nem fognak meggátolni abban, hogy hazamenjek karácsonyra. Az ég szerelmére, Kristen Wallschlaeger vagyok, az AirFrance kicsit kevés ahhoz, hogy kifogjon rajtam. – A szőke lány nem bírta figyelmen kívül hagyni a Kevin arcán átfutó, gyors, vidám mosolyt, ami amilyen gyorsan jött, olyan sietősen távozott is – feltehetőleg Krissy gyilkos pillantásainak hatására.
– Hát akkor mi a terved? – kérdezte a focista, hiszen tudta, hogy a lány csakis erre a kérdésre vár, és arra, hogy mihamarabb megoszthassa mennyei ötletét a kapussal.
– Hazamegyünk kocsival. És te fogsz vezetni!
– Vicces vagy, de járhatatlanok az utak – felelte Kevin, noha valahol sejtette, hogy Krissy komolyan gondolta ezt a teljesen abszurd ötletet.
– Dehogyis, csak ezzel etetet a média. Már takarítják őket, mire kiérünk a városból, már tiszták lesznek a főutak. – A lány meggyőződése totális volt, és Kevin kénytelen volt lehunyni a szemét egy pillanatra, mert tudta, hogy kemény menet lesz meggyőzni majdnem-szomszédját arról, hogy nincs igaza.
– Kris, ez nem etetés. Tényleg járhatatlanok az utak… Ráadásul a városból se jutnánk ki, nem még az autópályán végig. És kivételesen a repülők sem viccből nem járnak. Inkább bújj be, mert megfázol – mérte végig Krissyt összevont szemöldökkel. A lánynak láthatóan nem volt melege, és bármennyire próbálta is álcázni, hogy fázik, a hideg által kipirosodott, folyton összedörzsölt kezei elárulták.
– Nem megyek, nem érted Kevin? Haza kell mennem – nyomta meg a kell szócskát, és a hangja kétségbeesett magasságokig csúszott fel. – Ha te nem jössz, elindulok gyalog – jelentette ki Krissy, és gyermeki arcán a határozottsággal vegyes kétségbeesés árnyalatai játszottak.
– Dehogy indulsz! Nem foglak elengedni innen, pláne nem ilyen gondolatokkal a fejedben. Kérlek szépen, Krissy, gyere be, és mondd el, miért olyan fontos, hogy hazaindulj ilyen ítéletidőben. – Kevin kedves hangon szólt az aggodalomtól, és a hidegtől reszkető lányhoz, miközben óvatosan a lány karjára kulcsolta a kezét.
– Mert huszonegy éves vagyok, szinte gyerek, otthon lenne a helyem! Itt vagyok fél éve Párizsban, és bár imádom a várost, de hiányzik Lebach, hiányoznak a szüleim, még a lökött húgom is. És mert… soha nem voltam még nem otthon karácsonykor. Soha nem voltam még egyedül karácsonykor – motyogta maga elé, óvatosan felpillantva a kapus észveszejtően zöld szemeibe, amelyekben ott ült a csibészes, kiolthatatlan csillogás, miközben kedvesen mosolygott.
– Kis butus! – szólalt meg a focista, de olyan elnéző melegszívűséggel a hangjában, hogy ez a jelző sokkal inkább tűnt becézésnek, mintsem komoly sértésnek. – Ki mondta, hogy csak azért, mert nem mehetsz haza, egyedül kell lenned? – Kevin azt gondolta, rémesen egyértelmű az, amire gondol, de Krissy értetlen arcát látva rá kellett jönnie, hogy tévedett. – Hú, hát ezért fontos arra a flancos egyetemre járnod – vigyorodott el kajánul a kapus, majd azért kegyeskedett megmagyarázni a lánynak az ötletét. – Kidobod valahova ezt a hót vizes, bő pulóvert, felveszel valami csinit, és karácsonyozunk itt. Ugyan fám nincs, de van egy csomó égősor a házban, ha szeretnél, dekorálhatsz, felőlem sütögethetsz is, csinálunk valami kaját, és főzök forró csokit.
– Szóval most tulajdonképpen arra kérsz, hogy öltözzek fel szépen, díszítsem fel a lakásodat, süssek neked sütit, és főzzek neked vacsorát? – kérdezte Krissy, arcán bujkáló mosollyal. Kezdte kapizsgálni Kevin tervét.
– Lényegében igen. De te is ehetsz a vacsiból. – A kapus pimasz vigyora átváltott egy lelkes kisgyerek mosolyává. Teljesen be volt zsongva, a zöld szemei csak úgy csillogtak, amin Krissy óhatatlanul is elmosolyodott.
– Még jó hogy ehetek belőle, ha már egyszer főzök rád, te majom! – nevetett fel. – De… Ez még továbbra sem változtat a tényen, hogy nem a családommal leszek karácsonykor – szontyolodott el ismét, hogy barna szemeibe visszaköltözzön a szomorúság.
– Hékás, fel a fejjel! Elvileg holnapra eláll a havazás, és estére újraindul a forgalom, szóval mehetünk haza – mosolygott bíztatóan Kevin.
– Szóval csak egy estét kell kibírjak veled, ez azért megnyugtató – vigyorodott el Krissy. Annak tudatában, hogy másnap estére otthon lehet a családjával, már sokkal kevésbé volt levert, és az is sokat dobott a hangulatán, hogy a szentestét így nem egyedül, hanem egy jóvágású, többé-kevésbé jó humorú focista társaságában töltheti. Akinek nem mellesleg mesés szemei voltak.
– Kibírni, na persze, adok én neked kibírnit! Mindjárt meggondolom magam, és nem kapsz vacsorát – vigyorgott Kevin, aztán megragadta Krissy karját, és egy határozott mozdulattal berántotta az előszobába. – Mondtam már, hogy gyere már be, mert megfázol, és a hideg is bejön. És most dobd le azt a vacak, vizes pulóvert, adok valami szárazat – mondta a srác, ahogy becsapta a bejárati ajtót, és betrappolt a ház szívébe.
– Mi a franc bajod van a pulcsimmal? – kiáltott a lány Kevin után, de az arcán nyoma sem volt a sértettségnek, szélesen vigyorogva caplatott a focista után, annak biztos tudatában, hogy egy meglehetősen izgalmas és emlékezetes szentestében lesz része. 


