Ugrás a fő tartalomra

Várakozva

Kép
Szerző: Nagy Dorka
Bryan Adams – I do it for you
Csinos aranylánc, visszafogott, mégis elegáns, és láthatólag méregdrága karóra, enyhén dekoltált, fekete ruha, szolid smink. A kávézóban feketét kortyolgató nő minden bizonnyal randevúra készült. Szőke haját laza, mégis mutatós kontyba fogta, körmeit pedig ízléses francia manikűr díszítette. A megjelenését beárnyaló egyetlen tényező az volt csupán, hogy az érkezésekor arcán ülő elbűvölő mosoly, az idő múlásával fakult, mígnem teljesen eltűnt, a tekintete pedig egyre gyakrabban tévedt a csuklóját díszítő karórára.
Nagy reményekkel érkezett ide, hiszen a férfi, akit megismert annyira különlegesnek tűnt, és ettől ő maga is különlegesnek érezte magát. Jó humorú volt, előzékeny és kedves. Műveltségéről és intelligenciájáról rendre számot adott, de soha nem fellengzős, okoskodó hangnemben. Értelmes, szórakoztató beszélgetéseket folytattak, gyakorlatilag a világ bármely témájáról. Zenéről, művészetről, sportról, időjárásról, politikáról, de szóba került a család, illetve globális problémák is.
Éppen ezért esett olyan nehezére a fiatal nőnek elhinni, hogy a férfi csak úgy, szó nélkül elmaradna a megbeszélt találkáról. Már a telefonja is előkerült, abban bízott ugyanis, hogy a partnere talán üzent, hogy közbejött valami, vagy késik, ám a kijelző nem jelzett sem hívást, sem üzenetet. Kétségbeesetten próbálta tárcsázni a férfit, ám azonnal hangpostára kapcsolt a készülék.
Csalódottan hörpintette fel a kávéja maradékát. Haragudott magára, amiért megint beleélte magát valamibe, mielőtt az komolyra fordult volna. Dühös volt, amiért megint hagyta, hogy a jóhiszeműség, és a naivitás eluralkodjon rajta. Szánalmasnak tartotta, hogy megint nagyképűen azt hitte, hogy kiismert valakit, holott láthatóan nem így volt.
Szomorkásan állt fel az asztaltól, hogy összeszedje a táskáját, hogy aztán megalázottan, örök vesztesként távozzon a kávézóból. Már vállán volt a táska, mikor az ajtó felé pillantva meglátta a férfit, annak teljes, kissé zilált, kócos, sajnálkozva mosolygó valójában. A látvány egy pillanat alatt feledtette el a nővel iménti gondolatait, és arcára ismét kiült a kezdeti, ragyogó mosolya. Hát mégis volt racionális magyarázat mindenre, és talán ez egyszer tényleg sikerült kiismernie valakit. 
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Dalban mondom el

Szerző: Nagy Dorka
Sziasztok! Eredetileg úgy terveztem, hogy a Látszat után egyből kezdem majd az Azon a nyáront, de aztán... Ember tervez... Eredetileg olyan tervem is volt, hogy csak akkor kezdem el feltölteni az AN-t, ha teljesen kész, de hát ez sem igaz, mindenesetre az első hét, és az utolsó három fejezet megvan a közepéből még hiányzik kicsi, de mostanában csak az Azon a nyáronnal foglalkozok. Meg ezzel , de csak azért, mert ez gonosz Szczesny nem hagyott nyugodni, állandóan szembejöttek a zongorás videói (nem is tudom, kinek köszönhetően... :D), úgyhogy kénytelen voltam írni valamit. De közben szorgalmasan írogattam, írogatom az AN-t is, és jövő héten már tényleg az következik. Az első fejezet, mi már le is vagyon bétázva, és Livi is áldását adta rá. A zenéket tényleg ajánlom, de persze mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy hallgatja-e vagy sem, de van közük a történethez. És a bejegyzési végi videókat is meleg szívvel ajánlom mindenki figyelmébe. :P Azt hiszem, mást most nem akartam mondani...
6 megjegyzés
tovább»

Get lost and drive forever with u

Szerző: Nagy Dorka
Egy Ashton Irwin novella, aminek nagyon nem így terveztem a végét, de a szereplők nem bírtak magukkal. Nevermind... Oka van annak, hogy ilyenkor pakolom fel, és ez nem más, mint   Livi szülinapja  - szóval   Nagyon boldog szülinapot!   Remélem tetszik majd ^_^ Get lost and drive forever with u Az Új-Dél-Walesi országúton meglehetősen kevés autó volt, de egy 2003-as, piros Holden Commodore megállíthatatlanul rótta az aszfaltot. A lehúzott ablakokon bevágott a huzat, de a sofőr, és az anyósülésen ülő utasa a legkevésbé sem bánta – még így, hét órához közelítve sem akart enyhülni a rekkenő hőség. A rádióból egy aktuális popslágerben vonyított egy harmincnapos énekesnő-jelölt arról, hogy mennyire fájdalmas a szerelem. – Feltűnt már, hogy ezek a számok mind ugyanarról szólnak? – kérdezte az anyósülésen ülő, szőkésbarna hajú lány. Egyik lábát maga alá húzva féloldalasan elfordult a volán mögött ülő barátja felé, már amennyire a biztonsági öv engedte. Zöld szeme...
2 megjegyzés
tovább»

Szörnyeteg

Szerző: Nagy Dorka
Sziasztok! Tudom, utoljára karácsonykor volt bármi is a blogon. Tudom, olyan kihalt volt, mint a sivatag, és most sem azért jöttem, hogy ígérgessek (vagy boldog új évet kívánjak, bár azért kívánok). Lesz majd egy bejegyzés a blog sorsáról, ez egészen biztos, de nem tudom megmondani mikor. Egyelőre annyi biztos, hogyha lesz bármim, ami arra érdemes, hogy ide feltöltsem, akkor az felkerül. Egyébként foglalkozok mással – a felhőkastélly al, a Bosszú val, és igen, a Timeless Times szal, még ha ebből ti nem is láttok semmit, azért ez így van. De most nem ezért hoztam ezt a posztot, hanem azért, mert most van valamim, ami megérett arra, hogy felkerüljön ide, ráadásul apropója is van – Vivi szülinapja. Szóval ezúton is boldog szülinapot neked , és értelemszerűen ez a novella – szösz – neki vagyon ajánlva, hiszen szülinapos. Meg hát egyébként is, ki másnak ajánlana az ember lánya egy Antoine Griezmann novellát? A cím ne riasszon el, közel sem arról fog szólni, amiről elsőre gondolnád – ...
3 megjegyzés
tovább»