♦ final masquerade ♦

Sziasztok! Ha már múlt héten csak este sikerült hoznom a szerdai frisst, mert hülye fejjel elfelejtettem beütemezni, hát most már hétfőn megírom a bejegyzést hozzá. Bár túl sok mondanivalóm igazából nincsen magáról a novelláról, arról viszont igen, hogy mi várható. Mielőtt azonban ebbe belekezdenék, még annyit, hogy a Chamber's Chronicles egy időre szünetre vonul, és majd valamikor a nyáron visszatérünk Londonba Lizhez és Jackhez. És már a két novella címe is megvan, roppant kreatívan az első novella Egyedül lesz, a második pedig Együtt .  És akkor hogy mi várható? Ahogy azt ígértem, jövő héten érkezik majd az Özil-novella, amit már felkonferáltam, viszont utána egy hét szünet lesz, mert közeleg a félév vége, és mindenből ZH-zok. És mivel célom az, hogy a vizsgaidőszakra csak két vizsgám maradjon, ezért szeretném ha a jegymegajánlóim jól sikerülnének, szóval tanulnom kell. Műszakit, meg településgazdálkodást, meg matekot, meg agrokémiát, meg infót. Kettőt. Így tehát a 13.-a ...

Sziasztok! Most nem hoztam semmi rendkívüli részt vagy novellát, viszont kaptam egy díjat - két helyről is - úgyhogy most indokolatlanul sok új infót tudhattok meg rólam. :D A díjat pedig nagyon szépen köszönöm Livi nek és Titania nak :3 ♥ ♥ Szabályok: 1. Köszönd meg a díjat! 2. Írj magadról 10 dolgot! 3. Válaszolj a 10 kérdésre! 4. Tegyél fel 10 kérdést! 5. Küldd tovább! 10 dolog rólam 1. A díjaknál mindig ez a rész megy a legnehezebben, az idő múltával egyre problémásabb összeszedni tíz még el nem mondott dolgot. 2. Utálom az Atletico Madridot. 3. Na jó, igazából szeretem őket, csak azt utálom, mikor azt hiszik, hogy fél óra után meg van nyerve egy meccs, csak mert 2-0-ra vezetnek - 55-45-ös labdabirtoklás az ellenfél javára? könyörgöm, miért? 4. Ma befejeztem az Özil novellát, és úgy érzem ez életem fő műve - május 6.-án ti is olvashatjátok majd. :) 5. Imádom a kutyákat, a nagytestű, hosszú szőrű kutyákat főleg. De mostanában az amstaffokért is meg vagy...

4. fejezet A csupasz vállamra simuló kéztől egy pillanatra összerezzentem, ám ahogy felnéztem, a német srác arcát pillantottam meg. A tengerkék szemek sok mindenről meséltek – sajnálatról, örömről. A rendezetlenül, és kissé csálén megkötött nyakkendő pedig sietségről árulkodott. – Sajnálom, hogy késtem, de Nico, mármint Rosberg, beállított és negyven percen keresztül, nem viccelek, tényleg annyi volt, karattyolt arról, hogy valami hülyeségen összebalhéztak Viviannel. A menyasszonyával – magyarázta Nico, miközben zavartan a szőke tincseibe túrt. Elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott a sok buta gondolat, ami az elmémben keringett. Óvatosan megráztam a fejemet, aztán alaposan végigmértem a németet. – Félregomboltad az inged – nevettem el magamat, mire Nico nagyon hosszan és nagyon németül elkáromkodta magát. Bár azt hiszem, ezen a nyelven nem lehet semmit se röviden mondani. – Tényleg nagyon siettem, mert tudtam, hogy így is, úgy is késni fogok, de az istennek nem tudtam lerázni ...