Ha Kevin Trapp nektek is betrappolt a szívetekbe, vagy csak szimplán tetszett a novella, hagyjatok nyomot odalenn. Holnap pedig jövök a következő novellával, amit a karácsonyi húzásra írtam, de ennek főszereplőjét egyelőre övezze homály ;) 
Puszi, D. 

Megjegyzések

  1. Drága Dora!
    Megpróbáltam írni neked egy csodaszép kommentet, tele sokatmodó, értelmes gondolatokkal. De a felénél rájöttem, hogy ez nekem úgyse megy, meg hát... KEVIN. Ki a franc tud értelmesen fogalmazni, miközben KEVIN zöld szemeit képzeli maga elé. Meg a hülye szempilláit.
    Szóval:
    Jöttem inkább írni valami béna kis kommentet, amit - ha kötekedni akarnék - rögtön azzal kezdenék, hogy Kevin amúgy valami bérházszerűségben lakik, mert instán állandóan az Eiffel-toronyra néző erkélyén pózolgat a Starbuckos kávéjával. Na de nem, ez egy karácsonyi novella, nem kötekedek, jó leszek. :D
    24-én egyébként itt is lehetett volna fél méter hó, nem bántam volna. Persze, csak karácsonyra kellett volna, most tök jó ez a napsütés *-*
    Krissy tényleg elég kétségbeesett lehet, ha azok után, hogy egyáltalán RÁNÉZETT Kevinre, még képes azon gondolkodni, hogy tulajdonképpen miért is ment a focistához. xD (Jójó, lehet, csak én vagyok ilyen megszállott - csak nekem trappolt be Trapp a szívembe xD)
    Hé, Krissy nyugodtan utálhatja francia focit, elég ha a németet szereti. Kísérgesse inkább válogatott meccsekre Kevint, hátha szegény gyereknek a legközelebbi debütáló meccse már meg is lesz tartva, és tényleg odaállhat a kapuba.
    Amúgy látom nem csak a francia focit utálja, hanem úgy alapjáraton a francia emberekkel van baja a csajnak ("a franciák nevetséges kifogásai") xD
    Tudod mit jelent a Wallschlaeger (Wallschläger)? Amilyen kis harcias ez a Krissy, még illik is rá a neve xD
    "És te fogsz vezetni" Jaa, aztán ha valami baj lesz, majd hibáztathatja Kevint, mert hogy ő vezetett, cselees xDD
    Kevin mekkora egy majom, jól elintézte, hogy legyen kajája karácsonyeste. Bár azok után, hogy instán kunyerált fenyőfadíszítős ötleteket, igazán bármit kinézek belőle xD
    Najó, befejezem az idétlenkedést, törődjünk bele, hogy nem tudok szép kommentet írni. Már csak egy kérdésem maradt a végére: mikor is jön ennek a folytatása? :P Szilveszterkor? Érteem, köszönöm. :D
    xoxo, L.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Livi!

