♦ final masquerade ♦

Utóhang Azon a nyáron a Nicóval való sikertelen kapcsolatom felnyitotta a szemem. Talán nem is maga a szakítás ténye, hanem ami utána történt. Ekkorra ugyanis rájöttem, hogy a magány és a szeretethiány csak a félelem szülte képzelgés volt. Féltem, mert szentül hittem, hogyha szeretek, ha megbízok valakiben, akkor utána szükségszerűen csalódnom is kell. Mindig is óvatos ember hírében álltam, és sokáig azt gondoltam, hogy ennek az oka a megfontoltság. De azon a nyáron rájöttem, hogy az óvatosságom oka nem más volt, mint az érzésektől és a csalódásoktól való félelem. Szabi sok mindent tanított nekem. Hogy hogyan üljek helyesen a nyeregben, hogy hogyan kontrolláljak terepen egy ötmázsás, önálló akarattal rendelkező állatot. A sort sokáig folytathatnám, de mégsem ezek a legfontosabb dolgok, amiket tőle tanultam. Mert bár ezek kétségtelenül mérföldkövek voltak a lovas karrierem szempontjából, Szabi ezeknél jóval lényegesebb dolgokra mutatott rá. Megtanított bízni, megtanította, hog

Sziasztok! Elérkeztünk a fináléhoz, az utolsó fejezethez, ami tőlem szokatlanul igen rövid lett, de az egész fejezet időtartam nagyjából négy óra, és ha ennél többet írok, az már tőlem is indokolatlanul sok dráma lett volna. Sok gondolatom van az AN-nel kapcsolatban, de ezeket majd az Utóhanggal együtt megosztom veletek. Mostanra nincs is már mondanivalóm, minthogy jó olvasást kívánjak, és előre is elnézését kérjem minden Nico fannak. Ja, és persze a bétázásért szokás szerint ezer hála Livi nek.  puszi, D. 12. fejezet IMANY - Don't be so shy (Filatov & Karakas remix) Órákon át figyeltem az ablakon keresztül a fényben fürdő budai várat, mert egyszerűen képtelen voltam aludni. Nem hagyott nyugodni az elősomfordáló bűntudat, annak a gondolata, hogy óriási hibát követtem el. Nem azért, mert a Nicóval töltött éjszaka ne lett volna jó, mert az volt, csak szimplán… Továbbra sem éreztem semmit a német iránt és ez összezavart, mert azt hittem, majd attól, hogy lefekszünk

Sziasztok! Némi kis csúszással megérkezett az új, utolsó előtti Azon a nyáron fejezet – ami azután, hogy rávettem magamat az írásra, három nap alatt el is készült. Igazából azért nem lett kész időben, mert *mielőtt bármit mondana, biztos menedékbe húzódik* egy bizonyos novellát írtam, ami eredetileg 1500 szóra volt tervezve, de most tart 2200-nál és, ó te jó ég, hol van még a vége . És február 10.-én, amint felkerül az Utóhang az AN-hez, felkerül a novellához készült fejléc (mert van ám olyan is, és egyszerűen imádom. *-* Itt ragadnám meg az alkalmat arra, hogy még egyszer, ezredszer is megköszönjem Livi nek a meseszép dizit . <3 Meg azt, hogy csinált egy fejlécet a „meglepi” névnapi novellájához :’D). Szóval tizedikén meglátjátok majd, pontosan miről is van szó, tizenkettedikén pedig érkezik majd maga a novella. Amiről amúgy nem akarok többet mondani, mert legyen meglepi, és kövezzetek meg majd akkor, ha felkerült :D Na, de addig is jó olvasást a 11. fejezethez, én pedig megy

Sziasztok! El sem hiszem, hogy viszonylag hamar -  fél év után a három hét semmi  - tudom hozni ezt a részt. Sokáig azt hittem, hogy nem fogom tudni befejezni mára, de aztán úgy alakult, hogy nem tudtam úgy zsonglőrködni a vizsgáimmal ahogy akartam -  köszi neptun  - szóval csúsztam egy hetet, viszont így pofátlanul sok szabadidőm lett, amiben végül sikerült befejezni ezt a részt. Van benne rengeteg Nico, és pónik, meg nyulak, romok és jégkása, meg fényképezés és sok Marci -  most már nem is zavartatom magamat amiatt, hogy nincsenek női szereplőim a főhősnőn kívül...   És készült egy új trailer is a történethez -  így hogy lassan a végére érünk.. Szóval jó trailernézést és olvasást, és bár nem ígérek semmit, de a következő rész megpróbálom két hét múlva csütörtökre összerakni - most már ez az egyetlen fejezet, amiből egy betű sincs még meg, de ami késik... Tehát már csak két fejezetünk plusz egy utóhangunk van, szóval élvezzetek ki minden mondatot. Ha egyáltalán van még bárki a

Sziasztok! Először is szeretnék minden olvasómnak nagyon boldog, békés karácsonyi ünnepeket kívánni. Valamint szeretnék elnézést kérni azért a szünetért és némaságért, ami az oldalon volt, de azt hiszem, most már visszatérek, és megpróbálkozok azzal, hogy felvegyem a tempót, és hogy befejezzük az Azon a nyáron t, és belefoghassunk más, izgalmas projektekbe - mint a Vérbosszú , vagy a Játsszuk el! . Kezdésnek el is hoztam az Azon a nyáron 9. fejezetét, és ünnepélyesen kijelenthetem, hogy már bele is kezdtem a 10.-be - igaz, csak két bekezdés erejéig.  Több mondandóm egyelőre nincs is, csak annyi, hogyha minden jól megy, akkor holnap találkozunk egy karácsonyi novella apropójából. A címe Baby, it's cold outside lesz, azonban a főszereplőjének kilétét szeretném titokban tartani. Annyit azonban elárulhatok, hogy Párizsba látogatunk majd ;) Most pedig nincs más hátra, hogy a jó olvasást kívánjak a fejezethez. Fogyasszátok örömmel a karácsonyi bejgli mellé. :) puszi, D. 9