      Köszönöm a kommentet :3 ♥

      Annál sokatmondóbb és értelmesebb gondolat, hogy Kevin Trapp betrappolt a szívedbe nem kell xD Nem baj amúgy is, szeretem a "béna kis kommentjeid" mert mindig jókat nevetek rajta :D
      Chh Starbucksos kávét iszik... xD lehet a franciáknál jobb, de az itthoni nagyon szar xD és nem baj, most ilyen nagy izében lakik xDD bevallom amúgy töredelmesen, nem végeztem kutatómukát :D
      Én azért a havat is el tudnám viselni, de ha már most jó idő van, akkor már legyen ilyen 2.-án is :D :D
      A németet szeretiii :D és jóó, Krissy lesz Kevin kabalája :D :D
      Hát még jó hogy a francia emberekkel van baja xD azok állítólag mindig mindenért sztrájkolnak :D :D
      Most már tudom, és tényleeg :D pedig mikor írtam még nem tudtam, csak megtetszett :D
      Hát még jóó hogy őt hibáztatná :D ki mást? :D
      FIgyelj a kajáért bármire képes :D pláne karácsonyi menüért :D :D Komolyan instán kunyerált fadíszítő ötleteket? xDDD
      Hát még nem tudom mikor jön a folytatása, úgy terveztem, hogy szilveszterkor (elsején) AN jön, vagy Pacsirta, de egyik sincsen közel, szóval lehet hogy semmi O.o xDD De lehet hogy lesz neki folytatása, bár már nem tudom mit akartam bele írni xDD

      Puszi, D.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

I got what I needed [Azon a nyáron]

Sziasztok! Kicsit megkésve ugyan, de megérkezett a mai adag karácsony is, amiben Renihez és Szabihoz látogattunk, és erre most egy kicsivel több szót fordítanék. Egyrészről lényegesen hosszabb lett, mint terveztem, de egyszerűen ez az a világ, ami még mindig be tud rántani, és csak írom, és írom, és írom. Másrészről borzasztóan élveztem, hogy visszatérhettem Szabiékhoz, és egyébként bajban vagyok, mert nem tudom, hogy ezt hívjam-e még fanfictiönnek. Merthogy annak ellenére, hogy maga az Azon a nyáron Nico Hülkenberg fanficnek indult, ebben a novellában egy fia említés sincs róla, amit talán lesztek, akik sajnáltok, de őszintén remélem, hogy kárpótol majd benneteket Szabi, és a történet során felbukkanó többiek. Még mielőtt zárnám soraim, pár gondolat a címről. Az előző kettőtől eltérően, ennek most nem egy dalcím a címe, mert az istennek nem találtam ideiilőt. Ez a New Found Glory NothingFor Christmascímű dalának a refrénjéből kiragadott félsor. Mellesleg bitangjó nóta, tessék meghallg…

Mindig van más lehetőség [teen wolf]

Sziasztok! Ezen a héten egy Teen Wolf rövidet hoztam – ami egyébként az első ficem a fandomból (aminek kábé két hete vagyok a tagja). Szóval, aki nézte a sorozatot, annak tutira megvan az 5. évad 9. része, az ominózus Scott-Stiles szakítási jelenet, ami kábé kitépte a szívemet – és legszívesebben a villáskulccsal vertem volna értelmet Scottba, de Stiles nem volt olyan agresszív, mint én. Ez a rövid kis szösz azt hivatott bemutatni, hogy Stiles nagyjából hogyan élte meg a szakítást, meg úgy összességében Scott rendkívül durva szavait. (btw nekem ezek ketten így két hét alatt kábé a valahavolt legkedvencebb sorozatos barátaimmá nőtték magukat, just sayin’). Hangulatát tekintve – szerintem – angst. Írás közben meg ezt a remekművet hallgattam főképp. x Teen Wolf x szösz x poszt-5x09 x Sclies!breakup x Stiles Stilinski x angst x 460 szó Mindig van más lehetőség„Képzeld, nem lehetünk mind igazi alfák! Vannak, akiknek hibáznia kell! Vannak, akiknek néha be kell mocskolni a kezüket! Mert vannak, ak…

Szörnyeteg

Sziasztok! Tudom, utoljára karácsonykor volt bármi is a blogon. Tudom, olyan kihalt volt, mint a sivatag, és most sem azért jöttem, hogy ígérgessek (vagy boldog új évet kívánjak, bár azért kívánok). Lesz majd egy bejegyzés a blog sorsáról, ez egészen biztos, de nem tudom megmondani mikor. Egyelőre annyi biztos, hogyha lesz bármim, ami arra érdemes, hogy ide feltöltsem, akkor az felkerül. Egyébként foglalkozok mással – a felhőkastéllyal, a Bosszúval, és igen, a Timeless Timesszal, még ha ebből ti nem is láttok semmit, azért ez így van. De most nem ezért hoztam ezt a posztot, hanem azért, mert most van valamim, ami megérett arra, hogy felkerüljön ide, ráadásul apropója is van – Vivi szülinapja. Szóval ezúton is boldog szülinapot neked, és értelemszerűen ez a novella – szösz – neki vagyon ajánlva, hiszen szülinapos. Meg hát egyébként is, ki másnak ajánlana az ember lánya egy Antoine Griezmann novellát? A cím ne riasszon el, közel sem arról fog szólni, amiről elsőre gondolnád – bár a kép t…